12. Rész ~ A búcsúlevél

*Justin szemszöge*

Igen, tudom. Hülyeség volt megfenyegetni Calumot, de nagyon fel dühített. Érzem hogy befog árulni Lily-nél. És hát sz eléggé szuper lenne, mert már csak ez hiányzik a "kapcsolatunkból". A munkám. Tudtam hogy egyszer meg fogja tudni, hogy még mindig a maffiánál dolgozok, de nem gondoltam hogy így. Hamarosan amúgy is elkel majd hagynom. És ha utál, sokkal könnyebben fog majd elengedni. Elfog majd felejteni. És olyan lesz, mintha soha sem lettem volna. Mintha sohasem okoztam volna neki fájdalmat. Mintha, sosem lettem volna. De addig is, bunkónak kell hozzá lennem. Hogy a távozásom föl se tűnjön majd neki.
Jó, tudom hogy, ezzel a fenyegetéssel kicsit túl lőttem a célon. De mit tehetnék? Csak nem lehetek hozzá kedves. És ő ezt sohasem fogja megérteni. Ő túl naiv ahhoz. Ő túl jónak látja a világot.
De kinek is játszom a hülyét?! Most elmegyek innen, és többet vissza se jövök.
Ezzel hozzá is kezdtem a cuccaim összepakolásával. Semmit sem szerettem volna itt hagyni, mert ha ránéz én fogom az eszébe jutni, és én el akarok tűnni. Nem hagyok majd semmit itt, ami rám fogja emlékeztetni. Bár azért kicsit rosszul érzem magam hogy olyankor megyek el mikor nincs itt, de így talán mindkettőnknek könnyebb. Sokáig gondolkoztam azon hogy hadjak-e neki levelet, és végül úgy döntöttem hogy ez a minimum amit tőlem érdemel.
Mikor végeztem az üzenetemmel, leraktam a konyhapultra. Egy utolsót vissza néztem a házra, majd beültem a kocsimba és ott hagytam a házat.

*Lily szemszöge*

Mikor beértem Cal házába, hirtelen rossz érzés fogott meg. Nagyon rossz. De nem szerettem volna elrontani a közös napunkat, inkább körülnéztem a házban. Nem volt nagy puccos. A bútorok különféle színekben pompáztak -gondolom festékszóróval lefújta őket-. Amúgy az egész házban a falak fehérek voltak. Így nagyon jó hangulata volt.
-Gyere menjünk fel! -húzott fel a szobájába.
A szobája is nagyon jól nézett ki. Na de térjünk vissza a jelenbe.
-Öm.. Cal szerintem én most elmegyek letusolni.- mondtam. Mikor belenyúltam a táskába a telefonomért nem találtam. Kiborítottam az előbb említett tárgyat, de még mindig nem volt meg a telefonom.
-Mit keresel? -kérdezte Cal, mikor látta hogy kezdek kiborulni.
-A telefonomat.- mondtam a számat harapdálva idegességem miatt.- Haza tudnál vinni egy pillanatra?
-Hát ha nagyon fontos neked az a telefon, akkor igen.- mondta egy picit dühösen.
Gyorsan bepattantunk a kocsijába, és már száguldottunk is a házam felé. Mikor oda értünk mondtam Cal-nak hogy várjon meg a járgányába, mert mindjárt jövök.
Mikor benyitottam a házba, üresség fogott el. Hiányoztak Justin cuccai. Lehet hogy összepakolt? Mindegy is. Inkább felsiettem a szobámba, ahol egyből megtaláltam a telefonomat. Mikor leértem, kifulladtam, és gondoltam iszok egy gyümilevet. Mikor a konyhapultra raktam a poharat, észre vettem egy kis levelet. Rajta volt, hogy az illető nekem szánta.:

Lily!

Elmegyek. Itt hagylak. Egyedül. Vagy hát miről is beszélek?! Calummal. Éljetek boldogságban. Én addig is élem tovább az életem egy haveromnál. Szóval elmegyek tőled. Nem bírtam már ki azt, hogy egyfolytában rinyálsz. Azt hogy akaratoskodsz. Bele őrültem már a játszmáidba. Már nincs szükségem rád. Se az unalmas életedre. Bár azt azért sajnálom, hogy egy ilyen jó házat el kell hagynom. Mert ennél jobb szállást már nem fogok találni. Törölj ki az emlékeidből. Tegyél úgy mintha soha nem lettem volna. Mert én gyorsan ki tudlak majd törölni.

XoXo Justin :)

  

Mikor végeztem e borzalmas Búcsú Levél elolvasásával, a földre rogytam. Azt írja hogy töröljem ki az emlékeimből? Ezt nem hiszem el. A medencézést, a filmezést, és azt hogy ápolt? Lehetetlen ez a tevékenység számomra. Egyáltalán hogyan kérhet tőlem ilyet? Most utálatot érzek iránta. Nagyon nagy utálatot. Én meg azt hittem hogy majd lehet valami közöttünk? Most már akkor se éreznék iránta többet a gyűlöletnél, ha az élete múlna rajta.

De nem fogok miatta tönkre menni. Ha ő eltud engem felejteni gyorsan, akkor én is. Egyszer csak azt éreztem hogy egy könnycsepp halad végig az arcomon. Mielőtt még elérte volna az államat, dühösen letöröltem a bal kezemmel, és felálltam. 

Most mit mondjak Calumnak? Már nincs kedvem semmiféle ott alváshoz. De nem mondhatom meg neki, hogy Justin miatt, mert akkor biztos "szakítana" velem. Ő ezt nem értené meg. Áhá, ki is találtam a legmegfelelőbb indokot. Ami nem más mint az hogy, Jennának megígértem hogy ma nála alszok. Kisiettem Calhoz, és már be is meséltem neki bocsánat kérően. Megértette, mert mégiscsak a legjobb barátnőm Jenna, és az ígéret szép szó. De be is kell tartani. 

Calum gyorsan vissza hozta a táskámat, és egy-egy puszival elváltunk egymástól. Már akkor éreztem hogy egy borzalmas este elé nézek. Egyedül, egy ilyen nagy házban. Gondolkoztam azon, hogy áthívjak-e valakit, de aztán rájöttem, hogy nekem most magányra van szükségem. Így hát magamra zártam a szobám ajtaját, lekapcsoltam a villanyt, és csak néztem magam elé. Eltöprengtem azon, hogy én valaha valamit számítottam-e Jus-nak?! A levél alapján nem, de ha a megérzéseimre hallgatok, akkor érzem hogy köztünk van, vagyis volt valami kötelék. De ő elszakította azt a köteléket. És én ezt soha nem tudom neki megbocsájtani. 

Hirtelen öntudatlanul felálltam, és átsétáltam az ő szobájába. Inkább régi szobájába. Mikor beértem, megcsapott az a Justin illat. Ott is magamra zártam az ajtót, és le ültem az ágya sarkába. Össze húztam magam, és már megint Justinon elmélkedtem. Vajon érzek valami iránta? Vagy miért nem bírom "elengedni"? Ezernyi kérdés kavarog a fejembe, de egyikre sem tudok konkrét választ adni. Van amire azt a választ adom hogy "talán,, és van amelyik a "nem tudom,, kategóriába kerül. De legbelül tudom, hogy nem érdemli meg hogy ennyi energiát pazaroljak rá. 

Egész este rajta gondolkodtam, és az ágyában aludtam el. Olyan hajnali 3 körül, zaj hallottam "Justin erélyéről". Kómásan felálltam, és oda sétáltam az ajtóhoz. Körül néztem az erkélyről, de senki sem volt ott, csak egy rózsaszín kis cetlit találtam a földön. Amire ez volt ráírva; Figyellek! Remélem hogy majd a Justinkád meg fog védeni! (Tőlem)

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rövidke rész. Sajnálom hogy rövid lett, csak mostanában a sulikezdés miatt elfoglalt vagyok, ezért csak ennyit tudtam írni. Csak hogy tudjátok hogy nagyon szeretlek titeket, és ennek a résznek a vége, a szívemből jött. Na de mindegy. 

Puszillak titeket;* 

xoxoCsengeee<3

11. Rész ~ Calummal.

Reggel 10:32 -kor keltem fel. Semmihez nem volt kedvem. Csak úgy lenni. Mikor megnéztem a telefonomat, 1 értesítésem volt. Még hozzá egy üzenet Cal-tól.:
-Szia! Ma egy mozi? 
Persze egyből vissza írtam.
-Oké:)) Mit nézzünk, és mikor?
-Távozz tőlem sátán? 
-Öhm... Oké! 
-Érted megyek 18:30-ra jó?
-Oksi:)) -ide szerettem volna írni egy szívecskét, csak lehet hogy túl korai lett volna.
Ezek után lementem a konyhába reggelit készíteni. A konyhát meglátva, előtörtek bennem a régi emlékek. Mikor Justinnak is csináltam kaját, és után együtt reggeliztünk. Vagy mikor filmet néztünk, és oda bújtam hozzá. És mondjuk mikor kidíszítette az udvart, és gyertyákkal kirakta a medence szélét, és úgy medencéztünk.
De elment az étvágyam. Nem az undortól, hanem egyszerűen nem kívántam az ételt a gyomromba. Majd hirtelen minden elhomályosodott. Az utolsó emlékem az az volt, hogy Justin fütyürészve lépked le a lépcsőn, majd mikor meglátja hogy a földön fekszek, a fejemet a ölébe teszi, és úgy kiabálja a nevem. Itt egy nagyon hosszú kép szakadás van.
Mikor felkeltem, arra számítottam hogy a kórházban vagyok. De a szobámban a kényelmes ágyikómon feküdtem. Hát az biztos hogy kényelmesebb a kórházi ágyaknál. Nagyon fáj a fejem. Csak erre tudok gondolni. Hallom hogy valaki lassan föl jön az emeletre. De nem úgy mint egy kommandós, vagy egy ninja, hanem inkább mint ha nem akarna valamit elejteni. Mikor nyílt a ajtó, Justin lépett be egy tál kajával.
-Hali!- mondtam komás fejjel.
-Ohh szia.- jött oda hozzám.- Jól vagy?
-Persze, csak egy picit fáj a fejem.- hirtelen eszembe jutott, hogy ma nekem találkozom van Cal-al.- Te jó ég! -csaptam oda a homlokomhoz.- Hány óra van?
- 15:24. -nézett rá az órájára.- Mert?
- 18:30-ra jön értem... Semmi!
-Ki jön érted? -kérdezte egy kicsit idegesen.
-Ja... Cal el visz moziba. Szerintem én elkezdek készülődni.- álltam fel az ágyamból.
-Szerintem ne nagyon erőltetsd meg magad! Sőt! Az lenne a legjobb ha el sem mennél! -lökött óvatosan vissza az ágyamba.
Hirtelen teljesen be dühöngtem, hisz mi az hogy most itt félt, pár nappal ezelőtt meg oda "csapott" a falhoz?!!
-Várj! Mi az hogy most féltesz? Emlékszel a pár nappal ezelőtti dühöngésedre? -kérdeztem idegesen, és közben a szemét fürkéztem.-Mikor oda löktél a falhoz?! Emlékszel?
-Igen emlékszem! -kiabálta nekem, majd a tálcát ledobva az asztalra, ki ment. Az ajtót maga után olyan erővel csapta meg, hogy azt hittem leesek az ágyról.
Úgy éreztem hogy Justint soha sem fogom megérteni. Akkor még élvezte az hogy bánthat, most meg mikor felhozom egyből lecsesz? Nekem ez már túl sok. De erre nem is akarok többet gondolni. Inkább azon gondolkozok hogy mit vegyék fel. Úgy gondolom hogy az lenne a legjobb ha nem öltöznék ki annyira. Felálltam, és a szekrényemhez sétáltam. Kinyitottam, és így betekintést kaptam a ruha táramba. 10 percen keresztül csak nézegettem őket, de végül a választásom erre a picit kihívó ruhára esett:

Szerintem ez tökéletes lesz. Bementem a fürdőszobába, és ott gyorsan megmostam a hajam. Mikor végeztem, kifésültem, majd be göndörítettem. A sminkem nem volt nagyon különös.: Szemem: Kihúztam cica szemre, és ki spitáloztam. Arcom: Tettem fel egy kis alapozót, majd szokásomnak eleget téve, tettem föl pirosítot. Szám: Epres szájfény. (Ez a kedvencem.) Mikor végeztem az óra 18:17 -et mutatott. Telepakoltam a kis táskám, majd felvettem a cipőm. Egy utolsó igazításra még a tükör elő álltam. És mikor késznek nyilvánítottam magam, Justin kocogott le a lépcsőn. Alaposan végig mért tetőtől-talpig, majd mikor "végzet" elmosolyodott.
-Jól ki csípted magad. -mondta, majd elfordult előlem. Megnéztem az órát, ami pont 18:30-at mutatott. Már kezdtem félni hogy elfelejtett, de hirtelen csöngettek. A tűsarkúmban oda sétáltam az ajtóhoz, és lassan kinyitottam. Mikor az ajtó széttárta szárnyát, megláttam hogy Cal ott áll a lépcső utolsó fokán. A kezében egy gyönyörű rózsa csokor. Átnyújtotta a darab számra 50 rózsát. Csak a csokrot tudtam nézni. Majd éreztem ahogy Cal a keze segítségével felemeli az államat. Látta rajtam hogy én mindjárt elsírom magam.
-Szeretlek! -majd közelebb jött, és megcsókolt. A csókja nagyon lágy volt. Az ajkaink annyira össze barátkoztak, hogy el sem akarták engedni egymást. De persze minden jónak egyszer vége van. Mikor elváltak ajkaink egymástól, elmosolyodtam.
- Ez gyönyörű! Köszönöm! -mondtam, a virágra utalva.
- Ne köszönd meg! Hisz tudod! Virágot a virágnak! - majd nyomott egy puszit az orcámra. Pont a szemét csodáltam, mikor Cal megszólalt. -Indulni kéne. -suttogta az arcomba. Kicsit fáziskéséssel, de vettem a lapot.
-Elmentünk! -kiabáltam Justinnak.- Ne várj haza! Nem biztos hogy ma itthon alszom. Mikor Cal ezt magához szorított, és felkuncogott. A virágokat gyorsan beletettem egy vázába, és már indultunk is. Calnak egy eléggé mutatós járgánya volt. Több százzal lehetett volna menni, de Cal mint úri ember betartotta a szabályokat. Az út közben volt időm azon gondolkozni, hogy én normális vagyok-e. Most tényleg az este közepén betegen, egy fiúval elmegyek megnézni a Távozz Tőlem Sátánt?! Biztos izgalmas lesz az éjszaka. Mikor oda értünk, Calum beállt a mozi előtti parkolóba. Mikor kiszállt, futott az én oldalamhoz. Mikor ide ért, kinyitotta a kocsi ajtót mint egy hercegnőnek. és kezét nyújtotta segítségnek.
-Köszönöm!- mondtam, picit halkan.Cal erre csak egy széles mosollyal reagált. Mikor besétáltunk a moziba, azt hittük hogy nagy lesz a pezsgés. De kellemesen csalódtunk. hisz rajtunk kívül max. 10-en lehettek. Cal megmutatta a jegyeket a pénztáros lánynak, majd ő elmondta hogy melyik teremben leszünk. Indultunk volna is a terembe, de eszünkbe jutott hogy kéne venni popcorn-t, és kolát. Cal illendően fizetett helyettem is. Erre csak átöleltem, és mikor elváltam tőle, szorosan megfogta a kezem. Nagy nehezen bejutottunk az 5-ös terembe. Beültünk a leghátsó terembe, és ott próbáltuk nézni a filmet. Ez egy eléggé ijesztő film volt, bár az biztos hogy nem fogok tőle rosszat álmodni. Eléggé sokszor csak hunyorítva mertem nézni a filmet, mert azért ebbe is, mint minden horrorban voltak ijesztő részek. Egész végig Cal jobb kezét szorítottam. De a végén teljesen kibuktam. Egy horrornak szerintem egyáltalán nem ilyen befejezés kell. Mikor vége lett, gyorsan szaladtunk ki a teremből, csak mert egy "picit" kiborítottuk a popcorn-t. Mikor kiértünk egészen hangosan elkezdtünk röhögni, és szinte minden szempár ránk szegeződött. Majd Cal oda húzott magához.
-Remélem tetszett.- a kezét a derekamra tette, én pedig a vállán pihentettem a karomat. Olyan közel voltunk voltunk egymáshoz, hogy egy lapot sem lehetett volna be préselni közénk, de már azt sem akartuk hogy 1 centi legyen köztünk. Csak néztük egymás szemét. Calnak gyönyörű csoki barna szemei vannak.
- Cal. -néztem a csillogó szemébe.- Szeretlek!
- Én is szeretlek. - mondta, miközben a számat nézte. Majd megcsókolt. Ez egy eléggé szenvedélyes csók volt, aminek soha nem kellett volna vége lennie. Teljesen beleszerettem ebbe a srácba. Legszívesebben mindig vele lennék. Egy percre sem szakadnék el tőle. De mikor elváltunk, egyből rákérdeztem.
- Haza vinnél?- kérdeztem. Láttam hogy teljesen elszomorodik. - Cal! Figyelj! Csak annyira hogy össze szedjem a cuccomat. Hisz csak kéne valamilyen pizsamában ott aludnom nálad.
Egyből felcsillant a szeme.
- Persze. Már azt hittem hogy nem... -mondta volna, de félbe szakítottam.
- Azt hitted, hogy ezek után nem alszom nálatok? -mondtam neki őszintén.
- Lily. Igazából csak nálam. Mivel van egy külön kis házam.- mondta vigyorogva. Wow! Ez eléggé meglepő. Ilyen fiatalon saját ház? Biztos gazdagok a szülei. De ez nem számít. Azt sem érdekelne ha szegények lennének. Nagyon szeretem Cal-t, és ezen semmi/senki sem tud változtatni. Na szóval. Térjünk vissza a jelenbe. Beszálltunk a kocsiba, és Cal már nyomta is a gas pedált. Mikor a ház elé értünk, leparkolt a parkolónkba. Igen, van egy 6 kocsis parkolónk, mert anyáék gyakran tartottak nálunk rendezvényeket. Össze kulcsolt kezekkel léptünk be a házba. Mondtam Cal-nak hogy üljön le a nappaliban a kanapéra, mindjárt jövök. Egy csókkal elváltunk egymástól, és már rohantam fel a lépcsőn. Mikor felértem, szemben találtam magam Justinnal a folyosón.
-Ó! Hali.- mondtam anélkül hogy a szemébe néztem volna. De ő megfogta a kezemet, és magához rántott.
-Azt hittem hogy nála alszol.- mondta győzedelmes vigyorral.
-Nála is alszok!- vágtam vissza.- Csak a cuccaimért jöttem. Lent vár.
Miután kimondtam az utolsó mondatot, elkezdett sétálni a lépcső felé.
-Ja!- emelte fel a fejét, a mutató ujjával együtt.- Hányszor folytattatok nyálcserét?- kérdezte magabiztosan.
Muszáj lesz valahogy vissza vágnom.
-Sokszor!- ez az! Ez lesz a legmegfelelőbb győztes mondat.
Erre ő nem válaszolt, és idegesen le pattogott a lépcsőn. Mit sem törődtem vele, inkább kiválasztottam a tökéletes pizsit és holnapi ruhát. Persze elvittem a sminkes táskámat, meg a fürdőszobai cuccaimat. Mikor tökéletesnek találtam a "bőröndöt", lesiettem a fiúkhoz.
Mikor leértem, láttam hogy mind a ketten feszültek. Kérdően néztem rá Cal-ra, de ő csak legyintett egyet. Mikor felállt, magához húzott, és erősen megölelt. Ránéztem a fali órára 21:32 -t mutatott.
-Menjünk.- suttogtam Cal fülébe. Ő csak bólintott egy picit.
-Holnap valamikor este felé fogok haza érni.- mondtam Justinnak szemkontaktus nélkül.
Kisétáltunk a házból, és beszálltunk a kocsiba. Na most megkérdezem Cal-t hogy mi történt addig amíg fent pakoltam.
- Mi történt lent, amiért annyira feszültek lettetek mikor megláttatok? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Semmi.- hazudott. De legalább megtudtam hogy eléggé szarul tud hazudni.
-Cal!- néztem rá.
-Azt mondta, hogyha megmerlek bántani, rám uszítja az itteni maffiát.- mondta komolyan, amire nekem el kellet magam röhögnöm.
-Maffia? -kérdeztem még mindig röhögve.
Felé fordult, majd még mindig komolyan megmondta nekem egy szóval. Egy szó, aminek a jelentésétől fel áll a szőr a hátamon.
-Igen.- majd újra az utat figyelte.
Az út többi része, kínos csöndben telt. De legalább volt arra időm, hogy átgondoljam a köztem és Justin közötti kapcsolatot. Mert ami köztünk van, eléggé bonyolult. És muszáj lesz egyszer átgondolnom. De hirtelen észbe kaptam. Most Cal-al vagyok, és nem fogom azzal elrontani a dolgot, hogy Justin-on gondolkozok.
Mikor oda értünk, egy szürkés 2 emeletes házat láttam. Az ajtók, és az ablakok fehér színben pompáztak. Egy kis kert volt a ház előtt, ami tele volt Nefelejcs virágokkal. A ház előtt 2 motort láttam. Egy aprilia 50- es, és egy krémszínű Vespa-t láttam. Majd biztos ráveszem hogy vigyen el egy körre.
Mikor leállította a kocsi motorját, hirtelen fel kaptam a fejem. Ki szerettem volna szállni, de ő megelőzött, és ki nyitotta az ajtómat. Mikor kiszálltam, bele ütköztem Cal-ba. Majdnem elestünk, de ő egy pimasz vigyorral az arcán elkapott. Halkan megköszöntem neki ezt a kedves gesztust. Kikerültem, de hirtelen elkapta e kezem, össze kulcsoltuk ujjainkat, majd elindultunk a ház felé.

Ennyi lenne ez a rész.. Köszönöm az előző résznél a komikat, nagyon jól esnek!!! Bocsi hogy későn hoztam ezt a részt, csak nem működött a blogger a telefonomon, ezért nem nagyon tudtam írni... De most végre gép közelbe kerültem, és írtam egy picit... Viszont a kövi részt, szerintem már holnap ki tudom tenni, mivel egész nap gépezni fogok (elvileg). Imádlak titeket! <3
xoxo Csengusz

10. Rész ~ A "lökés"

-Ajaj! Ez rosszul hangzik!- nézet rám Vic.
Egy nagyot röhögünk, és utána szúrós szemmel néznek rám.
-És ma még megtudjuk hogy mi az? Vagy nem?- kérdezi Hi.
-Nos..- kezdtem bele.-Először is,  megkel beszélnünk Josh-al, hogy tegyünk úgy mintha járnánk.- hangsúlyoztam ki a tegyünk szócskát.- Aztán meg csak simán kínozzuk. Úgy ahogy jön.
A lányok figyelmesen hallgattak, de aztán hirtelen értetlen fejet vágtak.
-Ki az a Josh?- kérdezte Vic.
-Ja! Hupsz! Ti nem tudtok róla.- mosolyodtam el.- Az egyik legjobb barátom. A másik Jenna, csak most ő túl elfoglalt, és mostanában nem nagyon találkoztunk.
-Aha!- most már értették.
Utána beszélgettünk és megtudtam, hogy Hi nagyon szeret úszni, de csak a tengerben. És a pasija (Vic bátyja) Brian, nagyon szeret kosarazni, és a legjobb barátja Justin. De hogy én erről mért nem tudtam!?
Idő közben meghallottam Justin lépdelését a a lépcsőn. Arra számítottam hogy majd betör a szobámba, és leordítja a fejem. De ehelyett egy nagyon kellemes csalódás ért. Hisz csak a szobájába ment be. A lányok rengeteg érdekes dolgot mondtak magukról, de persze néha-néha rólam is esett szó.
-Amúgy... -kezdett bele a mondandójába Vic.- Halottunk rólad pár pletykát.
-Igen?- néztem rá a nagy bociszemeimmel.
-Igen. Tudod mióta Justin nálad lakik, azóta mindenféle pletyka hallható rólatok. Szerintem az egyik legviccesebb közöttük az, hogy jártok!- mondta az utolsó mondatot röhögve.
-Hát igen!- feleltem rá gyorsan, zökkenő mentesen.
Mivel nem szerettem volna erről beszélni, gyorsan bevágtam egy mondatot a beszélgetésbe.
-Maradjatok, én elmegyek fürödni!- mondtam, miközben felkaptam a rövidnadrágból és egy pólóból összeállított pizsamámat a polcról.
Válasz helyett csak bólintottak egy kicsit. Mikor kiléptem a szobából hatalmas megkönnyebbülés ért, hisz bent nagyon feszült volt a hangulat. Én azt hittem hogy majd hülyülünk, de ehelyett komoly kérdéseket tettek fel, és nekem mindvégig komoly válaszokat kellett adnom.
Befáradtam a fürdőbe, és fáradtan bekapcsoltam a gázt, mert agyon hideg volt. Mikor bekapcsoltam a telefonom azért, hogy elindítsak egy zenét, meg akadt a szemem az időn. Az óra pontosan 22:20-at mutatott. Mikor beléptem a fürdőkádba, hogy le tudjak tusolni, nagyon megnyugtató volt az, ahogy az apró vízcseppek végig szántják a hátam. Egy halk zene szólt. Egy nagyon halk zene. Túl halk. Kezembe kaptam telefonomat, és beindítottam a Fura Csé-től a Nem bánom-ot.  Tudom hogy fura, de egyszerűen imádom a rappet! Megnyugtató az, hogy az érzéseiket úgy öntik ki hogy közben művészkednek. Ez jó ötlet! Én is művészkedni fogok! Csak mondjuk nem most. Inkább tovább lazítottam, majd mikor rá jöttem hogy a lányok már rám várnak 8 perce, gyorsan kiléptem a kádból. 2 percig még rendezgettem magam, majd 22:30-kór ki fáradtam a fürdőszobából.
Mikor sétáltam a szobám felé, Justin szobája elé is oda léptem. Halk gitár hangja csendült a fülemben. Gondoltam megnézem mit csinál, ezért halkan tágra nyitottam az ajtót. Justin még 5 másodpercig játszott a hangszeren utána, hirtelen felnézett. A gitár eddig a kezében volt a térdére rakva (mivel Jus ült), de mostanra csak a térdén feküdt a hangszer. Gyorsan ránéztem az órámra, 20:32-t mutatott.
-Szia! -köszöntem rá félve, mert nem tudom hogy milyen kedvében van.
-Hali. -köpte ide nekem a szót.
A "beszélgetésünk" után, ismét elkezdett gitározni.
De mivel tudtam hogy nem szólhatok hozzá, kinyitottam hátam mögött az ajtót, és már készen álltam a szoba elhagyására. Mikor kiléptem Justin az előzőleg bemutatott számát kezdte el énekelni és gitározni. Gondoltam hogy vissza lépek, és hallgatni fogom a számot, de mint mondtam, nem szólhatok hozzá.
Vissza siettem a szobámba, ahol a lányok még mindig beszélgettek, és röhögcséltek.Észrevétlenül leültem melléjük, és én is csak úgy nevetni kezdtem. Mivel a lányok megfürödve jöttek át hozzám, ők eddig zavartalanul beszélgettek. Fél 12 lehetett, mikor ágyba bújtunk. Már fáradtak voltunk, ezért hamar elaludtunk.
*Másnap*
Mikor felkeltem, még senki sem volt fent. Ezért gondoltam csinálok reggelit. Direkt úgy készítettem el a kaját, hogy mindenkinek jusson, kivéve Justinnak. De ha a szívemre hallgattam volna, akkor neki is csináltam volna. Bár ha azt nézzük hogy miken mentem át miatta, akkor mégsem.. De mivel nem akarok ezen túl sokat gondolkodni, inkább elkezdem csinálni a svédasztalt.
Reggelire bacont, paprikát, és sok paradicsomot terveztem, forró kávéval.
Mikor végeztem még senki sem kelt fel, ezért kénytelen voltam felkelteni őket. A tervem az volt, hogy bekapcsolok egy Dubstep-et. De tudom milyen rossz arra kelni hogy dübörög alattad az ágy, ezért csak a We Onw it remix-et raktam be. Elsőre csak Hi kelt fel, de mikor jött T. Mills rappje, hirtelen mindenki lerohant a lépcsőn, és a lányok üvöltő reggeli hangjai már fel is csendültek.
-Jesszusom Lily kapcsold már ki! Mindjárt széthasad a fejem!- mondta Vic.
Justin egyszerűbben megoldotta a problémáját. Oda lépett a hangfalba dugott telefonomhoz, és kihúzta a dübörgő tárgyból. A lányokkal mind ezt tátott szájjal néztük. Mikor Justin észre vette hogy őt bámuljuk, egy széles mosoly jelent meg az arcán. De ez a mosoly gyorsan lefolyt az arcáról mikor meglátta hogy neki nincsen terítve kaja. Egyből felrohant a szobájába dübörögve, és ezt is ugyan úgy figyelmesen figyeltük.
Mikor becsapta maga mögött az ajtót, felcsattanat az első kérdésem a lányokhoz.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem, a válaszra várva.
A lányok viszont nem tudták megválaszolni a kérdésem.Inkább úgy döntöttünk hogy leülünk reggelizni. Vic többször is megdicsérte a kaját. Miután végeztünk felmentünk a szobámba, és ott folytattuk az este elkezdett tracs partit. Fél óráig csak dumáltunk, és dumáltunk. De végül a lányoknak el kellett menniük, mert Vic-nek össze kell pakolnia, Hi-nek meg kezdődik a suli (magán suliba jár).
Sokáig gondolkoztam azon, hogy fel öltözzek-e. De végül is fel kellett, mert Justin előtt nem fogok pizsiben mászkálni. Így hát kénytelen voltam felvenni egy szellősebb ruhát, mert nagyon meleg volt. A választásom erre a szettre esett:

De mivel nem akartam itthon unatkozni, elmentem egyet sétálni a közeli parkba. Miközben sétáltam, betértem egy Starbucksba. Rendeltem egy Passion jeges teát. Mikor kikaptam az italt, eltöprengtem azon, hogy bent maradjak-e a kávézóba és üljek le egy asztalhoz, vagy mennyek ki sétálni. Inkább sétáltam, ezért egy kis füves úton elkezdtem sétálni. Miközben sétáltam megpillantottam egy hirdető táblát, elé léptem és elkezdtem olvasni az "ajánlatokat". Mikor az 5. hirdetésnek a felét olvastam, hirtelen valaki meglökött, és rám dőlt az egész tea.
-Úristen! Sajnálom! Nem akartam!- mondta a nagyon helyes fiú, aki ezek szerint az elkövető volt.
-Semmi baj!- mondtam neki a lehető legnyugodtabban.
-De igen is baj... Nagyon sajnálom! -mondta.
-Nyugi nincs tényleg semmi baj.
-Ki tudnálak engesztelni egy kávéval?- kérdezte.
Erre én csak nagyot bólintottam.
Miközben vissza sétáltunk a Starbucksba, beszélgettünk egy picit, és oda adta a pulcsiját, hogy ne nagyon látszódjon a folt a felsőmön. Mikor beértünk, megrendelte mind a kettőnknek a kávét. Leültünk egy ablak melletti asztalhoz, és ott tovább fecsegtük. Telefonszámot cseréltünk.
-Ja! Még be se mutatkoztam.- mondta.- Calum vagyok.- nyújtotta az asztal felett a kezét.
-Lily.- mondtam, és gondoltam majd kezet rázunk, de helyette rá csókolt a kézfejemre. Persze erre én egyből elpirultam, próbáltam valamennyire takarni.
Ezek után még maradtunk sötétedésig, de aztán gondoltam haza kéne mennem. Mégsem hagyhatom otthon Justint egyedül.
-Cal bocsi de haza kell mennem.-mondtam neki.- Justinra kell vigyáznom.
-Az öcséd?
Megráztam a fejem.
-Jaj ne már! A fogyatékos pasid?- kérdezte röhögve.
-Valami olyasmi...- mondtam neki mosolyogva.- Eléggé gyerekes, és bunkó... De nem a pasim... Inkább a "lakótársam". Csak nem akarom egyedül otthon hagyni, mert még dühében felgyújtja a lakást.
-Okééé.- mondta.- Haza kísérhetlek?
-Persze! -mondtam, hisz sötétben, ilyen kis ruhában nem nagyon lett volna kedvem egyedül sétálni a kis utcákban.
Mikor oda értünk a házhoz, Cal meglepődött.
- Szép ház! -mondta.
-Köszi.
Cal egyet felém lépett, ezért már alig volt köztünk hely. Én is elkezdtem közeledni, ilyenkor már egymás száját és szemét néztük felváltva. És Cal hirtelen megcsókolt. Az ajkai pont rá illetettek az enyéimre. Lassú és szenvedélyes csók volt. Ő átfogta a derekam, és pedig a nyakába tettem a kezem. Mikor elváltunk össze érintettük a homlokunkat, és úgy álltunk ott a teraszon.
-Mennem kell.- mondta.
-Nem akarsz bejönni?- kérdeztem tőle kedvesen.
Egy nagyot mosolygott, és elhúzta a homlokát az enyémtől.
-Most nem.-mondta, amire egy nagyot sóhajtottam, és fejemet lehajtva szomorkodtam. Mire ő megfogta az állam, és megnyugtatólag csak ennyit mondott.- De majd bepótoljuk.- majd az orromra nyomott egy puszit.- Jó éjt!
-Neked is!- majd bezártam magam mögött az ajtót. Felszaladtam a szobámba, gyorsan letusoltam, és vacsora nélkül lefeküdtem aludni.


Tudom bocsi hogy csak most hoztam, csak nagyon elfoglalt voltam... De remélem ez tetszett <3
xoxo Csengee

9.rész ~ Van egy tervem!

-Úgy nézek ki, mint aki komolytalan?- röhögött. És csak akkor vettem észre, hogy alkohol szaga van. Mivel láttam hogy a kezét a szája elé teszi, gyorsan belöktem a fürdőszobába.
-Justin jól vagy?- kiabáltam az ajtó mögül.
Nem jött válasz. Ennyire rosszul lenne?Na jó! Meg kéne néznem hogy van. Lassan és óvatosan benyitottam a fürdőszobába. Nem hittem a szemeimnek! Jus bent aludt a fürdőkádban. Sosem képzeletem, hogy valaha is ilyet fogok látni. Főleg nem Justintól!
-Justin!- kezdtem el bökdösni a mutató ujjammal.- Justin! Kelj már fel!- löktem meg erősebben.
Mikor nem reagált, kivettem a fogkeféket az öblítős pohárból, és megtöltöttem vízzel. Mikor ráborítottam Justinra, semmi sem történt. Még meg sem moccant. Ezek szerint kénytelen leszek, durvább módszerhez nyúlnom. Ez pedig a tusolófej volt. Megnyitottam a jéghideg vizet, és erősen rá engedtem Justinra. Mikor láttam hogy az első cseppek elérik, el akartam zárni a csapot. De arra gondoltam, hogy megérdemelné, ha megfázna.
Mikor már 10 másodperce folyt rá a víz, hirtelen felugrott, és kilépett a kádból. Így az egész padló, tiszta víz lett.
-Justin! Justin! -vágtam pofon, mikor láttam hogy még nincs teljese magánál.- Hahó!
-Jaj istenem! Ne kiabálj már a fülembe! Nem látod hogy fáradt vagyok?- fordult felém.- Chh! Szajha!
Meghallottam, a sértő szót. De hagytam hogy elsuhanjon a fülem mellett. Rájöttem, hogy arra sem méltatom többet, hogy miatta sírjak. Vagy várjunk csak! Még jobb ötletem van! Hozzá se fogok mostantól érni. Ja, és pár napig húzom az agyát azzal, hogy nem szólok hozzá. És majd akkor milyen jó lesz hallgatni azt, hogy könyörög, hogy szóljak hozzá. És minél többet könyörög, annál kevesebbet fogok hozzá beszélni.
Felmentem a szobámba, és felvettem az egyik fehér kardigánomat.
-Elmentem Josh-hoz! Ne várj meg! Nála alszok!- kiabáltam be a szobájába.
Nem hallottam választ, de nem érdekelt. Inkább átsétáltam a barátomhoz, és beszélgettünk. Mikor oda értem arra lettem figyelmes, hogy Josh  terminátor lépésekkel hagyja el a házat. Maga mögé becsapta az ajtót. Gondoltam hogy elmegyek, de miután rájöttem hogy az a bunkó nálam lakik, inkább Josh után szóltam.
-Josh! -kiabáltam neki. Mikor eljutott a füléhez hátrafordult, és egy mosolyt húzva a szájára, elindult felém.
-Szia Lily!- mondta. Megöleltük egymást, de nem akartam elengedni. Örökre ott tudtam volna ölelni az út közepén. -Mi történt?
-Ju...-mondtam volna tovább, de belevágott a mondandómba.
-Ne! Ne mond el! Ki akarom találni...- vakarta meg az állát. -Aha!- csattant fel!- Justin.
Még jobban elkezdtem ölelni. Láttam egy árnyékot, a fák között, az út szélén. De nem figyeltem rá. Inkább csak hagytam hogy Josh meleg (?) teste, átadja a meleget. Mert így estefelé, azért már eléggé hideg van.

*Justin szemszöge* (5 perccel a történtek előtt)

Mikor felmentem a szobámba, leültem az ágyamra, és elkezdett kattogni az agyam azon, hogy most mit is mondtam. Tényleg bunkó vagyok. De nem baj! Én ez vagyok! Ha így nem tud elfogadni, akkor ne tegye.
-Elmentem Josh-hoz! Ne várj meg! Nála alszok!- kiabált be az ajtómon. Ezt nem hagyhatom! Utána kellene mennem. De hogy? Ülni is alig tudok, nem az hogy járni! Na de mit rinyálok? Inkább indulnom kéne.
Követtem Lilyt egy házig, és ott elbújtam egy fa mögé. Láttam ahogy Josh becsapja maga mögött az ajtót, és elindul a sarok felé. Lily még mindig csak ott áll, és várja a csodát. Várja azt, hogy Josh oda menjen, és megölelj, és várja azt, hogy kilépjek az életéből. De nem! Nem fogok neki eleget tenni. Mikor Josh után kiabált, Josh megfordult, és elindult felé. Mikor oda ért, csak annyit mondott hogy "Szia Lily!", és már egymás karjába is borultak. Látom azt, hogy szegény Lily majdnem össze esett. És ez mind miattam. De mióta vagyok én ilyen érzelmes típus? Inkább csinálok újra egy kis balhét. Mer mi az hogy Josh megölelheti őt, én meg nem?

*Lily szemszöge*

Az alak a fák mögül, elindult felénk. Még túl távol volt ahhoz hogy kitudjam venni azt, hogy ki az. De mikor már közelebb jött, láttam azt, hogy az Justin. Justin? Mit keres itt? Nem otthon kéne tombolnia? Úgy ahogy a szokása?
Mikor megláttam, hogy az arca fortyog a dühtől, ellöktem magamtól Josh-t hogy ő is lássa.
-Josh! Az ott Jus? -kérdeztem tőle kétségbe esve.- Mond hogy nem!
-Lily! Most hazudjak?- kérdezte újra felém fordulva.- Igen! Az ott Justin!- tolt a háta mögé.
Nagyon féltem. Hisz Justin, dühösen közeledett felénk. De mit akar?
Mikor oda ért Josh elé, akkorát ütött az arcába, hogy vérzett tőle az orra. Aha! Szóval féltékeny! Így már minden világos!
-Normális vagy?- ordítottam neki, miközben leguggoltam Josk mellé.- Ezt most miért kellett? Egyáltalán mit keresel itt?
-Várj! Először te válaszolj!- fordult felém.- Miért csókoltál vissza?
-Tényleg ez a kérdésed?- néztem fel rá.- Inkább nekem lenne az a kérdésem, hogy miért kellett engem megcsókolni? Na erre válaszolj!
Tudtam hogy nem fog válaszolni, ezért gyorsa hozzá tettem egy mondatot, a mondandómhoz.
-És majd én is akkor fogok válaszolni, amint erre lesz TŐLED válaszom.- mondtam a szemébe sírva, és vissza fordultam Josh-hoz.
Látom hogy nagyon rosszul van. Rettenetesen nagyot esett, szóval nem lennék meglepve, ha a bordája is el lenne törve. Justin, mintha mi sem történt volna, elkezdett sétálni. Éreztem, hogy Josh hirtelen megmozdul. Felállt, és el indult Justin után. Tudtam hogy mi fog történni, de nem akartam visszatartani.
És igen... Megütötte Justint. Aki CSAK azért, hogy a méltóságát ne veszítse el, vissza ütött. És a fiúk már egymást lökdösték, és sértő szavakat vágtak egymás fejéhez. Mikor meghallottam, hogy Justin szájából kifut, egy rólam szóló mondat.
-Na nehogy már neked álljon feljebb! Te bármikor megkapod őt, én meg még meg sem ölelhetem.- lökte meg utoljára Josht.
Én az összes ütést tátott szájjal néztem, de nem értettem hogy most akkor Justin tényleg féltékeny Josh-ra? Ez király! Legalább így jobban tudom kínozni. És hirtelen eszemben jutott egy brutálisan jó terv, és ha véghezviszem, biztos hogy vissza kapja azt a fájdalmat amit nekem okozott.
Elővettem a telefonom, és tárcsázni kezdtem Vic-et. 3-szór csörgött ki, mire felvette.
-Szia Vic! Lily vagyok! Nincs kedved nálunk aludni, van egy tervem.- suttogtam, hogy Josh ne hallja meg.
-Öm..Szia Lily! Hát.. Oké! De akkor át vinném az egyik barátnőmet, mert itt van nálunk, és nem akarom itt hagyni, mert csajos napot tartunk.- mondta barátságosan.
Lediktáltam neki a címet, és már indultak is. Megkérdeztem Josh-t hogy itt hagyhatom-e. Mikor rá bólintott haza ballagtam a sötétben. Éreztem, ahogyan a bőrömet átjárja a hideg levegő, ettől libabőrös lettem. Mikor a házam ajtajához értem, láttam hogy már ott áll valaki. Vic és a barátnője volt az.
-Sziasztok!-mondtam. -Lily vagyok!- nyújtottam a kezem Vic barátnője felé.
-Szia! Spohie vagyok! De szólíts csak Hi-nek!- mondta barátságosan.
Pár percig még beszélgettünk az ajtó előtt, de hirtelen Hi egy nagyon nagyot hapcizott.
-Lányok, nem megyünk be?- néztem Hi-re.
-De! Jó lenne.- mosolygott rám Hi, a piros nózijával.
Ki nyitottam az ajtót, és hagytam hogy a lányok menjenek be először. A lányok mikor beértek, ledermedve nézték a házat.
-Mutatós! -mondták kórus módjára.
Vártam egy kicsit hogy körbe nézzenek, de utána kénytelen voltam megtörni a csendet
-Felmegyünk? -kérdeztem ideges hangon, hisz még Hi-t nem nagyon ismerem.
Bólintottak, és felvezettem őket a szobámba. Mikor beértünk, a lányok lehuppantak az ágyamra. -És mi volt annyira sürgős?- kérdezte Vic. -Van egy tervem!- ültem le eléjük a földre.

8.rész ~ Ez komoly?

A reggeli felkelésem tökéletes volt. Justin kezében a legjobb felkelni. Ahogy a karjai körbefogják a derekam, és lágyan magához húz. Az ölében ülök. Ha ezt valaki év elején azt mondta volna, hogy én így fogok ébredni, nagyot nevettem volna, és ott hagytam volna. Érzetem hogy Jus elkezd mozgolódni, és ellök magától.
-Jó reggelt!- ült föl az ágyon.
-Szia! -én is követtem az előző mozgását.
Elkezdte dörzsölgetni a szemét, és utána álmosan rám nézett.
-Ennyire megijedtél attól a babától?- kérdezte, nagy mosolyt húzva a szájára.
-Olyan ijesztő volt. -mondtam szerényen.- De észre vettem, hogy a Paranormal Activity közben, nem is egyszer megrezzentél! -mondtam kuncogva.
Sokáig gondolkozott azon, hogy most mit mondjon, de utána kinyögte azt a mondatot.
-És.. Most mit csináljunk? -kérdezte.
Ezt többes számban mondta? Csináljunk? Együtt csináljunk valamit? Öm.. Oké.
-Együtt? Te nem akarsz valamelyik haveroddal lenni? Tudod! Úgy fiúsan. -suttogtam a levegőbe, úgy, hogy pont meghallja.
-Hát most nincs kedvem kosarazni. Biztos hamarosan fel fognak hívni, hogy megyünk-e meccsezni. De most inkább, itt akarok feküdni egész nap az ágyban. -mondta.
- Hát persze. És most mivel nekem sincsen kedvem semmihez, az ég egy adta világon, megkérdezhetem hogy veled tarthatok-e?- kérdeztem, úgy mint egy királynő.
-Igen! De akkor tényleg maradjunk nyugton. Nincs kedvem reggelizni, szóval ha te le mész, ne hozz nekem.
-Nem. Nem vagyok éhes. Szóval kezdhetjük is az alvást!- mondtam neki álmosan.
Ő csak bólintott, és vissza feküdtünk az ágyba. Mielőtt lecsukódtak volna a szemeim, ránéztem az órára. 7:32-t mutatott. Most messze helyezkedtünk el egymástól, és úgy aludtunk el. Mikor felkeltem, Justin újra az ölében tartott. A leheletét éreztem, ahogy elsuhan a fülem mellett. Próbáltam vissza aludni, mert egy csodálatosat álmodtam.:
Mikor felkeltem, Justin már nem volt mellettem. Körülnéztem, és a szoba üres volt.
-Jus!- kiabáltam, hisz sehol sem láttam.
Lentről hallottam lépteket, és a konyhából meg egy gőzölgő tea sípolását is véltem hallani. Lassan felálltam, és leugrándoztam a lépcsőről. Lent Justin-t vettem észre, ahogy palacsintát csinált. De várjunk csak! Ez a régi házunk. A Colorádói. Az nem lehet. Ez a jelenet már egyszer megtörtént. Ilyenkor szöktem el itthonról, csak hogy együtt lehessek Justinnal. 
-Szia Lilcsi!- mondta. Hát igen. Régen csak Ő hívhatott így. De mára már mindenki elfelejtette ezt a nevet. 
-Gyere Jus! Menjünk el! Hamarosan haza ér apa!- kiabáltam neki. Pár könnycsepp kicsördült a szememből. Hisz emlékszem arra, ahogy miután elszöktünk, apa követett minket. És miután leálltunk egy parkolónál tankolni, apa oda jött hozzám, engem bezárt a kocsijába, Justint pedig elkezdte verni. Egy ideig Justin bírta az ütéseket, de utána már nem és elájult.
Mivel nem akartam hogy ez újra megtörténjen, elküldtem Justint.
-Ez most nem fog menni. Tudom hogy mi fog történni, és utálnám magam ha megtörténne.- mondtam neki.- Szóval kérlek menj el innen. -nyitottam ki neki az ajtót.
-Te most elküldesz?- emelte fel a hangját.
Nem szerettem volna választ adni erre a kérdésére, így jobb ötletnek tűnt az, hogy inkább megcsókolom. 
És igen... Ilyenkor ébredtem fel. Sokszor kerestem ezt az álmot, miközben aludtam, de egyszer sem találtam.Én ezt így nem fogom kibírni. Nem tudom mi lett a sztori vége, és ha az lett amire gondolok (hogy apa megverte Just), akkor én már biztos nem tudok vissza aludni.
Így hát fel álltam, és bementem a fürdőszobába. Vissza mentem a gardróbomba, és kiválasztottam a mai szettemet. Tudom hogy azt mondtam Jus-nak hogy vlee együtt fogok lustálkodni egész nap, de én ezt a könnyű feladatot sem tudom teljesíteni.
Felvettem egy sárga ujjatlant, és felé egy vékony inget, egy fehér rövid nacival. A hajamba egy sárga hajpántot tettem, és fel tettem kontyba a hajam a változás kedvéjért. De persze az ékszerek sem maradhattak ki. A nyakamra vettem egy rózsaszín pillangós nyakláncot, és fonott karkötőket dobtam a kezemre.
Mikor vissza értem, Justin már fel volt öltözve. Indult valahova, mert nem itthoni cuccban volt. Elé álltam, és a kezemet a derekamra tettem.
-Szia! Hova mész?- kérdeztem kedvesen.
-Cs! Közöd? - mondta flegmán.- Na menj már arrébb.
Egy nagy lendülettel neki lökött a vállával a falnak. Azt hittem ott fogok síró görcsöt kapni a fájdalomtól. De nem a fizikai fájdalomtól, hanem az érzelmi fájdalomtól. Lerogytam a földre, és végig néztem azt, hogy Jus lesétál a lépcsőn.
Nagy erőt kaptam magamhoz, és felálltam. Utána futottam, és ismét elé álltam, de most már a földhöz tapasztottam a lábam, csak hogy véletlenül se tudjon arrébb lökni.
-Normális vagy? Mit csinálsz? Én csak kedves akartam lenni hozzád. -mondtam neki, a síró görcs legszélén állva.
-Nem kérek a kedvességedből! És képzeld! Tudom mit csinálok. És nem véletlenül.- mondta mogorván.
-Nem! Te nem vagy tisztába vele! Előbb még tökre jó fej voltál! -mondtam neki fegyelmezetten.- És kérlek mond már el nekem hogy mit ártottam neked!
-Bocsi de várnak a haverok! Szia! -integetett vissza az ajtóból. Mivel maga mögött nem csukta be az ajtót, odarohantam, és az ajtót becsaptam magam előtt. Az ajtónak támaszkodtam, és lassan, egyre lejeb csúsztam.
Pont most jött ki rajtam a sító görcs. Szóval a földön, az ajtónak támaszkodva sírtam. Sírtam Justin miatt. Pedig tudtam hogy nem érdemli meg hogy miatta sírjak. De nem bírtam abba hagyni. És mivel most nem volt kedvem hallgatni azt, hogy a többiek sajnálnak, nem hívtam fel őket. Inkább úgy döntöttem, hogy kimegyek, és sétálok egyet a parkban. A friss levegő jót fog tenni nekem.
Nem messze volt egy park. Felvettem egy kis fehér dzsekit, és elindultam. Mikor oda értem leültem egy padra. Az volt az egyetlen szabad park. A többin szerelmespárok ültek, és kuncogva beszéltek egymáshoz. Elment előttem egy velem egy idős lány. Mikor azt hittem hogy tovább megy, hirtelen leült mellém.
-Szia! Nem baj ha leülök melléd?- kérdezte.
-Hali! Nem semmi baj. -mondtam mosolyogva, és így legalább eltakartam a az igazi sírós arcom. - Ja amúgy Lily vagyok!
-Victoria! -mondta barátságosan.- És? Hogy-hogy erre jártál?
-Ja.. Csak egy kicsit ki akartam szabadulni otthonról.
-A szülők ugye? -nézett rám kérdően.- Engem is mindig elüldöznek otthonról.
-Nem.. Nekem nincsenek szüleim.- mondtam neki szipogva.
-Oh! Sajnálom! Bocsánat! Olyan hülye vagyok!- ölelt át.
Sokat beszélgettünk, és megtudtam, hogy a bátyja, Justin legjobb barátja. De ez a lány nagyon kedves volt velem egész nap. Mikor már indult volna haza, utána kiáltottam.
-Vic! Megadod a számod?- kérdeztem.
Ide rohant hozzám, és bepötyögte a számát a telefonomba. Utána ismét elköszöntünk, és haza indultam. Mikor ránéztem az órámra, 20:32-t mutatott. Nem siettem haza felé, mert minek? Senki sem vár otthon. Azt csinálok amit akarok! Akkor hova kéne mostantól sietem?
Mikor haza értem, Justin szó szerint lebotladozott a lépcsőn, és egy jó nagy ölelést kaptam tőle.
-Hol voltál? Azt hittem már valami baj történt. Ilyet ne csinálj többet!- mondta dühösen.
-El sétáltam egy parkba. De amúgy közöd? Miért aggódsz értem?- kérdeztem tőle.
De miután láttam, hogy nem fog válaszolni arrébb löktem, és megindultam a szobám felé. Mikor hirtelen megfogta Jus a csuklómat, és magához húzott. Közelebb jött hozzám, és egy gyors mozdulattal, az ajkait az ajkaimra tapasztotta. Ő erősen fogta a derekam, és meg a vállán, keresztül tettem a kezem és úgy álltunk egy fél percig. Mikor már nem kaptam levegőt, elhúzódtam tőle.
-Tudod miért aggódok érted?- mondta, és közben egy kósza tincset túrt be a fülem mögé.- Azért mert szeretlek!
-Jus! Ez komoly?- kérdeztem tőle gyengéden.

7.rész ~ A meglepetés

Reggel mikor felkeltem, azon törtem az agyam, hogy mit csináljak ma. Ugyan is ma Jenna a nagymamájánál van, és Josh-ék  meg elutaztak. És mivel nem akarom halálra unni magam, kénytelen leszek valamit csinálni. Az mondjuk egy jó kezdés lenne, ha csinálnék Jus-nak reggelit. Hisz ha már én nem szeretnék enni, csinálok valakinek. És az a valaki most Jus. Emlékszem, mikor vasárnaponként anyának mindig ágyba vittem a reggelit. De mivel anya nem evett sokat, nem kellet sok ételt csinálnom. De mivel most van kedvem kaját csinálni, készítek egy svédasztalt. Lehoztam az iPad 2-et a konyhába, és recepteket kezdtem el nézni. Mikor ránéztem a digitális órára, láttam hogy hajnali 5 óra van. Nem nagyon érdekelt, mert így se úgy se tudtam volna vissza aludni. Mindenféle salátás recepteket találtam, és mivel az Jusnak nem jó, muszáj lesz tovább keresgélnem. De mivel tele volt a hűtő, mindenféle gyümölccsel, és hússal, nem volt nehéz dolgom.

Mire kész lettem, szinte az egész hűtőt kifosztottam. Mindent feltettem az asztalra, és elkezdtem méregetni hogy hogyan legyenek a tálcák. De végül az összes tálcát megfelelő pozícióba tudtam tenni. 8 órát mutatott az óra. Itt az idő felkelteni Justint. Lassan felszökdécseltem a lépcsőn hangtalanul, és gyorsan kinyitottam az ajtaját. Megbizonyosodtam róla hogy alszik még-e. És mivel igen, be ugrottam az ágyába.
-Jézusom! Mi bajod van?- kérdezte morcosan.
-Jó reggelt! -köszöntöttem halkan, csak mert tudtam milyen rossz érzés mikor reggel hangosan beszélnek hozzád.- Vár rád lent egy kis meglepetés! Szóval álomszuszék kelj fel!
Még 5 percig ott feküdtünk az ágyban, de utána szó nélkül felállt, és le sétált a lépcsőn. Mikor odaért az asztalhoz, megdörzsölte a szemét. Mintha azt hinné hogy álmodik.
-Oh! Köszönöm szépen Lily! Bocsi hogy bunkó voltam előbb, de nagyon fáradt vagyok. -nézet rám.
-Semmi baj. Én is így reagáltam volna.- mondtam kedvesen.

*Justin szemszöge*

Nem tudtam mit csináljak. Igazából meg szerettem volna ölelni, de biztos félre értené. De hát ez olyan aranyos tőle. Soha senki sem csinált nekem ilyen reggelit. Anyukám mindig csak egy pohár tejet, és egy szalonnás zsemlét adott reggelinek. De az a legjobb, hogy nem tudom hogy ezt mért kapom. Nemrég még szóban gyilkoltuk egymást. És most meg így fogad reggel. Mi lelte őt? De igazából nem is akarok nagyon rajta gondolkozni. Csak remélem hogy ilyen is fog maradni.
Leültem az asztal végére, és falni kezdtem a kaját. Nem tudtam hogyan tudom neki ezt majd meghálálni, de majd csak kitalálok neki valamit.

*Lily szemszöge*

Láttam Justin arcán, a meglepődés legfelső szintjén lévő hangulatot. Mivel már én is elkezdtem éhezni, magam elé tettem egy kis tálcát. Lassan elkezdtem magamba tömni, az ízletes ételt.
-Jus! -mondtam szerényen.- Figyelj! Nem tudom mit csináljak ma. Mert mindenki elutazik valahova. És mivel én nem nagyon szeretek utazni, nincs kedved megnézni pár horrort? Ha szeretnéd lehet más fajta film is, csak énnekem most horroros hangulatom van.
Pár másodpercig gondolkozott, de utána egy szerény mosolyt húzott a szájára.
-Oké! De mindenképpen horror. És sötétben. Csak mi ketten. És egy csomó pattogatott kukorica.
-Köszi!! Akkor felöltözök..- mielőtt végig mondhattam volna, közbevágott.
-Minek? Minek akarsz felöltözni? Csak én vagyok itt. Nem kell tökéletesnek mutatnod magad. Az a lényeg hogy így kócos hajjal, és smink nélkül is ugyan az a lány vagy.- mondta aranyosan.
Én tűzpiros arccal ültem előtte. Nem tudom miért pirultam ki. Vagy lehet hogy még is. Talán azért, mert még egy fiú sem mondott nekem még soha se ilyen kedves dolgot.
-Na akkor kezdhetjük a filmezést?- kérdeztem izgatottan.
-Aha!- bólintott egy óriásit.
Elővettünk egy csomó horrort. De mivel először nem volt kedvünk nagyon durvát nézni, ezért csak a Fekete Ruhás Nő-t néztük meg. Eleinte távol ültünk egymástól, de mikor láttam azokat a porcelán babákat, nagyon megijedtem, és egészen oda bújtam Jushoz. De mikor a végén, a nő akkorát sikított hogy azt hittem hogy kiszakad a dobhártyám, már szinte Justin ölében ültem.
Csomó filmet néztünk meg. És mind végig Jus ölében ültem. De a Paranormal Activity-nél már ő is megrezzent a félelemtől. Ja! És nyugtatónak megnéztük a Caroline És A Titkos Ajtó-t is. És azon gondolkoztunk, hogy ebből is simán lehetne horrort csinálni. Mert az azért nagyon para lenne.Miután, az összes jó filmet megnéztük, nem tudtuk hogy mit csináljunk.
-Jus! Van valami unalom űző ötleted? Mert ma már szerintem elég horrort néztem.- mondtam neki remegve, mert még mindig a Démonok között (film) hatásán voltam.
-Hát... Nincs.. Ezt nem hiszem el! Csak 9 óra van. És befejeztük a partit.Na gyerünk Jus! Tlálj ki valamit!- mondta magának.- Mit lehet csinálni 9-kór?
-Aha! Na már tudom is! Most én jövök a meglepetéssel. Na akkor addig is válasz ki magadnak, valami mesét! Igen mesét, mert itt kell maradnod egyedül! Majd jelzek ha jöhetsz.-mondta, majd kifutott a kertbe.
 Úgy tettem ahogy mondta. Elővettem a Tinta Szív-et, és elkezdtem nézni.

*Justin szemszöge* 

Remélem tetszeni fog Lily-nek az, amit kitaláltam. Bár lehet hogy túl nyálas lesz, de megérdemli a kis lazítást. Úgy érzem kötelességem az, hogy boldoggá tegyem. Miután befejeztem a készülődést, kavicsokat dobáltam az ablaknak, és nagy sikerrel Lily lejött az udvarra.

*Lily szemszöge*

-Ez gyönyörű! Senki sem talált még ki nekem ilyen meglepetést. De hát lehet hogy hoznom kéne a fürdő ruhám. -mondtam Jusnak.
-Oké! De akkor az enyémet is lehozod?
Csak bólintottam egyet, és már rohantam is fel a szobámba. Miután
megtaláltam az Amerikai Horror Story-s fürdőruhámat, felvettem, és törülközőben tipegtem át Justin szobájába az ő gatyájáért. Nagy nehezen megtaláltam, és már rohantam is le. Elfordultam, míg Jus öltözött. Utána csak azt éreztem, hogy hátulról felkap, és a kezében tart. El kezdett kocogni a medence felé, és a végén már sprint lett. Együtt ugortunk be a vízbe. A kontyom, ami eddig a helyén állt, lecsúszott a vállamig. Gyorsan elfordultam, és megcsináltam cofba a hajam.
-Na ne!Amerikai Horror Story-s fürdőruhád van? Ez nagyon állat!- kiáltott oda Justin nekem.
Sokáig pancsoltunk a vízbe. És még többször kötöttem újra a hajamat, mert Jus egyfolytában lerángatta a hajam. Egy idő után már kezdtem fázni. Nagyon hideg volt. Már rezegtek a fogaim, és láttam a kifújt levegőmet előttem.
-Fázol?- kérdezte Jus komolyan. Mintha hirtelen féltene a megfázástól.
-Egy kicsit! -vacogtam.
Felröhögött, és felkapott a vízből. Olyan volt, mintha én lennék a menyasszony, és Jus (a "vőlegény") cipelne engem. Gyorsan megtörülköztem, és felvettem a pizsim. Ami ismét egy hosszú pólóból, és egy rövid nadrágból állt.
-Köszönöm ezt a mai napot! Nagyon király volt!- mentem oda elé.
-Nincs mit! Én is nagyon élveztem. -mondta, féloldalas mosollyal az arcán.- Na jó éjt!
-Szia! Jó éjt!- mondtam ,majd befáradtam a szobámba.
Sokáig forgolódtam a mai horrorok miatt. Nem tudtam elaludni, mert mindvégig a Démonok Közöttből láttam magam előtt a babafejet. És mivel szeretnék aludni, felkeltem és pipiskedve átsétáltam Justinhoz.
-Jus!- suttogtam a szobájában.- Jus! Jus! Ébren vagy?
De mivel nem hallottam választ, gondoltam kisétálok.
-Lily? -kérdezte suttogva.
-Justin! Nem aludhatnék veled? Egyfolytában a babafejet látom magam előtt.
-De! Persze, gyere.- mondta kedvesen
Gyorsan bebújtam mellé, a takaró alá. 1-2 perc alatt már el is aludtam. Olyan megnyugtató az érintése, hogy már biztonságban éreztem magam.

6.rész ~ A dal

Mikor meghallottam Justin kérése, teljesen le sokkolt. Nem tudom hogy ha azt mondanám hogy igen, akkor mi lenne. De reméltem hogy csak szivat, hisz szerintem vagy családtagoddal vagy a pároddal vagy esetleg a LEGJOBB barátoddal költöznek össze az emberek. De hát mit is váram ettől a gyerektől?
-Jó!-mondtam bizonytalanul.- De csak akkor, ha ott nem rendezel bulit. Ja és ha egyszer is meglátom hogy engedély nélkül bemész a szobámban, kidoblak!
Jus csak bólogatva nevetett. De mi ebben a vicces?
-Mikor induljunk? -kérdezi lelkesen.
Én csak kérdően néztem rá. Ilyen hamar? Hiszen még tart a "buli".
-Én biztos hogy most elindulok, mert nincs kedvem itt maradni.-mondtam, és már el is indultam.
-Akkor megyek veled. De várj meg mert még össze csomagolom a ruháimat, és hagyok anyáéknak egy levelet.
-Oké. De akkor siess. Tényleg nem akarok ezeknek az embereknek a társaságában lenni!- üvöltöttem utána.

*Justin szemszöge*

Ez az! Lily csodálatos. Nem hittem volna, hogy azután ahogyan viselkedtem vele, meg engedi. De muszáj lesz tiszteletben tartanom a szabályit, mert különben mehetnék a nagybátyámhoz Paulhoz. Na de inkább siethetnék, mert még a buli vége előtt "haza" akarok érni.
Gyorsan össze pakoltam a cuccaimat 2 bőröndbe, és már rohantam is Lilyhez.

*Lily szemszöge*

Justin a vicces, de gyors futásával közeledett felém. Többször is megbotlott az út alatt, de végül esés nélkül ide ért.
-Mehetünk?-kérdeztem. Mintha meg se hallotta volna, elindult a házunk felé.
Az út némán telt el. Gondolkoztam azon hogy pár szót válthatnék vele, de minek? Vele nem lehet értelmes dolgokról beszélni. Jus nagyon kifáradt szerintem a futásban, gy hát felvettem a lassú laza tempóját.
Mikor odaértünk, a "luxus" házhoz, Justinnak leesett az álla. Nem értettem miért. Oké hogy nagyon nagy, de már volt itt! Talán akkor nem nagyon nézett körül. Na de mindegy. Az a lényeg hogy végre bebújhatok a meleg ágyamba.
-Justin! -csettintettem a feje elé, mert láttam hogy nem figyel rám.-Justin!  Nincs kedvem végig vezetni, ezért csak pár szobát megmutatok. Jó? Majd inkább holnap.
-Oké!- mondta ki anélkül, hogy a szemembe nézett volna.
Mikor beértünk, a nappalit találtuk magunk elött.

A konyhát is gyorsan megmutattam neki.

De mivel az embereknek szüksége van a higéniára, meg mutattam neki a fürdő szobát.










És hogy eszébe se jusson az, hogy velem fog aludni, bevezettem a szobájába.






Utána elköszöntem tőle, és beballagtam az én kis "indián stílusú" szobámba.










Még sokat vacakoltam azzal, hogy egyek a még valamit. De aztán úgy döntöttem hogy majd inkább reggel eszek valamit. Miután bebújtam az én kis ágyamba, 5 perc gondolkodás után, elaludtam.

*Másnap Reggel*

Reggel felkeltem, a pizsamámba (ami egy hosszú póló volt, és egy rövid selyem nadrág) lesétáltam a konyhába. Mivel elfelejtettem felvenni papucsot, nagyon fázott a lábam a csempén. A reggelim 2 darab meleg szendvics volt. És én, mint lágyszívű, csináltam Jusnak is 3-at. Utána csináltam 1-1 kakaót, és elkezdtem enni.
Őfelsége is fél óra után, le baktatott a lépcsőn. A testét eltakarta, egy fekete köntössel. De a tekintete megnyugtató volt. Várj, mi? Én most tényleg róla ábrándozok? Ez borzalmas!
-Jó reggelt!- köszöntem neki kedvesen.
-Hali!- mondta mogorván.- Mi ez a kaja? Mond hogy van benne sok sonka, ketchup, majonéz és mustár! Mert ha nincs, én biztos hogy nem eszem meg. -nyúlt a szendvicseimhez undorodva.- Fúj mi ez?
-Bocsi hogy egy kicsit kedveskedni akartam. De ne hidd hogy minden reggel így foglak várni!- kiabáltam a fülébe.- Ja amúgy jön ma hozzám Josh, és Jenna. Szóval ha nem akarsz bajt, maradj bent a szobádba, vagy menj el itthonról!
-Lehetne egy kérdésem?- mondta, és mielőtt rátudtam volna vágni hogy nem, tovább mondta.- Miért barátkozol Josh-al? Mi jó benne? Miért nem barátkozol inkább lányokkal? Én régen nem így ismertelek ki. Én azt hittem hogy lányos csaj vagy. De a viselkedésedből látszik hogy tévedtem.
-Neked meg mi bajod van Josh-al? Ja és a kérdésedre válaszolva, ő az az ember, aki eddig még nem vágott át.-mondtam neki. És miután már gondoltam hogy lenyugodott, egy gyors szót tudott ide dobni nekem.
-Eddig! -erre a kijelentésére nagyon meglepődtem. Ő egyáltalán nem ismeri Josh-t, de mégis ítélkezik felette.
De mivel 10:03 volt, és a többiek 10:30-kór jönnek, elkezdtem készülődni. Felrohantam a szobámba, és egy kis titkos ajtón a fotelem mögött, beléptem az én kis gardrób birodalmamba.
Ott kinéztem magamnak egy rövid csíkos nadrágot, és egy ujjatlan pólót, amit a nadrágomba gyűrtem.





 Utána a tükrömhöz mentem, és mint egy ajtót szétnyitottam a tükröt.
 Ott kiválasztottam a kedvenc fülbevalóimat. És mivel a jobb fülem tele van lyukazgatva, az összes lyukba tettem egy fülbevalót.




Utána a körömlakk készletemhez léptem, és kiválasztottam a ruhámhoz illő színt. Ami végül a bohém világos kék lett.
És miután ezzel is végeztem, bementem a fürdőszobámba, és ott kifésültem a hajam. Megkerestem a karkötőimet, és azokat is felvettem.

És végső soron, a smink következett. Leültem a "kis" asztalomhoz, és neki is láttam. Egy nagyon natúr smink lett a vége. Egy kis szempilla spirál, és kihúzott szem. Sokat töprengtem rajta hogy csinálok cica szemet, de mivel tudtom szerint nem megyünk el sehova, nem csináltam. Az órám 10:29-et mutatott. Gyorsan lerohantam az ajtóhoz, de mivel még nem csöngettek, leültem a fotelbe. És a pechemre pont akkor csöngettek. Így hát felhúztam magam a fotelból, és oda siettem mezítláb az ajtóhoz. Mikor kinyitottam, Jennával, és Josh-al találtam magam szemben.
-Sziasztok!-ugortam a nyakukba. - Gyertek be!
Felmentünk a lépcsőn, és egy újabb pech következett. Hisz Jus pont akkor lépett ki a szobájából, egy boxerben, köntös nélkül.
-Sziasztok!-húzott egy undorító mosolyt az arcára.
-Ez? Mi?.. -mondták egyszerre, de a szavukba vágtam.
-Majd elmondom.- mondtam.- Ja, és Jus! Máskor vegyél fel egy köntöst! Nem szeretném látni a tested! Tudod, már nem olyan szép a hasad mint régen!- mondtam neki flegmán. De persze hazudtam, hisz a hasa még mindig ugyan olyan szép kockás. Na de mindegy. Bementünk a szobámba, és leültünk az ágyra.
-Ez meg mi volt, Lily Fray?- mondta Jenna, teljesen kiakadva.
-Bonyolult, de elmagyarázom. -mondtam.
Ezután elmeséltem az egész történetet. Ők csak tátott szájal figyeltek. De utána Jenna ismét megszólalt.
-Justin szépen kért tőled valamit? Justin könyörgött neked?- kérdezte mosolyogva. Én csak bólogattam.- Wow! Ez az! Ezek szerint Jus jön neked eggyel!-ugrándozott körülöttem.
-Mi? Nem. Vagy.. De igen. Igen!- kiáltottam.
-Szóval? Van valami köztetek? - kérdezte Josh, komoran.
-Dehogy is! Mi lenne? Csek egyszerűen tudod kedves vagyok, és meg engedtem neki hogy itt lakjon.
-Ahaa...- ezt a szót Josh úgy elhúzta, hogy látszott rajta hoyg nem hisz nekem.
Ezután sokat beszélgettünk. Jus az egész napját a szobájában töltötte, és nagyon csend volt odaát. Miután
20:00-át mutatott az óra, hazamentek, és Justinnal maradtam össze zárva. Gondolkoztam azon, hogy el megyek, de nem akartam azt hogy mire vissza érek lángoljon a ház. Inkább itthon maradtam. Mivel ma csak reggeliztem, és már korgott a gyomrom, lelépkedtem a lépcső fokokról a konyháig. Nagy meglepődésemre
Justin épp ott ült az ebédlő asztalnál, előtte az Apple laptopjával. Próbáltam halkan, ninja szerűen lépkedni. De gondolom mivel justin meghallott, hátra fordította a fejét.
-Milyen volt a traccs parti? -kérdezte kuncogva. Oda mentem hozzá, és hangosan kihúztam a mellette lévő széket.
-Ó! Igen nagyon jól éreztem magam! És te mit csináltál egész nap? Csak mert annyira csend volt nálad.- kérdeztem tőle.
-Hát... Csak kottát írtam. -mondta szerényen(?).
-Hm? Kottát?
-Igen. Néha gitározok, és gondoltam írok egy új dalt. Szeretnéd hallani? -kérdezte, kis kedvességgel.
- Oké! De ha rossz, nem baj ha kirohanok a szobádból?- kérdeztem nyugottan.
-De igen baj.. De szerintem tetszeni fog.
Fölmentünk a szobájába, és én leültem az ágyára, ő pedig oda húzott egy széket, és arra rá ült. Őszintén megmondva a gitár a kezében nagyon jól nézett ki.
-A szövege még nincs kész. Szóval ne röhögj ki. Ja és csak úgy mondom, hogy senki sem tudja hogy gitározok.
És neki is kezdett:

As long as you love me [3x]

We're under pressure,
Seven billion people in the world trying to fit in
Keep it together,
Smile on your face even though your heart is frowning (frowning)
But hey now (hey now), you know, girl (know girl),
We both know it's a cruel world
But I will take my chances

As long as you love me
We could be starving, we could be homeless, we could be broke
As long as you love me
I'll be your platinum, I'll be your silver, I'll be your gold
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me (love me)
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me (love me)

I'll be your soldier,
Fighting every second of the day for your dreams, girl
I'll be your Hova
You could be my Destiny's Child on the scene girl
So don't stress (don't stress), don't cry (don't cry), we don't need no wings to fly
Just take my hand

As long as you love me
We could be starving, we could be homeless, we could be broke
As long as you love me
I'll be your platinum, I'll be your silver, I'll be your gold
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me (love me)
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me (love me)

As long as you love me (love me yeah yeah yeah)
We could be starving, we could be homeless, we could be broke
As long as you love me
I'll be your platinum (platinum), I'll be your silver, I'll be your gold
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me (I'll be your silver, I'll be your gold)
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love
As long as you love, love, love, love me
As long as you love me (that's all I want baby)
As long as you love, love, love, love me
As long as you love, love, love, love me (please don't go)
As long as you love me
As long as you love me

-Hát ennyi lenne. De még szeretnék tenni bele egy kis rappet.- mondta, majd lerakta maga mellé a hangszert.
-Ez gyönyörű volt. És ezt kinek írtad? Vagy honnan vetted az ikhletet? Mert valahonnan biztos!- kérdeztem, kérkedve.
-Az mindegy. De tényleg tetszett?
-Nagyon! Jó nem mondom hogy nem hallottam ennél szebb számot, de ha igen, akkor ez áll a listám 2. helyén.- mondtam.- Na de szerintem én megyek. Amúgy szerintem ne tegyél bele rappet. Ez így a gyönyörű! Szia!-köszöntem el tőle.
-Szia!- csukta be utánam az ajtót.

5.Rész ~ Na! Kérlek Lily!

Mikor beértünk, az arcomat megcsapta a forró levegő. Láttam Jenna-n hogy ha nem ültetem le arra a szakadt fotelba, ami előttem ékeskedett, a kezem között fog elájulni. Így hát óvatosan le tettem a fotelba. Egy puha takarót rá tettem, és egy párnát tettem a feje alá.
-Jenna! Merre van a konyha? -kérdeztem suttogva. Mikor válaszolhatott volna, hirtelen lecsukottak a szemei.
Elaludt-gondoltam magamban.- Muszáj lesz feltalálnom magam.
El indultam egy folyosón. A véget nem láttam mert nem volt felkapcsolva a villany, ezért csak a telefonom halvány fehér fényével tudtam megvilágítani, az előtte álló utat.
Lassan lépkedtem, mert a padló tiszta víz volt. Mellettem sorra sorakoztak a díszesebbnél-díszesebb ajtók. Mindegyik ajtón volt egy felirat: raktár, kamra, ebédlő, konyha...
Á a konyha-gondoltam magamban. Mikor benyitottam egy gyönyörű fa berakásos pult bökte ki a szemem. Mikor egy teás kanna mellett észre vettem egy dobozt oda rohantam hozzá. Tudtam hogy mi van benne hiszen nekünk.. Szóval nekem is ilyenem van otthon. Kivettem a kis piros dobozból egy zöld teát, és már kezdtem is forralni a vizet. Mikor készlet, kirohantam Jennahoz.
Mikor kiértem Jenna a kandalló mellett ült.
-Szia! Jobban vagy már?...  Hoztam neked egy kis teát.- mondtam neki a lehető legkedvesebben.
-Hali! Köszi a teát. De utálom a teát! És mondjuk megvagyok. De el tudnád nekem mesélni hogy mi történt? Mert semmire sem emlékszem... Vagy de! Arra még emlékszem hogy beszélgettem Jus egyik barátjával. Aztán Jus megfogott és kidobott.-mondta, és közben elmutogatta a jelenetet.
Miután ki végezte az általa utált teát, beszélgettünk még egy kicsit.
Egy óra múlva megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt.
-Szia cicám! Nem látlak a bulimon! Hol vagy? -hallottam, de az első mondatból levettem hogy ez Justin.
-De egy gyökér gyerek vagy te! Ja és utoljára is elmondom hogy ne hívjál a cicádnak! És azért nem találsz a bulidon, mert a lányt akit kidobtál, én kapartam össze a földről! Most már biztos hogy nem megyek, de még veled se többet. Hiszen egy bunkó szemétláda vagy!- ordibáltam rá.
-Te nem beszélhetsz velem így! -kiabált.- Ha valamit akarsz nekem mondani, gyere ide és mond a szemembe. Még mindig jöhetsz! Várlak!- ezzel letette a telefont.
Én csak bambán néztem, mikor rájöttem hogy most azonnal oda kell mennem, és fel kel pofoznom. Gyorsan elköszöntem Jennatól, és már rohantam is a buli helyszínére. Mikor oda értem egyből észrevettem Justint, hisz ott ordibált egy ártatlan lánnyal. Egyből elgondolkoztam rajta, hogy én azt a fiút akarom felpofozni. De nem hátráltam meg. Oda siettem futólépésbe, és megálltam előtte. Nagy balszerencsémre pont akkor akartam megpofozni a csajt, és így a pofon engem ért. Egyből elájultam. Már csak annyit hallottam hogy megy a tuc-tuc zene.

*Justin szemszöge*

Pont mikor felakartam pofozni Emilyt, elém lépett Lily. De ekkor már nem bírtam megállítani a kezem, így az ütés őt érte.
-Srácok! Nyugodjatok meg! Ezt én majd elintézem! Te, te és te!-mutattam rá a fiúkra.- Segítsetek nekem bevinni a házba!
Már jöttek is az embereim, és segítettek. Mikor beértünk intettem nekik hogy menjenek ki. Sokáig csak Lily arcát néztem, mert olyan gyönyörű hogy ki látszódnak az arc csontjai. A feje az ölemben volt, így jól tudtam piszkálni a haját.
-Miért kellet belépnie elém? Miért nem tudott volna még várni egy kicsit? -gondolkoztam.- Hisz én csak meg akarom óvni a többi embertől. De ő ezt nem veszi észre. De miért? Az a baj hogy ha kedves lennék vele egyszer, azt várná el hogy mindig kedves legyek... És az nem én vagyok. Úgy fáj, hogy előtte nem lehetek önmagam. És a legrosszabb az lesz majd mikor felébred. Elkezd velem cirkuszolni, hogy milyen egy szemét alak vagyok. És az a baj hogy igaza van. Egy undorító ember vagyok, de most már nem tudom vissza forgatni az időt. Pedig jó lenne.
A gondolkodás menetemet megzavarta az, hogy Lily felkelt.
-Szia! Hogy vagy? -kérdeztem tőle kedvesen. Várj mi? Nem lehetek hozzá kedves. Egyből el is löktem magamtól.- Látod! Ha nem lettél volna annyira liba hogy elém lépsz mikor a dolgomat végzem, akkor most nem ott tartanánk hogy az arcodat borogatom.
-Micsoda? Neked áll feljebb? Hisz te voltál az aki kidobott egy csajszit az utcára! Ja és arról ne is beszéljünk, hogy ezt a csajt is megverted! És akkor én vagyok a liba? Te pedig egy bunkó paraszt vagy! Akinek csak az számít hogy saját maga jól érezze magát! Az gondolom nem számít, hogy csak ezen az estén 2 lányt ütöttél meg? Ja bocs nem. Hisz te vagy Justin Bieber! A nagy király! Akit mindenki megcsodál!- grimaszolt nekem.- Csak ennyit akartam mondani. Na de én megyek, hisz egy ilyen emberre nem akarom pazarolni az időm. Te is tudod! Az idő gyorsan lepereg.
-Ne! Várj! Lily! Bocsáss meg nekem hogy ilyen paraszt vagyok! De ha te tudnád hogy miket éltem át.. Nem így tekintenél rám. Nem fogom magamat sajnáltatni, szóval csak egy kérdésem lenne. Hozzád költözhetek?- kérdeztem már megnyugodva.
-Mi van? Most kiabáltuk le egymás fejét! És te most hirtelen bocsánatot kérsz, és hozzám akarsz költözni? De miért?
-Néz körül! Ha a szüleim haza érnek és meglátják a partyból maradt üres sörös üvegeket, biztos hogy elküldenek. Csak én ezt a folyamatot fel szeretném gyorsítani. Na! Kérlek Lily!

4.Rész ~ A "buli"

Mikor haza értünk egyből fel rohantam a szobámban. Josh leült egy székre a nappaliban, és a telefonját kapta elő a zsebéből. Ezt onnan tudom hogy mikor mentem le divatbemutatót előadni, ő a telefonjába volt bújva.
-Khm... Josh! Egy picit idefigyelnél? - köhécseltem neki.
-Ja bocsi. Mi az?- nézett rám unott fejjel. Pár perc múlva leesett neki hogy a ruha a lényeg. Elkezdett ábrándozni hogy milyen szép vagyok meg minden. De én láttam rajta! Láttam hogy ez a ruha borzalmas.
Ezt úgy 20-szóe megismételtük, míg végül a 21.-re esett a kiválasztás.:

Utána segített befonni a hajam szálka fonásba. Furcsa nem? Egy fiú tud fonni. Miután ezzel is végeztünk, raktam fel egy kis sminket. Meg utána beszélgettünk mert még korán volt. Egy-két óra múlva átsétáltunk Josh-ékhoz. Ő is tartott divatbemutatót.

Bár ő vicces formában. Lejött komolyan, és a kacsa csőr és elfáradt a derekam pózt választotta. Többször is leestem a székről a földre, mert akkora röhögőgörcsöt kaptam hogy leszédültem róla.
De végül ezt választottuk... Inkább én választottam. 

-Fél hat van.- néztem az órámra.
-Oké!- mondta szomorúan mert nagyon élvezte az hogy egyfolytában leestem a székről.- Akkor hölgyem. Megtisztelne avval a nemes kitüntetéssel hogy velem fárad el az éjszakai szórakozás helyére?- a végére már ő is szakadott a röhögéstől.
Persze belementem a játékba. Így együtt szinészkettünk.
-Kérem ne hozzon zavarba Mr.Hill! Ha önnek is jó mulatság lesz az "éjszakai szórakozás", akkor megtisztel avva hogy elkísér!- na mivel már tényleg belejöttük, egész úton így beszélgettünk. Átkaroltam a karját, és úgy sétáltunk. Sokat. Egyre többet. Már azt hittem meg fogom kérni Josh-t hogy üljünk le valahova pihenni. Mikor egy saroknál voltunk, hallottam hogy az egyik ház kertjéből jön a Tuc-tuc zene. Ránéztem Josh-ra aki tovább figyelte az utat. Mintha meg se hallotta volna. De egy idő után mikor már szinte ott voltunk előtte, észre vettem rajta hogy megint ideges. Mint reggel. Mikor oda értünk a ház elé, láttam hogy egy lány sír az ajtó előtt. Intettem Josh-nak hogy menjen be.
-Szia! Lily vagyok! Miért sírsz? Bántottak?- guggoltam le elé.
-Szi-szi-szia! É-én meg Jenna...- szípogta. Mikor tovább mondhatta volna, közbe vágtam.
-Na jó! Szerintem menjünk el innen. Ide már szerintem amúgy se fogunk többet bemenni.
Ezzel felsegítettem ,,Jenna-t". Csak azt nem tudtam hogy hogy hova menjünk. Mert itt még nem jártam egyszer se.
-Öm... Hova menjünk?-kérdeztem kuncogva.
-Mondjuk hozzánk.-mutatott a sarkon lévő ház felé.
Elindultunk a ház felé. Nem tudtam hogy Jenna hogyan képes, abban a tősarkúban járkálni. Nagyon hosszú volt a sarka.
Mikor oda értük meglepődtem. Bieber házától nem látszódott ennyire szépnek. De most hogy ide értünk, látom hogy gyönyörű! A táskájából előhúzta a házhoz tartozó kulcsot. Lassan elfordította a zárban a kulcsot, és belökte az ajtót a könyökével.
-Wow! Szép ház!-mondtam röhögve.

Ennyi lenne ez a rész :/ Remélem tetszett!Lécci komizzatok. Ha valami nem tetszik, vagy ha igen. Kellene egy kis bíztatás... Csak mert csomóan mondják hogy nagyon sz*r.. És ez nagyon rosszul esik :c

3.rész ~ A leégés

Másnap mikor felkeltem, furcsa érzésem támadt mintha figyelnének. De mivel le volt húzva a redőny, ezért ez képtelenség volt.Josh-al tegnap megbeszéltük hogy együtt megyünk a suliba. A sarkon megvárt, de mintha feszült lett volna. Mikor odaértem, megfogtam a vállát. Hirtelen azt hittem hogy arcon fog csapni. De végül nem lett abból a csattanásból semmi.
-Szia! Bocsi, csak azt hittem... Na mindegy! Megyünk?
-Hát öm... Oké menjünk!- ezzel elkezdtünk sétálni a suli felé. Közbe persze nagyon sokat beszélgettünk. Mikor odaértünk, láttam Jus-t a suli előtt pár haverjával spanolni.
-Csá kis csaj!- mondta nekem vihogva.
-Szia! Mit képzelsz te...- mondtam volna tovább, mikor Josh vissza húzott és a kezével befogta a számat.
Sokáig csak a szemébe néztem. Nem értettem mi lelte. Nem rég még utálta meg minden, de most mintha védte volna. Lassan le csúsztatta a kezét a számról. Nagyon meglepődtem, hisz nem kezdtem el vele kiabálni. Ez szokatlan volt, hisz én úgy élem az életem hogy: Ami a szíveden, az a szádon.
A csendet megzavarta egy számomra ismeretlen hang. Nem tudtam mi az, de amint ezt Josh is meghallotta megfogta a kezem és kihúzott az iskolából. Kint a tanárok létszám számlálást tartottak.
-Gyerek! Ti meg hol voltatok? Na mindegy is! Csak álljatok oda az osztályotokhoz.- mondta az ofő kimerülten, és eléggé ingerülten.
Oda ballagtunk az osztályhoz, de csak furán néztek ránk. Mindenki feszült.
-Josh! Khm... Josh! Mi történik?- kérdeztem tőle suttogva.
-Tűz van.-mondta nyugodt hangon.- De nyugi! Nincs semmi baj. Biztos csak valamelyik fizikus gyík-nek rosszul sült el a próbája.
Mondta, de a végén már nevetett. Mi csak álltunk a suli előtt, és néztük ahogy az egyik teremből jön ki a füst. Egy másodperc múlva, a fél iskolát lángok borították. Az ofő mérgesen baktatott felénk.
-Gyerekek! Ti meg mit képzeltek magatokról? Az iskolába szigorúan TILOS a gyújtogatás. De rólad Lily... Én azt hittem hogy te békés és rendes kislány vagy. Nem gondoltam hogy képes leszel felgyújtani az iskolát! Josh..Ó Josh... Én azt hittem hogy megváltoztál. Reméltem hogy már nem vagy benne a bandába. De ezek szerint tévedtem. Mind a kettőtökben nagyon nagyot csalódtam. Amint az iskola újra üzemelni kezd, az igazgató biztos nagyon szeretne majd veletek beszélgetni erről a gyújtogatásról!- mondta nekünk. Ez alatt a beszéd alatt nagyon kifáradtam. És nem is elég hogy ártatlanul meggyanúsítanak, de ettől a sok füsttől ami a suliból áramlott ki, azt hittem ott össze esek. Szerencsére Josh még időben hátúról átkarolt és arrébb húzott. Justin a történteket figyelmesen nézte. Mikor Josh cipelt, belenéztem Jus szemébe. És aggódott. Josh leültettet egy kis lépcső alsó fokára, mikor hirtelen Josh-t meglökték. Eddig előttem állt, de miután ellökték Justin-al találtam magam szemben. Csak lenézően nézett rám. meg se mozdult. Már kezdtem zavarba jönni, mikor hirtelen az igazgató elkezdte a beszédét.
-Kedves gyerekek! Sajnálatos módon az iskola megrongálódott, így kénytelenek vagyunk szünetet adni nektek. Titeket fogunk értesíteni SMS-ben és Email-ben az iskola kezdetéről. Ha az első nap valaki nem jelenik meg, azt beírjuk igazolatlannak. Remélem nyugodtan és békésen fogjátok eltölteni ezt az időt. Viszontlátásra!- fejezte be az igazgató. Mindenki elkezdett őrjöngeni hogy szünet van! De az értelmesek nem a tanárok előtt kezdték el a mondandójukat. Épp ezért én és Josh kimentünk.
-Lily! Ezt meg kell ünnepelnünk! Mit szólnál hozzá ha...-mondta Josh, de valaki félbevágta a mondandóját.
-Szevasz Josh! Bieber tart egy suli bulit. Ha van kedvetek gyertek el. Gondolom te tudod hogy hol laknak.- biccentett a fiú Josh felé.- 19:00-kór kezdődik. Ja és ha lehet, de csőnadrágba gyertek.- vigyorgott el, és evvel engem kínos helyzetbe hozott.
-Oké! Megyünk. Na de menj már!- nézett le a tornacsukájára Josh.
Miután elment, elindultunk haza felé. Josh tudta milyenek a lányok. Nekünk ki kell magunkat csípnünk, ami azért nem 5 perc.

Hát ez a rész ennyi lenne... A kövi részben lesz benne a buli. Remélem tetszeni fog! Ehhez meg kérlek komizzatok! Köszi <3
xoxo Csenge

2.Rész ~ Josh?

Mikor felhúzott megpillantottam...

Justin-t. Ő épp úgy meg volt lepődve mint én. Nem tudtam hogy most megöleljem, vagy lökjem el magamtól. A második mellet döntöttem mert igaz hogy még mindig szeretem, de az undorodásom iránta nagyobb.
-Szia drágám! Annyira hiányoztál! Hogy-hogy itt vagy?- kérdezte, egy undorító mosollyal az arcán.
-Először is ne hívj a drágádnak, te szemét láda! Másodjára, nem hiszem hogy hiányoztam. Harmadjára, mi az hogy én mit keresek itt? Mindenki tudta hogy ide jövök!- mondtam neki egészen nyugodt hangon. Utána csak álltunk és néztük egymás szemét. Egy idő után meguntam és egy pofonnal köszöntem meg ezt a váratlan eseményt. Nagyon nagyot csattant, és még utána is ott maradt a kezem helye az arán. Persze ezt ő is viszonozta azzal hogy megfogta a csípőmet és közelebb jött felém az arcával, sajnálatos módon belementem a játékba, és én is közeledtem felé. Majd erősen a falhoz szorított.
-Az a baj hogy én nem vagyok benne a mindenkibe. Még van esélyed hogy el menj ebből a városból is, de persze ennek van ellentéte. Ha maradsz, tönkre fogom tenni az életedet!- suttogta a fülembe.
-Előre szólok hogy nem fogok megfutamodni. Főleg nem miattad.- suttogtam vissza neki.
-Akkor kezdődjön a harc. Ez akkor is az én területem marad!- mondta, és hirtelen el engedte a csípőmet és tovább sétált anélkül hogy vissza nézett volna.
-Szánalmas vagy!- ordítottam neki, persze halkan mert tanórák voltak a körülöttem lévő termekben. Mikor meghallotta a fejét hátra fordította és ismét egy undorító vigyort csalt az arcára. És a száján egy Pff hangot lehetett leolvasni. És megszólalt az az idegtépő hang. A csengő. A diákok üvöltözve rontottak ki a termekből. Josh amint meglátott engem a radiátornak támaszkodva, oda rohant hozzám. 
-Lily! Mi történt?- emelte fel a fejemet.
-Majd el mesélem. Csak legyünk minél hamarabb túl ezen a napon.- mondtam neki remegő hangon.
-Oké! Na akkor gyerünk menjünk, mi előtt a többi osztálytársunk is ide jön. Gondolom nem akarod magad sajnáltatni?- kérdezte megnyugtató hangon.
Nem válaszoltam neki, csak megfogtam a kezét és elrángattam a 2. óra termébe. Ugyan az a látvány fogadott mint először.
Körülöttem egy fojtában beszélő lányokat és fiúkat láttam. A lányoknak kinézetük, eléggé meleg időre való ruha volt. Hisz mindenkin V nyakú felső volt, de a fiúk eléggé eltértek ettől a stílustól. Ők inkább deszkás cuccokban nyomultak. Nevetve Josh-al beléptünk a terembe. Sok mindent megtudunk egymásról. Például Josh-nak van egy húga, aki 10 éves és nagyon szereti a One Direction-t. Mikor ez megtudtam nagyon nagyot felröhögtem, hiszen én régen imádtam őket, csak egy idő után kezdett ciki lenni, hogy csak én szeretem őket.
-Biztos nagyon jóba leszek vele.- mondtam neki röhögve.Még pár percig beszélgettünk, de ismét becsöngettek. A földrajz tanár, a kopogós cipőjébe suhant be hangtalanul az osztályterembe. -Gyerekek! Kezdjük is az órát! -mondta kedves hangon. Az óra felénél jártunk, mikor Justin és a haverjai berontanak a terembe.
-Szerbusztok! -mondta a tanár, és nagy meglepődésemre nyugodtan.
Az egész nap, ugyan ilyen szitúáciokal volt tele. Mikor az utolsó óráról is kicsengettek, diákok százai futkostak az iskolába.
-Haza kísérjlelek? -kérdezte fáradt szemekkel. 
-Nem. Nem kell. Haza találok.-mondtam neki csodálkozva.
-Nem leszel nagyon egyedül...-fojtatta volna de közbe szóltam.
-Fülhallgató! Na megyek. Majd még hívlak. Szia!- köszöntem el tőle.
-Szia!- mondta, majd megfordult és elkezdett menni a másik irányba.
Egy fojtában Rebecca-I Hope -ot hallgattam. Most hirtelen megszerettem ezt a számot. Láttam hogy egyre jobban sötétedik, de én csak mentem tovább. Mivel csak a cipőmet néztem meg a telefonomat, eltévedtem. Egy nagyon sötét utcában voltam. Mikor meghallottam hogy mögöttem lévő emberek nekem kiabálnak.
-Szia cica! Gyere ide! Nem fogunk bántani.- mondta az egyik, de már innen hallottam hogy nagyon be vannak csípve. 
Csak mentem tovább, egyre jobban kapkodtam a lábaimat. De még mindig ott voltak mögöttem. Egyre közelebb lettek hozzám. Már-már egy gyors sprint és már itt lennének. De hirtelen meghallottam egy fékező autó hangját előttem. Megijedtem! A benne ülő személy, kinyitotta nekem belűről az ajtót. Persze meg se nézve ki volt benne, beültem. Az én balszerencsémre a világ legnagyobb bunkója mellet ülök. Na ki is lehet más, mint Justin?
-Várj! Honnan tudtad hogy itt vagyok? Mert ez így nagyon para!- mondtam neki, válaszra várva.
-Az mindegy! Hol laksz? Mert akkor kitennélek ott.- mondta komolyan.
El mondtam neki, a bentlakásos iskola címét. Justin nagyon gyorsan ,,haza" vitt.Amint kiszálltam, el is húzott onnan. Meg se tudtam köszönni. Na de mivel ,,haza" értem végre, ebből a borzalmas iskolából, aludni szeretnék. Mikor beértem a szobámba láttam egy kis cetlit, amin ez állt:
,, Szia drágám! Egy nagyon fontos hírt szeretnék veled közölni! Én és apád elköltöztünk. Borzalmas szülők vagyunk. A házat a te nevedre átírattuk. Ha akarsz élj ott. Nem kell ebben a borzalmas bentlakásos suliban élned. És szerintem átfogsz költözni. A telefonszámunkat, és a email-unkat is megváltoztattuk így nem tudsz velünk kapcsolatba lenni. Így nekünk is könnyebb. Mi előtt elmentünk, szóltunk az ofő-nek hogy mostantól, a szomszéd fogja aláírni. De ha ő sincs otthon akkor TE! Ez nagyon fontos! Na de most már sietünk, mert lekéssük a gépünket. Puszi! Nagyon szeretünk téged. Szia!
xoxo Anya & Apa."
Már a zokogást kezdtem volna, mikor Justin benyitott a szobámba.
-Csak gondoltam ezt odaadom!-nézte a földet. Mikor odakaptam érte hallotta hogy sírok.-Lily! Mi történt?
-Semmi. Kérlek haza vinnél?-mondtam neki tóvábra is zokogva.
Vissza se kérdezve, megvárta míg gyorsan össze pakolok. Gyorsan lediktáltam neki a címet, majd haza vitt. De most nem hagyott ott. Bekísért, és behozta az ÖSSZES bőröndömet.
-Na mond már! Mi törtét? Hogy-hogy most már itt laksz?- kérdezte izgatottan, de mégis szomorúan. Talán eggyütérző lett hirtellen? És mért pont velem kezdi, az eggyütérző feeling-jét? 
-Szerintem semmi közöd nincs hozzá! Aranyos vagy hogy elhoztál, de kérlek menj el!- mondtam neki, már egy kicsit nyugottabban.
-De nem szeretnélek ilyen állapotban egyedül hagyni!
-Justin! Így csak rosszabb lesz! Menj el! Velem ne foglalkozz!-mondtam neki kiabálva.
Jus se szó, se beszéd kiviharzott az ajtón. Talán át hívhatnám Josh-t. Bepötyögtem a számát a telefonomba, és már tárcsáztam is.
-Hallo! Ki az?-kérdezte, hiszen biztos nem ismerte fel a számomat.
-Szia! Lily vagyok! Tudod az új osztálytárs!- mondtam neki.
Megbeszéltük hogy átjön, fél óra múlva. Mikor ideért elmeséltem neki a történteket. És ő is szomorú lett. Szuper! Szóval most egymást vigasztaltuk. Neki mennije kellet, ezért kiengedtem. Este még gyorsan megcsináltam a leckéket, aztán gyorsan felléptem facebook-ra. Nagy meglepődésemre rengetegen jelöltek be a suliból. Mikor megnéztem Justin ismerőseinek a számát! Dobtam egy hátast! 5000 ismerős & 2000 követő. Ez mi ez? Az hogy lehet hogy egy ilyen bunkónak ilyen sok ismerőse és ismerőse van?  Na de a legérdekesebb az hogy Josh is köztük van...

Sziasztok! Kicsit hosszú lett, de csak azért mert 3 napot kellet rá várnotok. Kicsit furcsa lett a közepe, de remélem tetszik! Lécci komizzatok!
xoxo Csenge

1.Rész ~ Megpillantottam...

-Kelj fel drágám! Kezdődik az első iskolai napod.-Keltett fel anya a lágy hangjával.
-Mi? Már? Ilyen korán? Hány kilométerre van az az iskola?-Kérdeztem dörmögve, hisz hajnali 5 óra volt. Észre vettem hogy anya már kiment a szobából, csak egy cetlit hagyott maga után. Amin ez állt: 
,,Drágám! Lent van a reggelid a konyhába, sietnem kellet.
xoxo Puszi Anya :) "
Na hát igen. Anya mióta iPhone-ja van, rá szokott az elektronikus jelekre. Na gyerünk. Öltözünk fel- gondoltam magamban.
Az első napra nem valami nagyon feltünő darabot kéne felvennem. 

Hiszen új élet, új stílus. Itt megváltozok, nem leszek a suli legelkényeztetebb p*csája. Leszaladtam a konyhába, lementem a pultra készített szendvicsért, a pénzt eltettem a zsebembe hogy tudjak valamit enni még. Miután ezzel végeztem felrohantam a fürdőszobába, ott fel tettem egy natúr sminket, és össze kötöttem a hajam, majd fogat mostam. Most hogy rendbe szedtem magam el kéne indulni. Csak az a baj hogy nem tudom hová. Telefon! Szeretlek! Ha te nem lennél idegeneket kéne leszóligatnom hogy hol van ez a fránya suli. Be írtam a térképbe a nevét és már indultam is az úti célhoz. Mivel közel volt gondoltam sétálok. Miközben mentem a járdán azon gondolkoztam hogy milyen osztálytársaim lesznek? Milyen lesz az ofő? Be tudok illeszkedni? Itt vagyok! Meg érkeztem! Na hát jó! Hajrá! Ezzel beléptem az ajtón ami igen magas, bár nagyon szűk volt. Nagyon nagy volt ez az iskola, de pár eligazítás után, megtaláltam a termet, amibe lesz az első óránk. 
Osztályfőnöki! Megálltam az ajtó előtt, nagy levegőt vettem és besétáltam. Körülöttem egy fojtában beszélő lányokat és fiúkat láttam. A lányoknak kinézetük, eléggé meleg időre való ruha volt. Hisz mindenkin V nyakú felső volt, de a fiúk eléggé eltértek ettől a stílustól. Ők inkább deszkás cuccokban nyomultak. Helyet foglaltam az utolsó sorban egy fiú mellet, aki le se tudná tagadni hogy a zöld & kék a kedvenc színe. A padon ült háttal nekem. Mikor látta hogy le ülök mellé hátra fordult a pad tetején, egyből a kezét nyújtotta. 
-Szia!- köszönt rám.- Szóval te vagy az új lány. Én Josh vagyok.
-Szia! Igen, én vagyok az új lány. De ha megkérhetem inkább hívj Lily-nek.- mondtam neki kedvesen. Bár az utolsó mondat eléggé nehezen jött ki a számból. Amint elmondtam a mondandómat, a csengő szólt. Csomó gyerek özönlött be az ajtón, és mögöttük az ofő ballagott. 
Maga után becsukta az ajtót, és evvel az egyetlen mozdulatával akkora hangot csapott hogy hirtelen mindenki elnémult. 
-Jó reggelt gyerekek!-mondta kiabálva.- Mint tudjátok hamarosan eljön az év eleji bál. Ajánlatos minél hamarabb partnert keresni, nehogy valaki egyedül maradjon.
Persze. Én nekem is biztosan lesz "partnerem", hisz gyönyörű vagyok mint a többi lány az osztályban.- mormogtam magamban.
Mérgelődésemből a tanárnő hangja zökkentett ki.
-Ja és majdnem elfelejtettem! Új diákkal bővült az osztály! Lely gyere ki!- mutatott rám az ofő. Persze vettem a lapot és ki sétáltam a katedrálisra.- Ő itt Lily Fray. új osztálytárs szóval kérlek titeket, legyetek vele  kedvesek. Lily! Mesélj magadról!
-Hát jó! Az előző városból azért jöttem el mert... -itt hirtelen össze csuklott a hangom. A mondat befejezetlen maradt. Mivel kirohantam a teremből sírva. Nem tudom hogy abba az állapotban hogyan tudtam futni, de futottam. Össze-vissza az iskolába. Míg bele nem ütköztem egy fiatal emberbe. Eltérő irányba estünk el. És egyből fel ültem és a padló csempét figyeltem.
-A francba! Nem tudnál jobban figyelni? Nézd! Most rá öntötted a reggeli kávémat a pólómra. Hülye p*csa. Remélem nem tört le a magassarkú cipőd sarka!- mondta bunkón, majd a kezét nyújtotta felém hogy felhúzzon a földről. Nem is nézve rá, nyújtottam a kezem. Mikor felhúzott felnéztem rá, és megpillantottam...

Ez lenne az első rész. Lécci komizzatok, mert végül is nektek írom ezt az blogot.. 
Köszi <3 xoxo Csengee