9.rész ~ Van egy tervem!

-Úgy nézek ki, mint aki komolytalan?- röhögött. És csak akkor vettem észre, hogy alkohol szaga van. Mivel láttam hogy a kezét a szája elé teszi, gyorsan belöktem a fürdőszobába.
-Justin jól vagy?- kiabáltam az ajtó mögül.
Nem jött válasz. Ennyire rosszul lenne?Na jó! Meg kéne néznem hogy van. Lassan és óvatosan benyitottam a fürdőszobába. Nem hittem a szemeimnek! Jus bent aludt a fürdőkádban. Sosem képzeletem, hogy valaha is ilyet fogok látni. Főleg nem Justintól!
-Justin!- kezdtem el bökdösni a mutató ujjammal.- Justin! Kelj már fel!- löktem meg erősebben.
Mikor nem reagált, kivettem a fogkeféket az öblítős pohárból, és megtöltöttem vízzel. Mikor ráborítottam Justinra, semmi sem történt. Még meg sem moccant. Ezek szerint kénytelen leszek, durvább módszerhez nyúlnom. Ez pedig a tusolófej volt. Megnyitottam a jéghideg vizet, és erősen rá engedtem Justinra. Mikor láttam hogy az első cseppek elérik, el akartam zárni a csapot. De arra gondoltam, hogy megérdemelné, ha megfázna.
Mikor már 10 másodperce folyt rá a víz, hirtelen felugrott, és kilépett a kádból. Így az egész padló, tiszta víz lett.
-Justin! Justin! -vágtam pofon, mikor láttam hogy még nincs teljese magánál.- Hahó!
-Jaj istenem! Ne kiabálj már a fülembe! Nem látod hogy fáradt vagyok?- fordult felém.- Chh! Szajha!
Meghallottam, a sértő szót. De hagytam hogy elsuhanjon a fülem mellett. Rájöttem, hogy arra sem méltatom többet, hogy miatta sírjak. Vagy várjunk csak! Még jobb ötletem van! Hozzá se fogok mostantól érni. Ja, és pár napig húzom az agyát azzal, hogy nem szólok hozzá. És majd akkor milyen jó lesz hallgatni azt, hogy könyörög, hogy szóljak hozzá. És minél többet könyörög, annál kevesebbet fogok hozzá beszélni.
Felmentem a szobámba, és felvettem az egyik fehér kardigánomat.
-Elmentem Josh-hoz! Ne várj meg! Nála alszok!- kiabáltam be a szobájába.
Nem hallottam választ, de nem érdekelt. Inkább átsétáltam a barátomhoz, és beszélgettünk. Mikor oda értem arra lettem figyelmes, hogy Josh  terminátor lépésekkel hagyja el a házat. Maga mögé becsapta az ajtót. Gondoltam hogy elmegyek, de miután rájöttem hogy az a bunkó nálam lakik, inkább Josh után szóltam.
-Josh! -kiabáltam neki. Mikor eljutott a füléhez hátrafordult, és egy mosolyt húzva a szájára, elindult felém.
-Szia Lily!- mondta. Megöleltük egymást, de nem akartam elengedni. Örökre ott tudtam volna ölelni az út közepén. -Mi történt?
-Ju...-mondtam volna tovább, de belevágott a mondandómba.
-Ne! Ne mond el! Ki akarom találni...- vakarta meg az állát. -Aha!- csattant fel!- Justin.
Még jobban elkezdtem ölelni. Láttam egy árnyékot, a fák között, az út szélén. De nem figyeltem rá. Inkább csak hagytam hogy Josh meleg (?) teste, átadja a meleget. Mert így estefelé, azért már eléggé hideg van.

*Justin szemszöge* (5 perccel a történtek előtt)

Mikor felmentem a szobámba, leültem az ágyamra, és elkezdett kattogni az agyam azon, hogy most mit is mondtam. Tényleg bunkó vagyok. De nem baj! Én ez vagyok! Ha így nem tud elfogadni, akkor ne tegye.
-Elmentem Josh-hoz! Ne várj meg! Nála alszok!- kiabált be az ajtómon. Ezt nem hagyhatom! Utána kellene mennem. De hogy? Ülni is alig tudok, nem az hogy járni! Na de mit rinyálok? Inkább indulnom kéne.
Követtem Lilyt egy házig, és ott elbújtam egy fa mögé. Láttam ahogy Josh becsapja maga mögött az ajtót, és elindul a sarok felé. Lily még mindig csak ott áll, és várja a csodát. Várja azt, hogy Josh oda menjen, és megölelj, és várja azt, hogy kilépjek az életéből. De nem! Nem fogok neki eleget tenni. Mikor Josh után kiabált, Josh megfordult, és elindult felé. Mikor oda ért, csak annyit mondott hogy "Szia Lily!", és már egymás karjába is borultak. Látom azt, hogy szegény Lily majdnem össze esett. És ez mind miattam. De mióta vagyok én ilyen érzelmes típus? Inkább csinálok újra egy kis balhét. Mer mi az hogy Josh megölelheti őt, én meg nem?

*Lily szemszöge*

Az alak a fák mögül, elindult felénk. Még túl távol volt ahhoz hogy kitudjam venni azt, hogy ki az. De mikor már közelebb jött, láttam azt, hogy az Justin. Justin? Mit keres itt? Nem otthon kéne tombolnia? Úgy ahogy a szokása?
Mikor megláttam, hogy az arca fortyog a dühtől, ellöktem magamtól Josh-t hogy ő is lássa.
-Josh! Az ott Jus? -kérdeztem tőle kétségbe esve.- Mond hogy nem!
-Lily! Most hazudjak?- kérdezte újra felém fordulva.- Igen! Az ott Justin!- tolt a háta mögé.
Nagyon féltem. Hisz Justin, dühösen közeledett felénk. De mit akar?
Mikor oda ért Josh elé, akkorát ütött az arcába, hogy vérzett tőle az orra. Aha! Szóval féltékeny! Így már minden világos!
-Normális vagy?- ordítottam neki, miközben leguggoltam Josk mellé.- Ezt most miért kellett? Egyáltalán mit keresel itt?
-Várj! Először te válaszolj!- fordult felém.- Miért csókoltál vissza?
-Tényleg ez a kérdésed?- néztem fel rá.- Inkább nekem lenne az a kérdésem, hogy miért kellett engem megcsókolni? Na erre válaszolj!
Tudtam hogy nem fog válaszolni, ezért gyorsa hozzá tettem egy mondatot, a mondandómhoz.
-És majd én is akkor fogok válaszolni, amint erre lesz TŐLED válaszom.- mondtam a szemébe sírva, és vissza fordultam Josh-hoz.
Látom hogy nagyon rosszul van. Rettenetesen nagyot esett, szóval nem lennék meglepve, ha a bordája is el lenne törve. Justin, mintha mi sem történt volna, elkezdett sétálni. Éreztem, hogy Josh hirtelen megmozdul. Felállt, és el indult Justin után. Tudtam hogy mi fog történni, de nem akartam visszatartani.
És igen... Megütötte Justint. Aki CSAK azért, hogy a méltóságát ne veszítse el, vissza ütött. És a fiúk már egymást lökdösték, és sértő szavakat vágtak egymás fejéhez. Mikor meghallottam, hogy Justin szájából kifut, egy rólam szóló mondat.
-Na nehogy már neked álljon feljebb! Te bármikor megkapod őt, én meg még meg sem ölelhetem.- lökte meg utoljára Josht.
Én az összes ütést tátott szájjal néztem, de nem értettem hogy most akkor Justin tényleg féltékeny Josh-ra? Ez király! Legalább így jobban tudom kínozni. És hirtelen eszemben jutott egy brutálisan jó terv, és ha véghezviszem, biztos hogy vissza kapja azt a fájdalmat amit nekem okozott.
Elővettem a telefonom, és tárcsázni kezdtem Vic-et. 3-szór csörgött ki, mire felvette.
-Szia Vic! Lily vagyok! Nincs kedved nálunk aludni, van egy tervem.- suttogtam, hogy Josh ne hallja meg.
-Öm..Szia Lily! Hát.. Oké! De akkor át vinném az egyik barátnőmet, mert itt van nálunk, és nem akarom itt hagyni, mert csajos napot tartunk.- mondta barátságosan.
Lediktáltam neki a címet, és már indultak is. Megkérdeztem Josh-t hogy itt hagyhatom-e. Mikor rá bólintott haza ballagtam a sötétben. Éreztem, ahogyan a bőrömet átjárja a hideg levegő, ettől libabőrös lettem. Mikor a házam ajtajához értem, láttam hogy már ott áll valaki. Vic és a barátnője volt az.
-Sziasztok!-mondtam. -Lily vagyok!- nyújtottam a kezem Vic barátnője felé.
-Szia! Spohie vagyok! De szólíts csak Hi-nek!- mondta barátságosan.
Pár percig még beszélgettünk az ajtó előtt, de hirtelen Hi egy nagyon nagyot hapcizott.
-Lányok, nem megyünk be?- néztem Hi-re.
-De! Jó lenne.- mosolygott rám Hi, a piros nózijával.
Ki nyitottam az ajtót, és hagytam hogy a lányok menjenek be először. A lányok mikor beértek, ledermedve nézték a házat.
-Mutatós! -mondták kórus módjára.
Vártam egy kicsit hogy körbe nézzenek, de utána kénytelen voltam megtörni a csendet
-Felmegyünk? -kérdeztem ideges hangon, hisz még Hi-t nem nagyon ismerem.
Bólintottak, és felvezettem őket a szobámba. Mikor beértünk, a lányok lehuppantak az ágyamra. -És mi volt annyira sürgős?- kérdezte Vic. -Van egy tervem!- ültem le eléjük a földre.

8.rész ~ Ez komoly?

A reggeli felkelésem tökéletes volt. Justin kezében a legjobb felkelni. Ahogy a karjai körbefogják a derekam, és lágyan magához húz. Az ölében ülök. Ha ezt valaki év elején azt mondta volna, hogy én így fogok ébredni, nagyot nevettem volna, és ott hagytam volna. Érzetem hogy Jus elkezd mozgolódni, és ellök magától.
-Jó reggelt!- ült föl az ágyon.
-Szia! -én is követtem az előző mozgását.
Elkezdte dörzsölgetni a szemét, és utána álmosan rám nézett.
-Ennyire megijedtél attól a babától?- kérdezte, nagy mosolyt húzva a szájára.
-Olyan ijesztő volt. -mondtam szerényen.- De észre vettem, hogy a Paranormal Activity közben, nem is egyszer megrezzentél! -mondtam kuncogva.
Sokáig gondolkozott azon, hogy most mit mondjon, de utána kinyögte azt a mondatot.
-És.. Most mit csináljunk? -kérdezte.
Ezt többes számban mondta? Csináljunk? Együtt csináljunk valamit? Öm.. Oké.
-Együtt? Te nem akarsz valamelyik haveroddal lenni? Tudod! Úgy fiúsan. -suttogtam a levegőbe, úgy, hogy pont meghallja.
-Hát most nincs kedvem kosarazni. Biztos hamarosan fel fognak hívni, hogy megyünk-e meccsezni. De most inkább, itt akarok feküdni egész nap az ágyban. -mondta.
- Hát persze. És most mivel nekem sincsen kedvem semmihez, az ég egy adta világon, megkérdezhetem hogy veled tarthatok-e?- kérdeztem, úgy mint egy királynő.
-Igen! De akkor tényleg maradjunk nyugton. Nincs kedvem reggelizni, szóval ha te le mész, ne hozz nekem.
-Nem. Nem vagyok éhes. Szóval kezdhetjük is az alvást!- mondtam neki álmosan.
Ő csak bólintott, és vissza feküdtünk az ágyba. Mielőtt lecsukódtak volna a szemeim, ránéztem az órára. 7:32-t mutatott. Most messze helyezkedtünk el egymástól, és úgy aludtunk el. Mikor felkeltem, Justin újra az ölében tartott. A leheletét éreztem, ahogy elsuhan a fülem mellett. Próbáltam vissza aludni, mert egy csodálatosat álmodtam.:
Mikor felkeltem, Justin már nem volt mellettem. Körülnéztem, és a szoba üres volt.
-Jus!- kiabáltam, hisz sehol sem láttam.
Lentről hallottam lépteket, és a konyhából meg egy gőzölgő tea sípolását is véltem hallani. Lassan felálltam, és leugrándoztam a lépcsőről. Lent Justin-t vettem észre, ahogy palacsintát csinált. De várjunk csak! Ez a régi házunk. A Colorádói. Az nem lehet. Ez a jelenet már egyszer megtörtént. Ilyenkor szöktem el itthonról, csak hogy együtt lehessek Justinnal. 
-Szia Lilcsi!- mondta. Hát igen. Régen csak Ő hívhatott így. De mára már mindenki elfelejtette ezt a nevet. 
-Gyere Jus! Menjünk el! Hamarosan haza ér apa!- kiabáltam neki. Pár könnycsepp kicsördült a szememből. Hisz emlékszem arra, ahogy miután elszöktünk, apa követett minket. És miután leálltunk egy parkolónál tankolni, apa oda jött hozzám, engem bezárt a kocsijába, Justint pedig elkezdte verni. Egy ideig Justin bírta az ütéseket, de utána már nem és elájult.
Mivel nem akartam hogy ez újra megtörténjen, elküldtem Justint.
-Ez most nem fog menni. Tudom hogy mi fog történni, és utálnám magam ha megtörténne.- mondtam neki.- Szóval kérlek menj el innen. -nyitottam ki neki az ajtót.
-Te most elküldesz?- emelte fel a hangját.
Nem szerettem volna választ adni erre a kérdésére, így jobb ötletnek tűnt az, hogy inkább megcsókolom. 
És igen... Ilyenkor ébredtem fel. Sokszor kerestem ezt az álmot, miközben aludtam, de egyszer sem találtam.Én ezt így nem fogom kibírni. Nem tudom mi lett a sztori vége, és ha az lett amire gondolok (hogy apa megverte Just), akkor én már biztos nem tudok vissza aludni.
Így hát fel álltam, és bementem a fürdőszobába. Vissza mentem a gardróbomba, és kiválasztottam a mai szettemet. Tudom hogy azt mondtam Jus-nak hogy vlee együtt fogok lustálkodni egész nap, de én ezt a könnyű feladatot sem tudom teljesíteni.
Felvettem egy sárga ujjatlant, és felé egy vékony inget, egy fehér rövid nacival. A hajamba egy sárga hajpántot tettem, és fel tettem kontyba a hajam a változás kedvéjért. De persze az ékszerek sem maradhattak ki. A nyakamra vettem egy rózsaszín pillangós nyakláncot, és fonott karkötőket dobtam a kezemre.
Mikor vissza értem, Justin már fel volt öltözve. Indult valahova, mert nem itthoni cuccban volt. Elé álltam, és a kezemet a derekamra tettem.
-Szia! Hova mész?- kérdeztem kedvesen.
-Cs! Közöd? - mondta flegmán.- Na menj már arrébb.
Egy nagy lendülettel neki lökött a vállával a falnak. Azt hittem ott fogok síró görcsöt kapni a fájdalomtól. De nem a fizikai fájdalomtól, hanem az érzelmi fájdalomtól. Lerogytam a földre, és végig néztem azt, hogy Jus lesétál a lépcsőn.
Nagy erőt kaptam magamhoz, és felálltam. Utána futottam, és ismét elé álltam, de most már a földhöz tapasztottam a lábam, csak hogy véletlenül se tudjon arrébb lökni.
-Normális vagy? Mit csinálsz? Én csak kedves akartam lenni hozzád. -mondtam neki, a síró görcs legszélén állva.
-Nem kérek a kedvességedből! És képzeld! Tudom mit csinálok. És nem véletlenül.- mondta mogorván.
-Nem! Te nem vagy tisztába vele! Előbb még tökre jó fej voltál! -mondtam neki fegyelmezetten.- És kérlek mond már el nekem hogy mit ártottam neked!
-Bocsi de várnak a haverok! Szia! -integetett vissza az ajtóból. Mivel maga mögött nem csukta be az ajtót, odarohantam, és az ajtót becsaptam magam előtt. Az ajtónak támaszkodtam, és lassan, egyre lejeb csúsztam.
Pont most jött ki rajtam a sító görcs. Szóval a földön, az ajtónak támaszkodva sírtam. Sírtam Justin miatt. Pedig tudtam hogy nem érdemli meg hogy miatta sírjak. De nem bírtam abba hagyni. És mivel most nem volt kedvem hallgatni azt, hogy a többiek sajnálnak, nem hívtam fel őket. Inkább úgy döntöttem, hogy kimegyek, és sétálok egyet a parkban. A friss levegő jót fog tenni nekem.
Nem messze volt egy park. Felvettem egy kis fehér dzsekit, és elindultam. Mikor oda értem leültem egy padra. Az volt az egyetlen szabad park. A többin szerelmespárok ültek, és kuncogva beszéltek egymáshoz. Elment előttem egy velem egy idős lány. Mikor azt hittem hogy tovább megy, hirtelen leült mellém.
-Szia! Nem baj ha leülök melléd?- kérdezte.
-Hali! Nem semmi baj. -mondtam mosolyogva, és így legalább eltakartam a az igazi sírós arcom. - Ja amúgy Lily vagyok!
-Victoria! -mondta barátságosan.- És? Hogy-hogy erre jártál?
-Ja.. Csak egy kicsit ki akartam szabadulni otthonról.
-A szülők ugye? -nézett rám kérdően.- Engem is mindig elüldöznek otthonról.
-Nem.. Nekem nincsenek szüleim.- mondtam neki szipogva.
-Oh! Sajnálom! Bocsánat! Olyan hülye vagyok!- ölelt át.
Sokat beszélgettünk, és megtudtam, hogy a bátyja, Justin legjobb barátja. De ez a lány nagyon kedves volt velem egész nap. Mikor már indult volna haza, utána kiáltottam.
-Vic! Megadod a számod?- kérdeztem.
Ide rohant hozzám, és bepötyögte a számát a telefonomba. Utána ismét elköszöntünk, és haza indultam. Mikor ránéztem az órámra, 20:32-t mutatott. Nem siettem haza felé, mert minek? Senki sem vár otthon. Azt csinálok amit akarok! Akkor hova kéne mostantól sietem?
Mikor haza értem, Justin szó szerint lebotladozott a lépcsőn, és egy jó nagy ölelést kaptam tőle.
-Hol voltál? Azt hittem már valami baj történt. Ilyet ne csinálj többet!- mondta dühösen.
-El sétáltam egy parkba. De amúgy közöd? Miért aggódsz értem?- kérdeztem tőle.
De miután láttam, hogy nem fog válaszolni arrébb löktem, és megindultam a szobám felé. Mikor hirtelen megfogta Jus a csuklómat, és magához húzott. Közelebb jött hozzám, és egy gyors mozdulattal, az ajkait az ajkaimra tapasztotta. Ő erősen fogta a derekam, és meg a vállán, keresztül tettem a kezem és úgy álltunk egy fél percig. Mikor már nem kaptam levegőt, elhúzódtam tőle.
-Tudod miért aggódok érted?- mondta, és közben egy kósza tincset túrt be a fülem mögé.- Azért mert szeretlek!
-Jus! Ez komoly?- kérdeztem tőle gyengéden.

7.rész ~ A meglepetés

Reggel mikor felkeltem, azon törtem az agyam, hogy mit csináljak ma. Ugyan is ma Jenna a nagymamájánál van, és Josh-ék  meg elutaztak. És mivel nem akarom halálra unni magam, kénytelen leszek valamit csinálni. Az mondjuk egy jó kezdés lenne, ha csinálnék Jus-nak reggelit. Hisz ha már én nem szeretnék enni, csinálok valakinek. És az a valaki most Jus. Emlékszem, mikor vasárnaponként anyának mindig ágyba vittem a reggelit. De mivel anya nem evett sokat, nem kellet sok ételt csinálnom. De mivel most van kedvem kaját csinálni, készítek egy svédasztalt. Lehoztam az iPad 2-et a konyhába, és recepteket kezdtem el nézni. Mikor ránéztem a digitális órára, láttam hogy hajnali 5 óra van. Nem nagyon érdekelt, mert így se úgy se tudtam volna vissza aludni. Mindenféle salátás recepteket találtam, és mivel az Jusnak nem jó, muszáj lesz tovább keresgélnem. De mivel tele volt a hűtő, mindenféle gyümölccsel, és hússal, nem volt nehéz dolgom.

Mire kész lettem, szinte az egész hűtőt kifosztottam. Mindent feltettem az asztalra, és elkezdtem méregetni hogy hogyan legyenek a tálcák. De végül az összes tálcát megfelelő pozícióba tudtam tenni. 8 órát mutatott az óra. Itt az idő felkelteni Justint. Lassan felszökdécseltem a lépcsőn hangtalanul, és gyorsan kinyitottam az ajtaját. Megbizonyosodtam róla hogy alszik még-e. És mivel igen, be ugrottam az ágyába.
-Jézusom! Mi bajod van?- kérdezte morcosan.
-Jó reggelt! -köszöntöttem halkan, csak mert tudtam milyen rossz érzés mikor reggel hangosan beszélnek hozzád.- Vár rád lent egy kis meglepetés! Szóval álomszuszék kelj fel!
Még 5 percig ott feküdtünk az ágyban, de utána szó nélkül felállt, és le sétált a lépcsőn. Mikor odaért az asztalhoz, megdörzsölte a szemét. Mintha azt hinné hogy álmodik.
-Oh! Köszönöm szépen Lily! Bocsi hogy bunkó voltam előbb, de nagyon fáradt vagyok. -nézet rám.
-Semmi baj. Én is így reagáltam volna.- mondtam kedvesen.

*Justin szemszöge*

Nem tudtam mit csináljak. Igazából meg szerettem volna ölelni, de biztos félre értené. De hát ez olyan aranyos tőle. Soha senki sem csinált nekem ilyen reggelit. Anyukám mindig csak egy pohár tejet, és egy szalonnás zsemlét adott reggelinek. De az a legjobb, hogy nem tudom hogy ezt mért kapom. Nemrég még szóban gyilkoltuk egymást. És most meg így fogad reggel. Mi lelte őt? De igazából nem is akarok nagyon rajta gondolkozni. Csak remélem hogy ilyen is fog maradni.
Leültem az asztal végére, és falni kezdtem a kaját. Nem tudtam hogyan tudom neki ezt majd meghálálni, de majd csak kitalálok neki valamit.

*Lily szemszöge*

Láttam Justin arcán, a meglepődés legfelső szintjén lévő hangulatot. Mivel már én is elkezdtem éhezni, magam elé tettem egy kis tálcát. Lassan elkezdtem magamba tömni, az ízletes ételt.
-Jus! -mondtam szerényen.- Figyelj! Nem tudom mit csináljak ma. Mert mindenki elutazik valahova. És mivel én nem nagyon szeretek utazni, nincs kedved megnézni pár horrort? Ha szeretnéd lehet más fajta film is, csak énnekem most horroros hangulatom van.
Pár másodpercig gondolkozott, de utána egy szerény mosolyt húzott a szájára.
-Oké! De mindenképpen horror. És sötétben. Csak mi ketten. És egy csomó pattogatott kukorica.
-Köszi!! Akkor felöltözök..- mielőtt végig mondhattam volna, közbevágott.
-Minek? Minek akarsz felöltözni? Csak én vagyok itt. Nem kell tökéletesnek mutatnod magad. Az a lényeg hogy így kócos hajjal, és smink nélkül is ugyan az a lány vagy.- mondta aranyosan.
Én tűzpiros arccal ültem előtte. Nem tudom miért pirultam ki. Vagy lehet hogy még is. Talán azért, mert még egy fiú sem mondott nekem még soha se ilyen kedves dolgot.
-Na akkor kezdhetjük a filmezést?- kérdeztem izgatottan.
-Aha!- bólintott egy óriásit.
Elővettünk egy csomó horrort. De mivel először nem volt kedvünk nagyon durvát nézni, ezért csak a Fekete Ruhás Nő-t néztük meg. Eleinte távol ültünk egymástól, de mikor láttam azokat a porcelán babákat, nagyon megijedtem, és egészen oda bújtam Jushoz. De mikor a végén, a nő akkorát sikított hogy azt hittem hogy kiszakad a dobhártyám, már szinte Justin ölében ültem.
Csomó filmet néztünk meg. És mind végig Jus ölében ültem. De a Paranormal Activity-nél már ő is megrezzent a félelemtől. Ja! És nyugtatónak megnéztük a Caroline És A Titkos Ajtó-t is. És azon gondolkoztunk, hogy ebből is simán lehetne horrort csinálni. Mert az azért nagyon para lenne.Miután, az összes jó filmet megnéztük, nem tudtuk hogy mit csináljunk.
-Jus! Van valami unalom űző ötleted? Mert ma már szerintem elég horrort néztem.- mondtam neki remegve, mert még mindig a Démonok között (film) hatásán voltam.
-Hát... Nincs.. Ezt nem hiszem el! Csak 9 óra van. És befejeztük a partit.Na gyerünk Jus! Tlálj ki valamit!- mondta magának.- Mit lehet csinálni 9-kór?
-Aha! Na már tudom is! Most én jövök a meglepetéssel. Na akkor addig is válasz ki magadnak, valami mesét! Igen mesét, mert itt kell maradnod egyedül! Majd jelzek ha jöhetsz.-mondta, majd kifutott a kertbe.
 Úgy tettem ahogy mondta. Elővettem a Tinta Szív-et, és elkezdtem nézni.

*Justin szemszöge* 

Remélem tetszeni fog Lily-nek az, amit kitaláltam. Bár lehet hogy túl nyálas lesz, de megérdemli a kis lazítást. Úgy érzem kötelességem az, hogy boldoggá tegyem. Miután befejeztem a készülődést, kavicsokat dobáltam az ablaknak, és nagy sikerrel Lily lejött az udvarra.

*Lily szemszöge*

-Ez gyönyörű! Senki sem talált még ki nekem ilyen meglepetést. De hát lehet hogy hoznom kéne a fürdő ruhám. -mondtam Jusnak.
-Oké! De akkor az enyémet is lehozod?
Csak bólintottam egyet, és már rohantam is fel a szobámba. Miután
megtaláltam az Amerikai Horror Story-s fürdőruhámat, felvettem, és törülközőben tipegtem át Justin szobájába az ő gatyájáért. Nagy nehezen megtaláltam, és már rohantam is le. Elfordultam, míg Jus öltözött. Utána csak azt éreztem, hogy hátulról felkap, és a kezében tart. El kezdett kocogni a medence felé, és a végén már sprint lett. Együtt ugortunk be a vízbe. A kontyom, ami eddig a helyén állt, lecsúszott a vállamig. Gyorsan elfordultam, és megcsináltam cofba a hajam.
-Na ne!Amerikai Horror Story-s fürdőruhád van? Ez nagyon állat!- kiáltott oda Justin nekem.
Sokáig pancsoltunk a vízbe. És még többször kötöttem újra a hajamat, mert Jus egyfolytában lerángatta a hajam. Egy idő után már kezdtem fázni. Nagyon hideg volt. Már rezegtek a fogaim, és láttam a kifújt levegőmet előttem.
-Fázol?- kérdezte Jus komolyan. Mintha hirtelen féltene a megfázástól.
-Egy kicsit! -vacogtam.
Felröhögött, és felkapott a vízből. Olyan volt, mintha én lennék a menyasszony, és Jus (a "vőlegény") cipelne engem. Gyorsan megtörülköztem, és felvettem a pizsim. Ami ismét egy hosszú pólóból, és egy rövid nadrágból állt.
-Köszönöm ezt a mai napot! Nagyon király volt!- mentem oda elé.
-Nincs mit! Én is nagyon élveztem. -mondta, féloldalas mosollyal az arcán.- Na jó éjt!
-Szia! Jó éjt!- mondtam ,majd befáradtam a szobámba.
Sokáig forgolódtam a mai horrorok miatt. Nem tudtam elaludni, mert mindvégig a Démonok Közöttből láttam magam előtt a babafejet. És mivel szeretnék aludni, felkeltem és pipiskedve átsétáltam Justinhoz.
-Jus!- suttogtam a szobájában.- Jus! Jus! Ébren vagy?
De mivel nem hallottam választ, gondoltam kisétálok.
-Lily? -kérdezte suttogva.
-Justin! Nem aludhatnék veled? Egyfolytában a babafejet látom magam előtt.
-De! Persze, gyere.- mondta kedvesen
Gyorsan bebújtam mellé, a takaró alá. 1-2 perc alatt már el is aludtam. Olyan megnyugtató az érintése, hogy már biztonságban éreztem magam.

6.rész ~ A dal

Mikor meghallottam Justin kérése, teljesen le sokkolt. Nem tudom hogy ha azt mondanám hogy igen, akkor mi lenne. De reméltem hogy csak szivat, hisz szerintem vagy családtagoddal vagy a pároddal vagy esetleg a LEGJOBB barátoddal költöznek össze az emberek. De hát mit is váram ettől a gyerektől?
-Jó!-mondtam bizonytalanul.- De csak akkor, ha ott nem rendezel bulit. Ja és ha egyszer is meglátom hogy engedély nélkül bemész a szobámban, kidoblak!
Jus csak bólogatva nevetett. De mi ebben a vicces?
-Mikor induljunk? -kérdezi lelkesen.
Én csak kérdően néztem rá. Ilyen hamar? Hiszen még tart a "buli".
-Én biztos hogy most elindulok, mert nincs kedvem itt maradni.-mondtam, és már el is indultam.
-Akkor megyek veled. De várj meg mert még össze csomagolom a ruháimat, és hagyok anyáéknak egy levelet.
-Oké. De akkor siess. Tényleg nem akarok ezeknek az embereknek a társaságában lenni!- üvöltöttem utána.

*Justin szemszöge*

Ez az! Lily csodálatos. Nem hittem volna, hogy azután ahogyan viselkedtem vele, meg engedi. De muszáj lesz tiszteletben tartanom a szabályit, mert különben mehetnék a nagybátyámhoz Paulhoz. Na de inkább siethetnék, mert még a buli vége előtt "haza" akarok érni.
Gyorsan össze pakoltam a cuccaimat 2 bőröndbe, és már rohantam is Lilyhez.

*Lily szemszöge*

Justin a vicces, de gyors futásával közeledett felém. Többször is megbotlott az út alatt, de végül esés nélkül ide ért.
-Mehetünk?-kérdeztem. Mintha meg se hallotta volna, elindult a házunk felé.
Az út némán telt el. Gondolkoztam azon hogy pár szót válthatnék vele, de minek? Vele nem lehet értelmes dolgokról beszélni. Jus nagyon kifáradt szerintem a futásban, gy hát felvettem a lassú laza tempóját.
Mikor odaértünk, a "luxus" házhoz, Justinnak leesett az álla. Nem értettem miért. Oké hogy nagyon nagy, de már volt itt! Talán akkor nem nagyon nézett körül. Na de mindegy. Az a lényeg hogy végre bebújhatok a meleg ágyamba.
-Justin! -csettintettem a feje elé, mert láttam hogy nem figyel rám.-Justin!  Nincs kedvem végig vezetni, ezért csak pár szobát megmutatok. Jó? Majd inkább holnap.
-Oké!- mondta ki anélkül, hogy a szemembe nézett volna.
Mikor beértünk, a nappalit találtuk magunk elött.

A konyhát is gyorsan megmutattam neki.

De mivel az embereknek szüksége van a higéniára, meg mutattam neki a fürdő szobát.










És hogy eszébe se jusson az, hogy velem fog aludni, bevezettem a szobájába.






Utána elköszöntem tőle, és beballagtam az én kis "indián stílusú" szobámba.










Még sokat vacakoltam azzal, hogy egyek a még valamit. De aztán úgy döntöttem hogy majd inkább reggel eszek valamit. Miután bebújtam az én kis ágyamba, 5 perc gondolkodás után, elaludtam.

*Másnap Reggel*

Reggel felkeltem, a pizsamámba (ami egy hosszú póló volt, és egy rövid selyem nadrág) lesétáltam a konyhába. Mivel elfelejtettem felvenni papucsot, nagyon fázott a lábam a csempén. A reggelim 2 darab meleg szendvics volt. És én, mint lágyszívű, csináltam Jusnak is 3-at. Utána csináltam 1-1 kakaót, és elkezdtem enni.
Őfelsége is fél óra után, le baktatott a lépcsőn. A testét eltakarta, egy fekete köntössel. De a tekintete megnyugtató volt. Várj, mi? Én most tényleg róla ábrándozok? Ez borzalmas!
-Jó reggelt!- köszöntem neki kedvesen.
-Hali!- mondta mogorván.- Mi ez a kaja? Mond hogy van benne sok sonka, ketchup, majonéz és mustár! Mert ha nincs, én biztos hogy nem eszem meg. -nyúlt a szendvicseimhez undorodva.- Fúj mi ez?
-Bocsi hogy egy kicsit kedveskedni akartam. De ne hidd hogy minden reggel így foglak várni!- kiabáltam a fülébe.- Ja amúgy jön ma hozzám Josh, és Jenna. Szóval ha nem akarsz bajt, maradj bent a szobádba, vagy menj el itthonról!
-Lehetne egy kérdésem?- mondta, és mielőtt rátudtam volna vágni hogy nem, tovább mondta.- Miért barátkozol Josh-al? Mi jó benne? Miért nem barátkozol inkább lányokkal? Én régen nem így ismertelek ki. Én azt hittem hogy lányos csaj vagy. De a viselkedésedből látszik hogy tévedtem.
-Neked meg mi bajod van Josh-al? Ja és a kérdésedre válaszolva, ő az az ember, aki eddig még nem vágott át.-mondtam neki. És miután már gondoltam hogy lenyugodott, egy gyors szót tudott ide dobni nekem.
-Eddig! -erre a kijelentésére nagyon meglepődtem. Ő egyáltalán nem ismeri Josh-t, de mégis ítélkezik felette.
De mivel 10:03 volt, és a többiek 10:30-kór jönnek, elkezdtem készülődni. Felrohantam a szobámba, és egy kis titkos ajtón a fotelem mögött, beléptem az én kis gardrób birodalmamba.
Ott kinéztem magamnak egy rövid csíkos nadrágot, és egy ujjatlan pólót, amit a nadrágomba gyűrtem.





 Utána a tükrömhöz mentem, és mint egy ajtót szétnyitottam a tükröt.
 Ott kiválasztottam a kedvenc fülbevalóimat. És mivel a jobb fülem tele van lyukazgatva, az összes lyukba tettem egy fülbevalót.




Utána a körömlakk készletemhez léptem, és kiválasztottam a ruhámhoz illő színt. Ami végül a bohém világos kék lett.
És miután ezzel is végeztem, bementem a fürdőszobámba, és ott kifésültem a hajam. Megkerestem a karkötőimet, és azokat is felvettem.

És végső soron, a smink következett. Leültem a "kis" asztalomhoz, és neki is láttam. Egy nagyon natúr smink lett a vége. Egy kis szempilla spirál, és kihúzott szem. Sokat töprengtem rajta hogy csinálok cica szemet, de mivel tudtom szerint nem megyünk el sehova, nem csináltam. Az órám 10:29-et mutatott. Gyorsan lerohantam az ajtóhoz, de mivel még nem csöngettek, leültem a fotelbe. És a pechemre pont akkor csöngettek. Így hát felhúztam magam a fotelból, és oda siettem mezítláb az ajtóhoz. Mikor kinyitottam, Jennával, és Josh-al találtam magam szemben.
-Sziasztok!-ugortam a nyakukba. - Gyertek be!
Felmentünk a lépcsőn, és egy újabb pech következett. Hisz Jus pont akkor lépett ki a szobájából, egy boxerben, köntös nélkül.
-Sziasztok!-húzott egy undorító mosolyt az arcára.
-Ez? Mi?.. -mondták egyszerre, de a szavukba vágtam.
-Majd elmondom.- mondtam.- Ja, és Jus! Máskor vegyél fel egy köntöst! Nem szeretném látni a tested! Tudod, már nem olyan szép a hasad mint régen!- mondtam neki flegmán. De persze hazudtam, hisz a hasa még mindig ugyan olyan szép kockás. Na de mindegy. Bementünk a szobámba, és leültünk az ágyra.
-Ez meg mi volt, Lily Fray?- mondta Jenna, teljesen kiakadva.
-Bonyolult, de elmagyarázom. -mondtam.
Ezután elmeséltem az egész történetet. Ők csak tátott szájal figyeltek. De utána Jenna ismét megszólalt.
-Justin szépen kért tőled valamit? Justin könyörgött neked?- kérdezte mosolyogva. Én csak bólogattam.- Wow! Ez az! Ezek szerint Jus jön neked eggyel!-ugrándozott körülöttem.
-Mi? Nem. Vagy.. De igen. Igen!- kiáltottam.
-Szóval? Van valami köztetek? - kérdezte Josh, komoran.
-Dehogy is! Mi lenne? Csek egyszerűen tudod kedves vagyok, és meg engedtem neki hogy itt lakjon.
-Ahaa...- ezt a szót Josh úgy elhúzta, hogy látszott rajta hoyg nem hisz nekem.
Ezután sokat beszélgettünk. Jus az egész napját a szobájában töltötte, és nagyon csend volt odaát. Miután
20:00-át mutatott az óra, hazamentek, és Justinnal maradtam össze zárva. Gondolkoztam azon, hogy el megyek, de nem akartam azt hogy mire vissza érek lángoljon a ház. Inkább itthon maradtam. Mivel ma csak reggeliztem, és már korgott a gyomrom, lelépkedtem a lépcső fokokról a konyháig. Nagy meglepődésemre
Justin épp ott ült az ebédlő asztalnál, előtte az Apple laptopjával. Próbáltam halkan, ninja szerűen lépkedni. De gondolom mivel justin meghallott, hátra fordította a fejét.
-Milyen volt a traccs parti? -kérdezte kuncogva. Oda mentem hozzá, és hangosan kihúztam a mellette lévő széket.
-Ó! Igen nagyon jól éreztem magam! És te mit csináltál egész nap? Csak mert annyira csend volt nálad.- kérdeztem tőle.
-Hát... Csak kottát írtam. -mondta szerényen(?).
-Hm? Kottát?
-Igen. Néha gitározok, és gondoltam írok egy új dalt. Szeretnéd hallani? -kérdezte, kis kedvességgel.
- Oké! De ha rossz, nem baj ha kirohanok a szobádból?- kérdeztem nyugottan.
-De igen baj.. De szerintem tetszeni fog.
Fölmentünk a szobájába, és én leültem az ágyára, ő pedig oda húzott egy széket, és arra rá ült. Őszintén megmondva a gitár a kezében nagyon jól nézett ki.
-A szövege még nincs kész. Szóval ne röhögj ki. Ja és csak úgy mondom, hogy senki sem tudja hogy gitározok.
És neki is kezdett:

As long as you love me [3x]

We're under pressure,
Seven billion people in the world trying to fit in
Keep it together,
Smile on your face even though your heart is frowning (frowning)
But hey now (hey now), you know, girl (know girl),
We both know it's a cruel world
But I will take my chances

As long as you love me
We could be starving, we could be homeless, we could be broke
As long as you love me
I'll be your platinum, I'll be your silver, I'll be your gold
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me (love me)
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me (love me)

I'll be your soldier,
Fighting every second of the day for your dreams, girl
I'll be your Hova
You could be my Destiny's Child on the scene girl
So don't stress (don't stress), don't cry (don't cry), we don't need no wings to fly
Just take my hand

As long as you love me
We could be starving, we could be homeless, we could be broke
As long as you love me
I'll be your platinum, I'll be your silver, I'll be your gold
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me (love me)
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me (love me)

As long as you love me (love me yeah yeah yeah)
We could be starving, we could be homeless, we could be broke
As long as you love me
I'll be your platinum (platinum), I'll be your silver, I'll be your gold
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me (I'll be your silver, I'll be your gold)
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love
As long as you love, love, love, love me
As long as you love me (that's all I want baby)
As long as you love, love, love, love me
As long as you love, love, love, love me (please don't go)
As long as you love me
As long as you love me

-Hát ennyi lenne. De még szeretnék tenni bele egy kis rappet.- mondta, majd lerakta maga mellé a hangszert.
-Ez gyönyörű volt. És ezt kinek írtad? Vagy honnan vetted az ikhletet? Mert valahonnan biztos!- kérdeztem, kérkedve.
-Az mindegy. De tényleg tetszett?
-Nagyon! Jó nem mondom hogy nem hallottam ennél szebb számot, de ha igen, akkor ez áll a listám 2. helyén.- mondtam.- Na de szerintem én megyek. Amúgy szerintem ne tegyél bele rappet. Ez így a gyönyörű! Szia!-köszöntem el tőle.
-Szia!- csukta be utánam az ajtót.