15.Rész ~ Nekem te kellesz!

 *Lily szemszöge*

... elkapta a tekintetét, majd mosolyogva magához húzott. Majd apró csókokkal hintette be az arcomat. Lassan megfordított, és így megvolt arra a lehetősége hogy hátulról átöleljen, majd lassan ringatni kezdett. Egy kis puszit nyomott az arcomra, utána ismét maga felé fordított. Ezek után adott a szám szélére egy puszit, majd lefektetett az ágyra. Befeküdt mellém, és átölelte  derekamat hátulról, minek hatására végig futott rajtam a hideg. Majd éreztem hogy az álom manók lassan megérkeznek, ezáltal lecsukódtak a szemeim, és lassan elaludtam.

*Reggel*
*Justin szemszöge*

Mikor felébredtem, Lily már nem feküdt mellettem. Kikúsztam az ágyból, és amint megdörzsöltem az arcom, meghallottam a tusoló hangját. Ezek szerint a leányka elment fürdeni. Felvettem a mai ruhámat, majd letotyogtam a konyhába, és csináltam egy-egy kávét magunknak.

Aztán meghallottam hogy csörög a telefonom. Gyorsan felszaldtam érte, bár a kijelzőén szereplő név kicsit meglepett. De kötelességem felvenni ennyi év után. Miközben felvettem, ismét lementem a konyhába.

- Csá bro! -üvöltötte a telefonba Chaz.

- Hali tesa! -üdvözöltem szintén.

- Azt csiripelték a madarak hogy barátnőd lett. És arra gondoltam hogy össze futhatnánk ma valahol, és bemutathatnád a régi bandádnak a leányzót. -hallottam a háttérbe kuncogást, bár próbáltam nem arra figyelni.

-Mindenképpen!-mondtam neki mostmár halkan.-Ma úgy tudom hogy pont rá érünk, hisz szombat van.

Ezek után még beszélgettünk pár szót arról hogy, ki hogy van. Végül azt beszéltük meg, hogy 5pm -kor a régi háznál. 

*Lily szemszöge*

Reggel úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni, hisz a tegnapi esőtől ragacsos voltam. Fürdés után -ami amúgy is 1 óra volt- kedvem volt megmosni a hajamat is. Mikor végeztem a fürdőszobában, egyszál törölközővel és vizes hajjal léptem be a szobámba. Elő vettem a laptopomat, és Skypon megnyitottam a lányokkal közös csoportunkat. Megnéztem hogy valaki közülük fent van-e, és nagy meglepetésemre mindegyikük fent volt (Jenna,Hi,Vic). Egyből elkezdtem bepötyögni nekik a mondatokat.

-Csáci leánykák! Arra gondoltam hogy ma tarthatnánk csajos napot, és elmehetnénk vásárólni. Ki van benne? 

-Hali! Ok:))) -írta Vic.

-Szió^^ Benne vagyok. Van pár dolog amit megkéne beszélnünk :$ -írta Jenna.

Hellóka-nyalóka!:* Szerintem is jó ötlet! - írta Hi.

Boldog lettem mikor megláttam a válaszokat. Ezek után gyorsan megbeszéltük hogy 2 óra múlva nálunk, és akkor közösen megebédelünk. Gyorsan még beszéltünk pár szót, de az sem tartott sokáig, hisz mindenkinek készülődnie kell.

Egy pillantat erejéig rá néztem az órára, ami 10am -et mutatott. Ami azt jelenti hogy pontosan 12-kor itt kell lenniük a csajoknak. Aztán meghallottam hogy valaki trappol felfelé a lépcsőn. Egy pillanatra megijedtem mert eléggé nagyokat trappolt, de a félelmem egyből elszállt mikor megláttam az illetőt. 

-Jó reggelt! -mondta Justin, majd oda feküdt a laptopom elé.

-Neked is! -mondtam kedvesen.- Picikét zavaró hogy bent vagy. Szóval nem szeretnél kimenni? Tőlem a laptopot is viheted. 

Erre egyből felállt a laptopommal a kezében, és kisétált a szobámból. Miután becsukta maga mögött az ajtót, egyből az volt az első cselekedetem hogy bezárom. Mikor letettem a polcomra a kulcsot, első megállóm a gardrobom volt.  Sok keresés után megtaláltam a tökéletes össze állítást:

Ezután következett a sminkes asztalom. Nem volt kedvem nagyon kisminkelni az arcom, hisz már csak azt kéne hogy befogja az alapozóm a ruhák nyakát. Szóval inkább csak kiszemspiráloztam magam, majd erősen meghúztam a szemem alatt, és a szempilláim fölött a fekete konturt. Ez után már csak a rúzs jött. Végül egy sötét -sötétebb mint a ruha- bordót választottam. Mire észbe kaptam 11:30 volt. Gyorsan behullámosítottam a hajam, és össze pakoltam a táskám. Ezekből csak a csengő ébresztett fel, szóval gyorsan kirántottam a szobám ajtaját, és már futottam is a bejárat felé. Gyorsan kiáltottam hogy pillanat, hisz felvettem a cipőm és még egy kalapot is, mivel nagyon fújt a szél. Pont mikor nyitottam volna ki az ajtot, Justin baktatott le a lépcsőn. 

- Hova-hova heregnőm? -mondta egy nagy vigyor kisértében. Majd a kezembe nyomta a kávét.

- Megyek vásárolgatni a csajosokkal, úrfi. -mondtam majd az arcára nyomtam egy cuppanos puszit, minek hatására magához húzott, és össze érintettük a homlokainkat. 

Mind a kettőnk egy csöppet zavarba esett, így hát gyorsan oda doptam neki egy "sziá"-t, és húztam is ki az ajtón. Egy pillanatra vissza nézte Jus-ra, és még mindig ugyan úgy állt, mint mikor kiszabadultam a karjaiból. Megdermett. De mivel nem akartam sokat ezen a gondolaton elidőzni, inkább oda futottam a barátnéimhez.

-Csáci csajszik! -mondtam neki egy félmosoly kiséretében.- Indulhatunk?

Ők erre csak egy nagy bólintással válaszoltak. Mikor oda értünk,  egyből megcéloztuk a bódékat. Mindenki vett magának egy menüt, majd helyet foglaltunk egy közeli asztalnál. Persze egyből a lényegre tértek a csajok, és ismét én és Justin volt a téma.

-Hahó! Azért jöttem vásárólni hogy egy kicsit kizárjam az életemből, és ki tudjam szellőztetni a fejem. -néztem rájuk szúrós szemmel.-Szóval akkor indulunk felfedezni ezt a gyönyörűséget? -mutattam végig a vásárló központban.

Ők csak egy diszkrét bólintással válaszoltak, mire egyből felpattantak a székről és liba sorban álltak előttem. Egymás kezébe karoltunk, és úgy sétáltunk az üzletek sokasága között. Persze minden egyes üzletbe benéztünk ami csak a szeménk elé került. Mikor hirtelen a Pull&Bear -ben megláttam Calum-ot. Azt hittem hogy idefog jönni hozzám, de tévednem kellett. Csak lenéző pillantásokat dobott nekem. Egy szép mosoly sem húzodott.

Mivel annyira nem érdekelt a "dolog", ezért inkább folytattam a lányokkal a vásárlást. Nem nagyon találtunk semmit, de azért vettünk itt cuccokat. Én személy szerint, vettem egy mintás rövid nadrágot, Pull&Bear-es pulcsit, és egy kis tupánkát. Ez után még benéztünk sok-sok üzletbe. Köztük a Tally Weijl-be, Bershka-ba, Stradivarius-ba, H&M-be, és persze a kihagyhatatlan New Yorker-be. Miután már úgy éreztkük hogy felvásároltuk az egész áruházat, úgy döntöttünk hogy beülük a Starbuck-ba egy-egy kávéra. Mikor nagy nehezen megtaláltuk GPS segítségével a kávézót, leültünk a bolt előtti asztalhoz, majd ismét beszélgetésbe kezdtünk.

-Tudtad Lily, hogy jövőhéten szülinapod van? -mondta kuncogva Jenna, miközben a többiekre kacsintgatott.

-Mostmár igen..-mondtam kedvesen.-De miért kuncogtok?-mikor leesett a kis tervük (szülinapi buli), egyből közbe léptem.-Emberek én nem akarok semmi féle bulit!

-Jo jo jo jo.. -mondták lehajtott fejjel, de tudtam hogy akkor sem adják fel. Annyira nem érdekelt a szülinapom, mert nekem a szülinapjaim teljesen mások voltak mint a többi 16 évesé. Beültünk a Mac'Donalds -ba, anya és apa elém dobta az ajándékaimat, és már mentünk is ki a gyors étterem ajtaján. Szerencsére a lányok észre vették hogy nem szeretem ezt a témát, ezért egyből tereltek. Egy még rosszabb személyre.

-Justinnal mivan?- tette fel félve ezt a kérdést Vic.-Úgy értem.. Ti most együtt vagytok?

-Nem tudom. Szerintem még sokáig leszünk ebben a "se veled, se nélküled" időszakba. De addig ameddig meg nem ismerem jobban, nem szeretném azt mondani rá, hogy az élet társam.-mondtam őszintén a lányoknak.

Amint befejeztem a mondandómat, megláttam az asztalon csörgő telefonomat. Egyből leolvastam a képernyőjéről a nevet, és már kaptam is a fülemhez a mobilt.

-Szia Lily.-mondta kedvesen a telefonba Justin.

-Szia Justin.- amint kimondtam a nevét, a lányok ismét kuncogásba kezdtek.

-Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy nincs-e kedved bemutatkozni a régi haverjaimnak. Mert...

-Szivesen bemutatkoznék nekik. -mondtam mosolyogva.

-Akkor mondjuk negyed óra múlva haza tudnál érni? És akkor egyből indulhatunk majd.

-Persze.

-Okés.. Akkor szia.- mondta Justin, mejd lerakta.

Elmagyaráztam történteket a csajoknak, majd mondták hogy haza kisérnek. Miután elindultunk, Hi beszélt egy picit Brian-ről. Persze én nem nagyon tudtam figyelni, mert azon törtem a fejem, hogy milyenek lehetnek Justin barátai. Idő közben haza értünk. Elköszöntem a csajoktól, majd lassan benyitottam az ajtón. Justin pont a nappali tükrében lőtte be a haját. Hiper szuper gyorsasággal a háta mögé lopóztam, majd elkeztem puszilgatni a nyakát. Egy pillanatra lefagyott, de amint észbe kapott, megfordult, és megcsókolt. Végül már alig kaptam levegőt, ezért kénytelen voltam elszakadni tőle. Homlokunkat egymásnak érintettük, és úgy néztünk a másikat. 

-Hiányoztál!-mondtam neki.

-Te is!- és egy hatalmas félmosoly csúsztatott az arca jobb felére.

-Kérdezhetek valamit?-néztem rá, miközben lekapcsoltam kezeit a derekamról, és leültem a kanapéra.

-Persze! Bármit!- nézett rám még mindig a félmosolyával.

-Mi most akkor együtt vagyunk?-kérdeztem tőle, de mikor megláttam hogy nem nagyon tudja értelmezni ezt a kérdés, gyorsan megkérdeztem érthetőbben.-Szeretsz engem?

Mikor meghallota a kérdéseket, akkorát felnyögött, mintha a világ legnagyobb gondjait akasztottam volna a válára. Egy pillanatra el is bizonytalanodtam az ügyben, hogy ő most mit is érez irántam.

- Lily! Figyelj te egy álom nő vagy. Okos, szép, kedves és nagyon segítő kész. De én nem gondolom hogy mi szerelmesek lennénk egymásba. Én tényleg nem akarlak megbántani, csak tudod.. Nekünk ez nem menne. Egy csókunkban sem éreztem a szerelmet. Csak a vágyat. És én még amúgy sem vagyok kész egy kapcsolatra. Te pedig egy sokkal jobb barátot igényelsz. Nem engem. -mondta őszintén.-Sajnálom.

Sajnálja? És közben ilyet vág a fejemhez, hogy ő csak ,,vágyat" érez a csókunkban? Meg ez is ,,Te pedig sokkal jobb barátot igényelsz"...

- Miért tagadod le a szerelmünket? És mi az hogy én jobbat igénylek nálad? De mit nem értesz azon hogy nekem te kellesz?- mondtam, de mikor mondandóm közepén jártam, felpattantam, és berohantam a szobámba. 

Ott pedig gyorsan bedöltem az ágyamba,  a fejemet a párnába nyomat, és úgy sírtam. Az "idilli" pillanatot Justin gyors trapolása az ajtóm felé. Én méggyorsabban oda futottam sírva az ajtómhoz, és kulcsra zártam.

-Kicsim ne csináld már ezt! Én nem akartalak megbántani. Csak nem szerettem volna hazudni. -kiabálta Justin, miközben dörömbőlt az ajtón.-Lily nyisd már ki ezt az Isten verte ajtót! Nyisd ki!- éreztem a hangjában a dühöt. 

De most rám dühős azért mert komolyan vettem a szavait? Vagy magára? 

Egy árva szót sem szóltam, csak leültem az ajtónak neki támaszva a hátamat, és így sirtam. Próbáltam nem hangosra venni a figurát, de a borzalmas érzés néha kiabálást váltott ki belőllem. Úgy döntöttem hogy ennek így semmi értelme, ezért besiettem a fürdő szobámba, és a hideg vizzel jól kőrbe mostam az arcomat. Végül arra jutottam, hogy nem fogom semmit tevéssel tölteni a napot, inkább találkoznék valakivel. Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom a paplanom alatt. Kikaptam onnan, majd fel is vettem a név láttán. Vic.

-Szióka drága! -mondta kedvesen a telefonba.

-Csávesz!

-Mikor haza értem felhívott az egyik spanom hogy ma buli nála. Szóval.. Most van 17.53, szóval fél óra múlva nálad vagyok.- meg se várta hogy válaszoljak, letette a telefont.

Épp hogy felfogtam azt amit imént mondott nekem a barátnőm, felpattantam az ágyról, és a ruhás szekrényem elé rontam. Némi gondolkodás után megtaláltam a megfelelő ruhát. Nagyon tapadt a bőrömre, illetve már-már kínosan rövid volt, de nem nagyon érdekelt. Elakarom terelni legalább erre az éjszakára a gondolataimat Justinról. És ennek a legjobb módja a buli lesz. 

Amint vissza tértem a jelenbe, futottam a tükör elé egy rakás smink cuccal a kezembe. Egy "kis" alapozóval kezdtem, utána jöhetett a pirosító, szemceruza, tusvonal, és végül a szempilla spirál. Végül elégedetten néztem magamon végig, hisz fél óra alatt ennyire rendbe hoztam magam. Várjunk mi? Letelt a fél óra? 

Gyorsan bepakoltam pár alap dolgot a táskámba, ha netalántán más szobájába kelnék holnap. Majd szaladni kezdtem le a lépcsőn. Illetve csak akartam, mert Justin még mindig az ajtóm előtt ült. Gyűlölködő szemeimel ránéztem, de végül egy nagyot lépve kikerültem, ezáltal utat nyerve a kijárat felé. Mikor leértem felkaptam a bőrdzsekim, és a platform magassarkúmat, és futólépésben elhagytam a házamat. Pont mikor kiértem megláttam Victoriát, így hát odasétáltam hozzá. Váltottunk pár szót miközben mentünk a helyszínre. A basszust 2 útcányira hallottuk, szóval nem volt nehéz kitalálni hogy hol folyik a buli. 

Mikor beértünk egyből a bár pultot vettük célirányba, ahol már "előmelegítve" vártak minket libasorba a szeszes italok. A kiszolgáló fiú párat kacsingatott rám miközben csinálta a banános mojitomat. 

-Egyet a csinos hölgynek, és egyet a még csinosabb hölgynek egykis ajándékkal mellékelve.-mondta a pult másik feléről, miközben a kezembe adott egy kis cetlit. 

Kiváncsiságom gyaránt megnéztem hogy mi van rajta. Hát persze hogy a telefon száma. Annyira nem bántam hisz meglehetősen sármos volt a fiú. 

Miután már a 8. felesemet húztam le a torkomon, egy "kicsit" a fejembe szállt az ital. Már jött volna a következő, de valaki kiragadta a kezemből. Egy igen jóképű fiatal srác.

-Szerintem mára elég lesz ez neked. Gyere menjünk haza.-mondta félmosolyal az arcán.

-De még maradni akarok. -kezdtem el hisztizni.-Táncoljunk!!

Se szó, se beszéd, megfogtam a kezét és behúztam a szoba közepére táncolni. Gyorsan megfordultam hogy háttal álljak neki, mivel csak úgy tudtak a csípőink együtt ingadozni. Nagyon közel volt hozzám, ezáltal biztonságban éreztem magam. Fél óra tánc után elkezdtem fáradni, így hát beadtam a derekamat neki, és elmentem hozzá. Út közben beszélgettünk, ezért egy picit jobban meg ismertem.

-Ja amúgy Jonathan vagyok. De szólíts csak Nat-nek. -mondta a bársonyos hangjával.

-Lily.- mondtam neki, miközben próbáltam nem bele esni a mellettem lévő árkokba.

-És mi szél hozott kedves Lily? Hisz még nem láttalak a Jocke pub-ban..

-Igazából csak kiakart zárni a gondokat egy picit, bár nem nagyon sikerült. -néztem rá, és mivel tudtam hogy erre nem tud mit mondani, most én kérdeztem.- Hogyan szeretnénk eltölteni ezt az estét?

-Én úgy terveztem, hogy beszélgetünk egy picit, majd szépen lefektetlek aludni.- úgy mondta mintha minden nap ez lenne az esti "szolgálata". 

-Biztos hogy ezt akarod?- kérdeztem tőle incselkedve.

-Biztos. -mondta a hihetetlenül komoly tekintetével.

Lehet hogy nem is részeg?! Bár mondjuk eléggé érthető lenne, hisz egymás elé tudta rakni a lábát séta közben, és még ésszerűen is tudott gondolkozni. De persze nekem egy ilyen pasit kell kifognom. Na nem érdekes. Lehet hogy nekem most pont erre a törődésre van szükségem.

14.rész ~ Se veled, se nélküled.

Csókja közben először oda nyomott  falnak, de utána lassan a kezét levezette a csípőmig, és lassan húzni kezdett az ágy felé. Lassan ledőltünk az ágyra, és utána csak egymást néztük. Nem bírtunk megszólalni 5 percen keresztül. De tudjátok ez nem az a kínos csend volt. Inkább mikor úgy gondoljuk hogy nem rontjuk el azzal a pillanatot hogy elkezdtünk beszélgetni. De hát Justinnak muszáj volt ezt is elrontania.
- Lily én sajnálom. Nem akartalak megbántani. Tudom hogy nélkülem is van elég gondod. -mondta a szemembe Jus.- És elárulok egy titkot. Ezért is akartam elmenni tőled, mert én úgy gondoltam hogy nincs arra szükséged hogy egy "óriás" gyerekkel is foglalkozz.
-Justin látod hogy nem ismersz engem eléggé?! Én nagyon szeretem a gyerekeket.-mondtam neki mosolyogva.
Ezek után még elcsevegtünk az élet nagy dolgairól. De egyszer csak füstöt éreztem a medence felől. Lassan odasétáltam az ablakhoz, miközben Jus-al még mindig röhögcsélve beszéltünk. Mikor kinéztem az ablakon, csak azt láttam hogy kisebb tűz lángok csápolnak az udvaron.
-Justin! -kiabáltam neki, mire ő felém futott és átkarolta a derekamat. -Miért ég az egész udvar??
-Jah hát igen.. Ez egy kis nosztalgia lett volna, ha nem rontod el a Josh-os üggyel. -mondta sajnálkozóan Jus.
-Szóval ez is az én hibám? -mondtam miközben már futottunk le a lépcsőn.
Mikor leértünk, pont elkezdett esni az eső, így a tűzcsóvák kialudtak. De persze az eső hatására a ruhám eléggé vizes lett.. És.. Egy szó mint száz, picit nagyon rám tapadt. De legalább nem látszódott át, mivel sok réteg volt rajtam. Csak ránéztem Justinra, aki úgy bámult mint boci az új kerítést. Majd hirtelen megfogta a kezem, és magához rántott. Egy fűszálat sem lehetett volna közénk préselni.
-Tudod mire vágyik minden fiú ilyenkor? -kérdezte félmosollyal az arcán.
-Van egy sejtésem.- mondtam röhögve.
-Azért elmondom.-mondta gyorsan reagálva Jus.- Arra hogy egy nagyon szép leányzóval, az esőben....-ezt mind olyan lassan mondta, hogy szinte már kötelességemnek éreztem hogy megcsókoljam.
Gyorsan még közelebb húzott magához majd félbehagyta a csókunkat és inkább megölelt. Igen a szakadó esőben jön rá az érzelgőzés.
-Nem hagylak el. -mondta Jus.
-Előzőleg is ezt mondtad, és ha még egy kicsit később érek haza biztos nem találtalak volna itt.-mondtam neki miközben elszakadtam tőle és berohantam a házba. De ő utánam jött és leültünk a kanapéra. -Jus döntsd már el hogy mit akarsz! Mert az hogy se velem, se nélkülem nem mehet tovább.- mondtam neki kiabálva, és éreztem hogy a szemem megtelik könnyel.
-Lily én nem akarlak megbántani. -mondta Jus bánatos fejjel.- De szerintem maradjunk csak barátok.
Én erre csak bólintottam egyet, és lassan fellépkedtem egyik lépcsőfokról a másikra. Mikor beértem a szobámba leültem az ágyra, és felhívtam Josh-t hogy van-e kedve átjönni.Egyből rávágta hogy 5 perc és itt van. Tudtam hogy nem jó döntés áthívni a csók után, de most ezzel nem akartam foglalkozni. Hallottam hogy megszólal a csengő, és ezáltal én gyorsan lerohantam a lépcsőn egészen az ajtóig. Mialatt ide ért én átöltöztem, és megszárítottam a hajamat, és lemostam az elkenődött sminkemet.
-Josh! -ugrottam a nyakába, és gyorsan bezártam az ajtót, majd megfogtam a kezét és felrángattam a szobámba.
-Mi a baj Lily?-nézett rám. Gondolhattam volna hogy észre fogja venni hogy nincs minden rendben, de úgy hogy még nem is meséltem neki semmit?! Ebből is látszik hogy miért ő a legjobb barátom.
-Justin.. -mondtam volna, de ismét elkezdtem sírni.
-Itthon van? Melyik az ő szobája? -állt fel az ágyamról, és már nyitotta is volna ki az ajtómat ha nem mondtam volna neki azt hogy nincs itthon.-Huh! Akkor ezt most megúszta, de következőleg elkapom a grabancát, és nem szabadul az ökleim mögül.
-Nem kell.. Nem éri meg hogy szétveresd az arcodat.-mondtam neki miután letöröltem az arcomról a sírás jeleit. -Hisz tudod hogy ő is tud azért eléggé nagyot ütni.-emlékeztem vissza az egyik ütéssel teli éjszakánkra.
Megfogtam a kezét majd lefektettem az ágyra. Én odafeküdtem mellé, és lassan rátettem a fejemet a mellkasára. Ő lassan és körkörösen elkezdte simogatni a hátamat. Elalvás előtt még ránéztem a digitális órámra, miszerint 09:51 volt. Ezáltal nyugodtan aludtam el Josh mellett.

*Justin szemszöge*

Hallottam mikor Lily kinyitotta a bejárati ajtót, és egyből azt kiabálta hogy Josh. Majd megszorult a szívem, mert nekem még ekkora boldogsággal sose mondta a nevem. Miután felmentek Lily szobájába úgy döntöttem hogy elmegyek egy spanolni a közeli kosárlabda pályára.
Mikor kiértem láttam ahogy ott kosarazik Calum és Brian.Ott röhögcséltek. Calum-nak nem volt elég hogy elvette tőlem a csajomat? Még a legjobb barátom is kell neki? Nagyon eldurrant az agyam, ezért el is mentem onnan. Inkább sétáltam egy kicsit a városban, és utána haza is mentem az okból, hogy beszélgetni akarok Lily-vel. Gondoltam már 11:48-kor nincs nála Josh, szóval nyugodtan berontottam szobájába. De elégé nagy meglepetés ért Josh drága miatt.
-Te meg mi a jó büdös francot keresel itt? -ordítottam le a fejét. De nem is az fájt hogy bent van a szobában, hanem hogy Lily mellett fekszik.
Nem szerettem volna felkelteni Lily-t de az hogy tovább aludjon Josh-on, azt nem hagyhattam.
-Justin nyugodj már le! -ült fel az ágyon Lily. -Mi bajod van? Mert nekem azt mondtad hogy csak barát. Josh-al is csak barátok vagyunk. Szóval?
-De azért nem azt vártam tőled hogy egyből hívsz egy másik fiút és neki a vállán síros ki magad. Mert azért Lily azt te is bevállalhatnád magadnak hogy ez eléggé szánalmas amit mostanában művelsz. -mondtam neki őszintén. Nem hiszem el hogy már megint megfogom bántani Lily-t.
-Szerintem meg te vagy a szánalmas, ugyan is TE nem vallod be saját magadnak hogy mit érzel irántam. -mondta Lily dühösen.- Igen Justin. Ez a szánalmas.
Pont beakartam csukni az ajtaját kifelé mikor látom hogy Josh állna fel az ágyból.
-Maradjál csak ülve izompacsirta. -mondtam neki röhögve, majd kifutottam az udvarra egy picit levegőzni.
Hallottam ahogy Lily ajtaja csapódik egy nagyot. Ezért arra következtettem hogy Josh jön le bunyózni. Levettem a dzsekimet, és felhajtottam az ingem ujját egészen a könyökömig.
-Hol vagy te szarházi? -jött ki az ajtón Josh.
-Most tényleg ennyire vak vagy, vagy közben fogják a kezed? -mondtam neki röhögve.
Elém jött, és egy jókora öklöst adtam az arcának. Persze ő egyből vissza vágott egy gyomrossal, minek hatására leborultam a földre. Mind-e közben Josh butaságokat vágott a fejemhez. Mindenféle káromkodást és miegymást.. De mikor megláttam Lily-t hogy kinéz az ablakon csak egy pillanat is elég volt arra hogy felálljak és szétverjem ezt a népművészeti vázát. Ismét elém állt, de most egy nagy csattanós pofont adtam az arcára, majd egy nagy gyomrost. De nem is egyet, hanem egyből 4-et, amitől ki is feküdt. Végül ráültem a hasára, és elkezdtem ütlegelni a fejét. Pont akkor ért le Lily mikor végeztem vele. De mivel egy kicsivel nagyobb felhajtást akartam, ezért még mindig csak vertem és vertem ezt a szerencsétlent.
-Justin nyugodj már le! -fogta meg Lily hirtelen a kezemet. -Az erőszak nem megoldás!
-Ő kezdte! -mondtam neki mosolyogva miközben még mindig ütöttem az egyik kezemmel Josh-t.
-Te pedig befejezed! De most rögtön! -kiabálta le a fejemet. Eddig nem néztem rá Lily-re, de mikor rátévedt a tekintetem csak azt láttam hogy sír. Nagyon de nagyon sírt. Megsajnáltam Josh-t, mivel azért ellenem küzdött és volt annyi becsület bennem hogy nem verem halálra. Pedig azért jól esett volna.
Láttam hogy még lélegzik Josh, ezért még egy utolsó nagy ütést mértem a hasába. És akkor végleg kifeküdt KáO. Megfogtam a kezét, és felsegítettem, majd felvittem a másik vendég szobába. Lily egyből ellátta a sebeit, és mialatt ezt csinálta, én csak néztem. Tudtam hogy hozzám nem fog odajönni megkérdezi hogy mi van velem. Emiatt már megint bűntudatom volt. Megint mindent elcsesztem. Tudtam hogy Josh-ra most nagyobb szüksége van mint rám.
De már megígértem neki hogy nem tűnök el az életéből. Csak most egy picit távolságtartó leszek vele.Nem szerettem volna ha miattam szenved. Egyenesen utálnám magam ha csak egy picikét is rosszul érezné magát miattam. Sőt! Mást miatt is. Hisz azt is jól elverném. Mint mondjuk Josh-t.
Miután végzett Lily Josh ápolásával, áthívtam a szobámba egy picit beszélgetni.Eleinte rosszallóan nézett rám, de mint mindig, most is beváltak a boci szemeim. Szóval bementünk a szobámba, és leültünk egy-egy babzsák fotelbe.
-Lily! Még mindig azt akarod hogy maradjak? Nincs már eleged belőlem?- mondtam neki félmosollyal az arcomon.
-De! Már nagyon elegem van belőled. -mondta őszintén.- De tudod van bennem annyi gerincség hogy adok még egy esélyt.
-Nem kell! Csak most mond el nekem. Akarod hogy maradjak? Szükséged van még rám?
-Akarom hogy maradj. -mondta ki.- Borzalmas ezt kimondani de szükségem van rád.
Pár percen át csak egymásra mosolyogtunk, majd Lily ismét megszólalt.
-És te mit érzel irántam? -kérdezte komoly arckifejezéssel.
-Nem hanyagolhatnánk ezt a témát holnapig? -kérdeztem tőle, szinte már könyörögve.
Erre csak pár kisebb bólintás volt a válasza.
-Hagy mutassak neked valamit! -álltam fel.
-Elegem van már Justin a meglepetéseidből! -mondta Lily hangosan röhögve.
-De hidd el hogy erre kíváncsi vagy! -vettem elő a gitáromat.
Ismét leültem az előtte lévő fotelomba, és a kezembe vettem a gitáromat ezt kezdtem el neki énekelni teljes szívemből. A szám végére már csak azt láttam hogy újra sír. Nem akartam hogy sírjon, szóval letettem a gitáromat, és az álla alá kaptam a kezem, és lassan elkezdtem magam felé húzni. Közben a kedvenc részemet ismételgettem énekelve neki:

I still believe in love
I still believe in us
I hope you believe in us
The way I believe in us

 -Emlékszel mikor a As Long As You Love Me -nál megkérdezted hogy ez kinek szólt? -mondtam neki mosolyogva, miközben felálltam, és őt is felhúztam magam után. -Csak hogy tudd ez neked szólt. 

Mindez után...

13. Rész ~ Csókok

Ezek után, nagyon nehézkesen aludtam el. Úgy döntöttem hogy majd felhívom Josh-t, hogy találkozzunk. Mikor reggel felkeltem ránéztem az órámra, ami 10:14 -et mutatott. Kicsit meglepődtem, hisz nem hittem volna hogy eddig tudok majd aludni.
Így hát kipattantam az ágyból, és lementem kajálni. Gondolkoztam rajta hogy csináljak-e Jus-nak is kaját, de rájöttem, hogy elment. Itt hagyott. Egyedül. De mivel hamarosan elkezdődik a suli, ezért így is úgy is fogom látni. Csak most már nem tudom eldönteni hogy örülök-e annak hogy látni fogom, vagy inkább utáljam, és vegyem isteni csapásnak a találkozásunkat?
Na de mindegy. Nem szeretnék ezzel foglalkozni. Nem szeretnék VELE foglalkozni. Semmire sem szeretnék gondolni. Csak ülni, és mosolyogva a félhomályba meredni. Senkinek sem vagyok kíváncsi az életére. A tökéletes életére. Nem szeretném azt mondani, hogy a világ legrosszabb érzelmi pontján vagyok, mert ennél biztos fogom magam rosszabbul is érezni.
De rá jöttem hogy többet nem szeretnék a szemébe nézi. Nem szeretnék több üzenetet tőle. Nem szeretném a kábító illatát érezni. Nem szeretném látni a csoki barna szemét. Soha többé nem szeretném látni! Sem azt, ahogy csajozik, sem azt ahogy idétlenül röhögcsél a "spanjaival".
Gondolkodás menetemből a korgó hasam "ébresztett" fel. Csináltam jó pár nutellás palacsintát, majd egyenként tömtem magamba őket. Mikor végeztem, eldöntöttem hogy egész nap filmeket fogok nézni. Úgy gondoltam hogy online filmet fogok nézni, de azért megnéztem a CD-ket. Mikor nézegettem őket, észre vettem a Fekete Ruhás Nő-t és a Paranormal Activity-t. Emlékszem mikor Jus-sal néztem ezeket a fantasztikus filmeket.
Nagyon féltem, hisz ezek a filmek azért eléggé ijesztőek. Én már szinte oda se néztem, de Justin rezzenéstelen arccal nézte végig a filmeket. Bár a Paranormal Activity-nél már egy picit reszketett, de persze ő ezt tagadta. Aztán kimentünk, és bele ugrottunk a medencébe.
A "vissza emlékezés" közben, észrevettem hogy egy sós könny csepp fut végig az arcomon. Egy ideig csak az az egy "mászkált" rajtam, de aztán elkezdtem érezni még egyet. Meg még egyet. Meg még egyet. És végül száz meg száz könnycsepp szánta fel az arcomat.
Nem akartam sírni. Erős szerettem volna maradni. Nem akartam megtörni, főleg nem úgy, hogy ő biztos nem gondol rám.

*Justin szemszöge*

Nem kellett volna eljönnöm. Vigyáznom kéne rá. Nem szeretném hogy fájjon neki, de ha csak így fog elfelejteni, akkor emlékezzen rám úgy mint egy köcsög vad baromra. Többet biztosan nem szeretne a közelemben lenni. És az ő érdekében remélem hogy a sors nem fogja magát megismételni. Nem bírnám neki újra leírni azt a sok hazugságot. De hát ebből áll az élet. Hazugságokról, és titkokról, amiknek semmi értelmük nincsen.
Csak hát az a baj, hogy a suliban biztos fogjuk egymást látni, mivel ma jött meg az SMS a diritől, hogy holnaptól suli. Szerencsére elhoztam a sulis cuccomat is, már csak abban reménykedek, hogy nem fogunk össze futni. Bár ennek az esélye 1 az 1000-hez, és hát ez nem valami jó arány. De mire is számítottam, hisz egy osztályban vagyunk. Isten nagyon nem szerethet engem, hisz nem elég hogy egy órarendben "élünk", de az ofő átküldte az új ülés rendet, és nagyon úgy tűnik hogy mindegyik órán mellette ülök. Ja nem! Matekon Sonia mellett ülök. Hát mondhatom szuper!

*Lili szemszöge*

Nem hiszem el! Nem tudom kiverni a fejemből Őt. Felkeltem a kanapéról, és a konyhába sétáltam. Megfogtam azt az üveg poharat amiből mindig Justin ivott, és egy nagy lendülettel a padlóhoz vágtam. Egyre jobban sírni kezdtem, így hát megfogtam minden tányért és poharat, és egyszerre dobtam le őket a csempe kőre. Majd felszedtem a földről egy tenyér nagyságú tányér darabot, és a hegyét egyenesen a karomba szúrtam. Eleinte féltem, de végül túlzott önbizalmam lett, így hát egyre jobban nyomtam a karomba a darabkát. "Szerencsére" nem volt annyira hegyes hogy elvéreztek, de azért rendesen fröcskölt a vérem. Nem terítettem kezemre egy árva rongyot se, inkább oda ballagtam a kanapéhoz, és nyugodtan helyet foglaltam rajta. Aztán csak néztem a lehalkított tv-t. Végül beraktam egy Justin Bieber lemezt, és azt hallgattam a könnyeimmel kűzködve.

*Justin szemszöge*

Hirtelen egy rossz érzés fogott el. Féltettem Lilyt. Tudtam hogy túlságosan is hirtelen hagytam őt egyedül. Hirtelen felültem az ágyon, és elkezdtem össze kapni magam, a holmijaimmal együtt. Később már csak arra eszmélten fel, hogy ott állok régi otthonom előtt. Pontosabban Lily háza előtt. Tudtam hogy mindig az ereszen van egy pót kulcs, ezért felnyújtózkodtam érte, és nagy sikerrel sikerült leszednem onnan. Gyorsan és szerencsétlenül helyeztem be a zárba a kulcsot, de végül elérte a megfelelő pozítciót, és kinyitotta nekem az ajtót. Hirtelen meghallottam az üvöltő albumomat, ami max-on ment a hi-fin. Bezártam magam után az ajtót, majd futni kezdtem a nappali felé. Mikor oda értem nem várt dolog történt. Lily csendben véres kézzel hallgatta a zenémet. Arról nem is beszélve, hogy a konyhába nem lehetett belépni se, mert mindenhol üveg szilánkok hevertek. 

-Lily! Jólvagy? -kezdtem el rángatni. Nem reagált semmit, de a harmadik próbálkozásomnál rám nézett, és a gyönyörű boci szemeit egy ideig rajtam pihentette.
-Jus? -nézett rám értetlenül.
-Igen itt vagyok. Soha többé nem hagylak el. -mondtam neki suttogva. -Sajnálom.
"Menyasszony fogásba" felkaptam a kanapéról, és felvittem a szobájába. Lefertőtlenítettem a kezét, utána bekötöttem. Befektettem az ágyába, és szép lassan kilépkedtem az ajtón. Mikor a lépcső felénél jártam, rájöttem hogy most van rám igazán szüksége, és nem hagyhatom cserben. Szóval vissza rohantam a szobájába, és befeküdtem mellé. Ez után még minimum 2 órán át néztem ahogyan alszik. Meg se mozdult alvás közben. Egész végig háton feküdve felfelé nézett. A haja össze vissza állt, de így volt tökéletes. Mint mindig. 

*Reggel*
*Lily szemszöge*

Reggel mikor felkeltem, jó érzés fogott el. Egy nagyon jó érzés. Tudtam hogy ez a nap sem lesz kiváló, de szinte kötelességemnek éreztem hogy felkeljek az ágyból. Mikor kiléptem a szobámból,  csak azt hallottam hogy valaki terít lent az asztalon. Szaporábbra vettem a lépteimet, így hamar észrevettem a szorgoskodó illetőt. Vagyis inkább úgy mondom hogy Justin-t. 
Egyszer csak egy nagyot zörrent a lépcső, így Jus felém fordult. Még mindig ugyan úgy nézett ki mint amikor utoljára láttam. Lassan oda bukdácsoltam felé, majd leültem az egyik székre. Egymáshoz se szóltunk egészen addig, ameddig meg nem kérdezte hogy, hogy vagyok. Nem volt kedvem a bájcsevejhez, szóval csak egyszerűen azt mondtam neki hogy szarul. 
-Figyelj Lily... -mondta volna Jus, ha nem vágok közbe.
-Ne! Inkább te figyelj! -mondtam neki eléggé kómásan. -Mi a francért mentél is el? Mert hát én úgy tudtam hogy semmi bajunk nincsen egymással. Azon kívül hogy te bunkóztál velem.. Meg hogy csomószor leakartál rázni.. Meg le picsáztál. -mondtam neki őszintén.
-Sajnálom. -nézett le rám, de mikor látta hogy még mindig őt okolom, kicsit feljebb emelte a hangját.- Sajnálom jó? Utálom magam. De most ezt a pár órát nem bírtad ki nélkülem? Ugyanis még egy napja se mentem el. De várjunk csak! Miért lettem hirtelen ennyire fontos neked? Hiszen én úgy tudtam hogy mindenkinek meséltél rólam minden butaságot. Szóval Lily! Mond csak! Miért vagyok neked fontos? Miért nem akartad hagyni hogy lelépjek? Ha? -szinte már ordított. De láttam rajta hogy nem akar rosszat, hanem inkább magát hibáztatja.
-Mert féltem..  Féltem hogy majd találkozol egy olyan lánnyal akiben meglátod azt ami bennem nincs.
E mondatom után, oda rohant hozzám, és leguggolt velem szembe. És csak nézett. Nézett azokkal a nagy mogyoró barna szemeivel. Végül egy 20 másodperccel később megszólalt.

*Justin szemszöge*

-Te maga vagy a tökéletesség. -mondtam neki. -De csak mint barát.
Borzalmas volt kimondani hogy köztünk "csak" barátság van. Hisz még a vak is látja hogy több van köztünk. Azt nem merem kimondani hogy szerelem, hanem inkább a szerelem és a barátság közé betuszkolva állunk mi. Azok akik nem tudják hogy mit éreznek egymás iránt. Inkább csak úgy lebegnek a semmibe. 
-Ja persze! -mondta derülten, de mégis láttam benne ezt a rosszalló csillogást. -Én is úgy gondoltam! Csak barát.. 
Mintha az utolsó mondatot inkább magának suttogta, mint se nekem.
-Sajnálom Lily de iparkodnunk kell, mivel ma suli van. Már össze pakoltam a cuccodat, már csak arra várok hogy megkajálj és felöltözz. -mondtam neki, gyorsan eltérve a témától.
-Tényleg! Te jó Isten! Hisz ma suli van.- pattant fel a székből, és már szaladt is a lépcsőn fel.
-De a reggelidet nem... -kiabáltam utána, de miután észre vettem hogy már nem hallja amit mondok, értelmetlennek tartottam hogy tovább mondjam.
Pár perc múlva egy szédületes ruhában jött le. Annyira gyönyörű volt, hogy legszívesebben oda fütyültem volna ha az utcán lennénk. De nem. Ő nem olyan lány. Ő nem fordulna meg, hanem inkább rá se rántva tovább sétálna azokkal a szédületesen sexy lábbakkal.
Én persze lefagytam egy pár másodpercre, de mikor az órára tévedt a tekintetem, láttam hogy 07:49 van. Gyorsan feleszméltem, és még gyorsabban rohantam ki Lily-vel a kocsimhoz. Láttam hogy értetlenül néz, én meg csak gyorsan próbáltam tisztázni a dolgokat miközben beültük és melegítettem a motort.
-Gondolom nincs kedved sétálni, hisz akkor biztosan elkésnél. És buszozni sincsen kedved hisz a sulibusz már fél órája elment. Szóval maradt ez az opció, miszerint elfurikázok a sulihoz. -mondtam neki minél gyorsabban csak hogy eltudunk már végre indulni.
Ő csak megrántotta a vállát, és bekötötte magát.
Mikor oda értünk, már csak az elsősök kosaraztak az udvar közepén. Megfogtam Lily kezét, és gyorsan felszaladtunk a lépcsőn egészen a 3. emeletig, ugyanis osztály főnöki az első óránk. Helyet foglaltunk a leghátsó sorban a haverjaim mellett, és mikor elkezdtünk volna duncsizni, becsöngettek, és Mrs.Pitt a prada cipőjében betotyogott a terembe.
-Jó napot, jó napot!- mondta szinte már énekelve. 
Megköszörülte a torkát, és erre mindenki felállt. És már kezdődött is a felesleges duma. Valamit papolt az ofő, csak elvonta a figyelmemet az hogy Ryan-nel chat-eltem:
-Na mi van?Össze jöttél már azzal a lotyóval, vagy megkaphatom? :DD
-Figyu már! Minden este meg van! ;$$
-Azért majd én is kaphatok belőle?
-Talán. 
Majd elraktam a telefonomat, és Lily felé fordultam. Csak bámultam mint a vadállat a prédáját. Persze ez sokkal több volt mint holmi megszerzés. Ez már több volt minden eddigi kapcsolatomnál.. De nem is gondolkodtam. Csak néztem. A formás arcát. A dús ajkait. És az, hogy már azért eléggé régen érezhettem ízét, borzalmas volt.
Na jó. Most egy picit figyelek, csak hogy ne legyen annyira feltűnő. De pont akkor kapcsolódtam be az órába, mikor jött a legizgalmasabb rész. 
-Szóval arról beszélgettem a szülőkkel, hogy elmehetnénk valamilyen osztálykirándulásra csak hogy össze kovácsoljuk picit a csapatot. Szavazással döntjük el hogy megyünk-e. Szóval aki szeretné hogy megtörténjen ez a kirándulás, az rakja fel a kezét. -mondta Mrs. Pitt. Meg se számolta, hisz mindenki felrakta a kezét. -Szóval itt vannak a papírok, ezeket csak a szülő vagy a gondviselő írhat alá.
Hirtelen ránéztem Lily-re, hisz neki ki fogja alá írni? Vagy majd ezt is a szomszéd? De most a hangsúly a szülőn és a gondviselőn volt. Hisz ezeket nagyon kiemelte Mrs.Pitt. És ilyenkor már tudtam. Tudtam hogy baj lesz, de biztos segítek Lily-nek, és valahogyan közösen de biztos megoldjuk.
Órák után vártam Lily-re a parkolóban, de láttam hogy Josh-al jön ki a suliból. Azt is láttam hogy Lily rám se néz, egész végig Josh-al kacarászik. Egy idő után meguntam a várást, szóval inkább leléptem. 
Mikor haza értem, arra gondoltam hogy egy picit vissza emlékezhetnénk a múltra, és ismét megcsinálom Lily-nek a medencés story-t. Ez annyira jó tervnek tűnt, hogy úgy éreztem ezt muszáj lesz újra megvalósítanom. És már neki is láttam díszíteni. Mikor végeztem, oda sétáltam az ablakhoz, és már csak azt vártam hogy megjöjjön Lily.

*Lily szemszöge*

Olyan jó volt újra Josh-al lenni. Végre vissza térhettem mint az igazi Lily.
-Ne vigyelek haza? -mondta még mindig nevetve.
-Hát kérlek szépen. -vihogtam vissza.
Út közben beraktunk egy régi Arctic Monkey-es lemezt, és egész úton azt bömböltettük. Mikor a házunk elé értünk, Josh udvariasan kinyitotta előttem az ajtót, és hagyott kiszállni. Elköszöntem tőle, de ő hirtelen magához rántott, és megcsókolt. Vissza csókoltam. Jól esett. Bár nem ezt vártam el Josh-tól. Nekem ő csak egy barát. A csókunkat levegő hiány szakította meg. Őszintén én annyira nem bántam, mert már egy kicsit sok volt. Adtam neki a szája szélére a egy puszit, és ismét elköszöntem tőle.
Mikor beértem a házba, hallottam hogy valaki nagyon feldúlt, és pakolász valamit. Gyorsan felsiettem Justin szobájába, és egy huzamba kinyitottam az ajtót. Csak azt láttam hogy Justin idegesen pakolja össze a cuccait.
-Te meg mit csinálsz? -kérdeztem egy pici megbánással.
-Hogy én mit csinálok? -üvöltött rám. -Inkább te meg Josh mit csináltatok a ház előtt? 
Én mondtam volna, de nem hagyta hogy belekezdjek a mondani valómba.
-De tudod nem is érdekel. Emlékszel mikor azt mondtad hogy azért nem akarod hogy elmenjek mert félsz hogy találok valakit aki jobb nálad? -kiabálta miközben pakolt. De hirtelen megállt, és normál hangnembe hozzám szólt.- Nálad csak jobbak vannak.
Majd ismét elkezdett pakolni a 3. bőröndjébe. Mikor megunta elkezdte ütlegelni az ágyát, majd ismét dúl-fúlva nekilátott pakolni.
-Justin Drew Bieber! Nyugodjál már le! Azt hiszed azzal mindent megtudsz oldani ha elfutsz a problémák elöl? -néztem rá. -Csak hogy tudd. A futás nem szabadság. Azzal hogy mindig cserbenhagysz, aztán vissza jössz babusgatni engem, nem oldódott meg minden. A problémák még mindig megvannak. 
Hirtelen magállt a pakolással, és közelebb jött hozzám. Még mindig láttam a düht a szemében, ezáltal elkezdtem félni. De mikor elém ért, nemvárt 180fokos fordulatot vett az életem. Megcsókolt.

12. Rész ~ A búcsúlevél

*Justin szemszöge*

Igen, tudom. Hülyeség volt megfenyegetni Calumot, de nagyon fel dühített. Érzem hogy befog árulni Lily-nél. És hát sz eléggé szuper lenne, mert már csak ez hiányzik a "kapcsolatunkból". A munkám. Tudtam hogy egyszer meg fogja tudni, hogy még mindig a maffiánál dolgozok, de nem gondoltam hogy így. Hamarosan amúgy is elkel majd hagynom. És ha utál, sokkal könnyebben fog majd elengedni. Elfog majd felejteni. És olyan lesz, mintha soha sem lettem volna. Mintha sohasem okoztam volna neki fájdalmat. Mintha, sosem lettem volna. De addig is, bunkónak kell hozzá lennem. Hogy a távozásom föl se tűnjön majd neki.
Jó, tudom hogy, ezzel a fenyegetéssel kicsit túl lőttem a célon. De mit tehetnék? Csak nem lehetek hozzá kedves. És ő ezt sohasem fogja megérteni. Ő túl naiv ahhoz. Ő túl jónak látja a világot.
De kinek is játszom a hülyét?! Most elmegyek innen, és többet vissza se jövök.
Ezzel hozzá is kezdtem a cuccaim összepakolásával. Semmit sem szerettem volna itt hagyni, mert ha ránéz én fogom az eszébe jutni, és én el akarok tűnni. Nem hagyok majd semmit itt, ami rám fogja emlékeztetni. Bár azért kicsit rosszul érzem magam hogy olyankor megyek el mikor nincs itt, de így talán mindkettőnknek könnyebb. Sokáig gondolkoztam azon hogy hadjak-e neki levelet, és végül úgy döntöttem hogy ez a minimum amit tőlem érdemel.
Mikor végeztem az üzenetemmel, leraktam a konyhapultra. Egy utolsót vissza néztem a házra, majd beültem a kocsimba és ott hagytam a házat.

*Lily szemszöge*

Mikor beértem Cal házába, hirtelen rossz érzés fogott meg. Nagyon rossz. De nem szerettem volna elrontani a közös napunkat, inkább körülnéztem a házban. Nem volt nagy puccos. A bútorok különféle színekben pompáztak -gondolom festékszóróval lefújta őket-. Amúgy az egész házban a falak fehérek voltak. Így nagyon jó hangulata volt.
-Gyere menjünk fel! -húzott fel a szobájába.
A szobája is nagyon jól nézett ki. Na de térjünk vissza a jelenbe.
-Öm.. Cal szerintem én most elmegyek letusolni.- mondtam. Mikor belenyúltam a táskába a telefonomért nem találtam. Kiborítottam az előbb említett tárgyat, de még mindig nem volt meg a telefonom.
-Mit keresel? -kérdezte Cal, mikor látta hogy kezdek kiborulni.
-A telefonomat.- mondtam a számat harapdálva idegességem miatt.- Haza tudnál vinni egy pillanatra?
-Hát ha nagyon fontos neked az a telefon, akkor igen.- mondta egy picit dühösen.
Gyorsan bepattantunk a kocsijába, és már száguldottunk is a házam felé. Mikor oda értünk mondtam Cal-nak hogy várjon meg a járgányába, mert mindjárt jövök.
Mikor benyitottam a házba, üresség fogott el. Hiányoztak Justin cuccai. Lehet hogy összepakolt? Mindegy is. Inkább felsiettem a szobámba, ahol egyből megtaláltam a telefonomat. Mikor leértem, kifulladtam, és gondoltam iszok egy gyümilevet. Mikor a konyhapultra raktam a poharat, észre vettem egy kis levelet. Rajta volt, hogy az illető nekem szánta.:

Lily!

Elmegyek. Itt hagylak. Egyedül. Vagy hát miről is beszélek?! Calummal. Éljetek boldogságban. Én addig is élem tovább az életem egy haveromnál. Szóval elmegyek tőled. Nem bírtam már ki azt, hogy egyfolytában rinyálsz. Azt hogy akaratoskodsz. Bele őrültem már a játszmáidba. Már nincs szükségem rád. Se az unalmas életedre. Bár azt azért sajnálom, hogy egy ilyen jó házat el kell hagynom. Mert ennél jobb szállást már nem fogok találni. Törölj ki az emlékeidből. Tegyél úgy mintha soha nem lettem volna. Mert én gyorsan ki tudlak majd törölni.

XoXo Justin :)

  

Mikor végeztem e borzalmas Búcsú Levél elolvasásával, a földre rogytam. Azt írja hogy töröljem ki az emlékeimből? Ezt nem hiszem el. A medencézést, a filmezést, és azt hogy ápolt? Lehetetlen ez a tevékenység számomra. Egyáltalán hogyan kérhet tőlem ilyet? Most utálatot érzek iránta. Nagyon nagy utálatot. Én meg azt hittem hogy majd lehet valami közöttünk? Most már akkor se éreznék iránta többet a gyűlöletnél, ha az élete múlna rajta.

De nem fogok miatta tönkre menni. Ha ő eltud engem felejteni gyorsan, akkor én is. Egyszer csak azt éreztem hogy egy könnycsepp halad végig az arcomon. Mielőtt még elérte volna az államat, dühösen letöröltem a bal kezemmel, és felálltam. 

Most mit mondjak Calumnak? Már nincs kedvem semmiféle ott alváshoz. De nem mondhatom meg neki, hogy Justin miatt, mert akkor biztos "szakítana" velem. Ő ezt nem értené meg. Áhá, ki is találtam a legmegfelelőbb indokot. Ami nem más mint az hogy, Jennának megígértem hogy ma nála alszok. Kisiettem Calhoz, és már be is meséltem neki bocsánat kérően. Megértette, mert mégiscsak a legjobb barátnőm Jenna, és az ígéret szép szó. De be is kell tartani. 

Calum gyorsan vissza hozta a táskámat, és egy-egy puszival elváltunk egymástól. Már akkor éreztem hogy egy borzalmas este elé nézek. Egyedül, egy ilyen nagy házban. Gondolkoztam azon, hogy áthívjak-e valakit, de aztán rájöttem, hogy nekem most magányra van szükségem. Így hát magamra zártam a szobám ajtaját, lekapcsoltam a villanyt, és csak néztem magam elé. Eltöprengtem azon, hogy én valaha valamit számítottam-e Jus-nak?! A levél alapján nem, de ha a megérzéseimre hallgatok, akkor érzem hogy köztünk van, vagyis volt valami kötelék. De ő elszakította azt a köteléket. És én ezt soha nem tudom neki megbocsájtani. 

Hirtelen öntudatlanul felálltam, és átsétáltam az ő szobájába. Inkább régi szobájába. Mikor beértem, megcsapott az a Justin illat. Ott is magamra zártam az ajtót, és le ültem az ágya sarkába. Össze húztam magam, és már megint Justinon elmélkedtem. Vajon érzek valami iránta? Vagy miért nem bírom "elengedni"? Ezernyi kérdés kavarog a fejembe, de egyikre sem tudok konkrét választ adni. Van amire azt a választ adom hogy "talán,, és van amelyik a "nem tudom,, kategóriába kerül. De legbelül tudom, hogy nem érdemli meg hogy ennyi energiát pazaroljak rá. 

Egész este rajta gondolkodtam, és az ágyában aludtam el. Olyan hajnali 3 körül, zaj hallottam "Justin erélyéről". Kómásan felálltam, és oda sétáltam az ajtóhoz. Körül néztem az erkélyről, de senki sem volt ott, csak egy rózsaszín kis cetlit találtam a földön. Amire ez volt ráírva; Figyellek! Remélem hogy majd a Justinkád meg fog védeni! (Tőlem)

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rövidke rész. Sajnálom hogy rövid lett, csak mostanában a sulikezdés miatt elfoglalt vagyok, ezért csak ennyit tudtam írni. Csak hogy tudjátok hogy nagyon szeretlek titeket, és ennek a résznek a vége, a szívemből jött. Na de mindegy. 

Puszillak titeket;* 

xoxoCsengeee<3

11. Rész ~ Calummal.

Reggel 10:32 -kor keltem fel. Semmihez nem volt kedvem. Csak úgy lenni. Mikor megnéztem a telefonomat, 1 értesítésem volt. Még hozzá egy üzenet Cal-tól.:
-Szia! Ma egy mozi? 
Persze egyből vissza írtam.
-Oké:)) Mit nézzünk, és mikor?
-Távozz tőlem sátán? 
-Öhm... Oké! 
-Érted megyek 18:30-ra jó?
-Oksi:)) -ide szerettem volna írni egy szívecskét, csak lehet hogy túl korai lett volna.
Ezek után lementem a konyhába reggelit készíteni. A konyhát meglátva, előtörtek bennem a régi emlékek. Mikor Justinnak is csináltam kaját, és után együtt reggeliztünk. Vagy mikor filmet néztünk, és oda bújtam hozzá. És mondjuk mikor kidíszítette az udvart, és gyertyákkal kirakta a medence szélét, és úgy medencéztünk.
De elment az étvágyam. Nem az undortól, hanem egyszerűen nem kívántam az ételt a gyomromba. Majd hirtelen minden elhomályosodott. Az utolsó emlékem az az volt, hogy Justin fütyürészve lépked le a lépcsőn, majd mikor meglátja hogy a földön fekszek, a fejemet a ölébe teszi, és úgy kiabálja a nevem. Itt egy nagyon hosszú kép szakadás van.
Mikor felkeltem, arra számítottam hogy a kórházban vagyok. De a szobámban a kényelmes ágyikómon feküdtem. Hát az biztos hogy kényelmesebb a kórházi ágyaknál. Nagyon fáj a fejem. Csak erre tudok gondolni. Hallom hogy valaki lassan föl jön az emeletre. De nem úgy mint egy kommandós, vagy egy ninja, hanem inkább mint ha nem akarna valamit elejteni. Mikor nyílt a ajtó, Justin lépett be egy tál kajával.
-Hali!- mondtam komás fejjel.
-Ohh szia.- jött oda hozzám.- Jól vagy?
-Persze, csak egy picit fáj a fejem.- hirtelen eszembe jutott, hogy ma nekem találkozom van Cal-al.- Te jó ég! -csaptam oda a homlokomhoz.- Hány óra van?
- 15:24. -nézett rá az órájára.- Mert?
- 18:30-ra jön értem... Semmi!
-Ki jön érted? -kérdezte egy kicsit idegesen.
-Ja... Cal el visz moziba. Szerintem én elkezdek készülődni.- álltam fel az ágyamból.
-Szerintem ne nagyon erőltetsd meg magad! Sőt! Az lenne a legjobb ha el sem mennél! -lökött óvatosan vissza az ágyamba.
Hirtelen teljesen be dühöngtem, hisz mi az hogy most itt félt, pár nappal ezelőtt meg oda "csapott" a falhoz?!!
-Várj! Mi az hogy most féltesz? Emlékszel a pár nappal ezelőtti dühöngésedre? -kérdeztem idegesen, és közben a szemét fürkéztem.-Mikor oda löktél a falhoz?! Emlékszel?
-Igen emlékszem! -kiabálta nekem, majd a tálcát ledobva az asztalra, ki ment. Az ajtót maga után olyan erővel csapta meg, hogy azt hittem leesek az ágyról.
Úgy éreztem hogy Justint soha sem fogom megérteni. Akkor még élvezte az hogy bánthat, most meg mikor felhozom egyből lecsesz? Nekem ez már túl sok. De erre nem is akarok többet gondolni. Inkább azon gondolkozok hogy mit vegyék fel. Úgy gondolom hogy az lenne a legjobb ha nem öltöznék ki annyira. Felálltam, és a szekrényemhez sétáltam. Kinyitottam, és így betekintést kaptam a ruha táramba. 10 percen keresztül csak nézegettem őket, de végül a választásom erre a picit kihívó ruhára esett:

Szerintem ez tökéletes lesz. Bementem a fürdőszobába, és ott gyorsan megmostam a hajam. Mikor végeztem, kifésültem, majd be göndörítettem. A sminkem nem volt nagyon különös.: Szemem: Kihúztam cica szemre, és ki spitáloztam. Arcom: Tettem fel egy kis alapozót, majd szokásomnak eleget téve, tettem föl pirosítot. Szám: Epres szájfény. (Ez a kedvencem.) Mikor végeztem az óra 18:17 -et mutatott. Telepakoltam a kis táskám, majd felvettem a cipőm. Egy utolsó igazításra még a tükör elő álltam. És mikor késznek nyilvánítottam magam, Justin kocogott le a lépcsőn. Alaposan végig mért tetőtől-talpig, majd mikor "végzet" elmosolyodott.
-Jól ki csípted magad. -mondta, majd elfordult előlem. Megnéztem az órát, ami pont 18:30-at mutatott. Már kezdtem félni hogy elfelejtett, de hirtelen csöngettek. A tűsarkúmban oda sétáltam az ajtóhoz, és lassan kinyitottam. Mikor az ajtó széttárta szárnyát, megláttam hogy Cal ott áll a lépcső utolsó fokán. A kezében egy gyönyörű rózsa csokor. Átnyújtotta a darab számra 50 rózsát. Csak a csokrot tudtam nézni. Majd éreztem ahogy Cal a keze segítségével felemeli az államat. Látta rajtam hogy én mindjárt elsírom magam.
-Szeretlek! -majd közelebb jött, és megcsókolt. A csókja nagyon lágy volt. Az ajkaink annyira össze barátkoztak, hogy el sem akarták engedni egymást. De persze minden jónak egyszer vége van. Mikor elváltak ajkaink egymástól, elmosolyodtam.
- Ez gyönyörű! Köszönöm! -mondtam, a virágra utalva.
- Ne köszönd meg! Hisz tudod! Virágot a virágnak! - majd nyomott egy puszit az orcámra. Pont a szemét csodáltam, mikor Cal megszólalt. -Indulni kéne. -suttogta az arcomba. Kicsit fáziskéséssel, de vettem a lapot.
-Elmentünk! -kiabáltam Justinnak.- Ne várj haza! Nem biztos hogy ma itthon alszom. Mikor Cal ezt magához szorított, és felkuncogott. A virágokat gyorsan beletettem egy vázába, és már indultunk is. Calnak egy eléggé mutatós járgánya volt. Több százzal lehetett volna menni, de Cal mint úri ember betartotta a szabályokat. Az út közben volt időm azon gondolkozni, hogy én normális vagyok-e. Most tényleg az este közepén betegen, egy fiúval elmegyek megnézni a Távozz Tőlem Sátánt?! Biztos izgalmas lesz az éjszaka. Mikor oda értünk, Calum beállt a mozi előtti parkolóba. Mikor kiszállt, futott az én oldalamhoz. Mikor ide ért, kinyitotta a kocsi ajtót mint egy hercegnőnek. és kezét nyújtotta segítségnek.
-Köszönöm!- mondtam, picit halkan.Cal erre csak egy széles mosollyal reagált. Mikor besétáltunk a moziba, azt hittük hogy nagy lesz a pezsgés. De kellemesen csalódtunk. hisz rajtunk kívül max. 10-en lehettek. Cal megmutatta a jegyeket a pénztáros lánynak, majd ő elmondta hogy melyik teremben leszünk. Indultunk volna is a terembe, de eszünkbe jutott hogy kéne venni popcorn-t, és kolát. Cal illendően fizetett helyettem is. Erre csak átöleltem, és mikor elváltam tőle, szorosan megfogta a kezem. Nagy nehezen bejutottunk az 5-ös terembe. Beültünk a leghátsó terembe, és ott próbáltuk nézni a filmet. Ez egy eléggé ijesztő film volt, bár az biztos hogy nem fogok tőle rosszat álmodni. Eléggé sokszor csak hunyorítva mertem nézni a filmet, mert azért ebbe is, mint minden horrorban voltak ijesztő részek. Egész végig Cal jobb kezét szorítottam. De a végén teljesen kibuktam. Egy horrornak szerintem egyáltalán nem ilyen befejezés kell. Mikor vége lett, gyorsan szaladtunk ki a teremből, csak mert egy "picit" kiborítottuk a popcorn-t. Mikor kiértünk egészen hangosan elkezdtünk röhögni, és szinte minden szempár ránk szegeződött. Majd Cal oda húzott magához.
-Remélem tetszett.- a kezét a derekamra tette, én pedig a vállán pihentettem a karomat. Olyan közel voltunk voltunk egymáshoz, hogy egy lapot sem lehetett volna be préselni közénk, de már azt sem akartuk hogy 1 centi legyen köztünk. Csak néztük egymás szemét. Calnak gyönyörű csoki barna szemei vannak.
- Cal. -néztem a csillogó szemébe.- Szeretlek!
- Én is szeretlek. - mondta, miközben a számat nézte. Majd megcsókolt. Ez egy eléggé szenvedélyes csók volt, aminek soha nem kellett volna vége lennie. Teljesen beleszerettem ebbe a srácba. Legszívesebben mindig vele lennék. Egy percre sem szakadnék el tőle. De mikor elváltunk, egyből rákérdeztem.
- Haza vinnél?- kérdeztem. Láttam hogy teljesen elszomorodik. - Cal! Figyelj! Csak annyira hogy össze szedjem a cuccomat. Hisz csak kéne valamilyen pizsamában ott aludnom nálad.
Egyből felcsillant a szeme.
- Persze. Már azt hittem hogy nem... -mondta volna, de félbe szakítottam.
- Azt hitted, hogy ezek után nem alszom nálatok? -mondtam neki őszintén.
- Lily. Igazából csak nálam. Mivel van egy külön kis házam.- mondta vigyorogva. Wow! Ez eléggé meglepő. Ilyen fiatalon saját ház? Biztos gazdagok a szülei. De ez nem számít. Azt sem érdekelne ha szegények lennének. Nagyon szeretem Cal-t, és ezen semmi/senki sem tud változtatni. Na szóval. Térjünk vissza a jelenbe. Beszálltunk a kocsiba, és Cal már nyomta is a gas pedált. Mikor a ház elé értünk, leparkolt a parkolónkba. Igen, van egy 6 kocsis parkolónk, mert anyáék gyakran tartottak nálunk rendezvényeket. Össze kulcsolt kezekkel léptünk be a házba. Mondtam Cal-nak hogy üljön le a nappaliban a kanapéra, mindjárt jövök. Egy csókkal elváltunk egymástól, és már rohantam fel a lépcsőn. Mikor felértem, szemben találtam magam Justinnal a folyosón.
-Ó! Hali.- mondtam anélkül hogy a szemébe néztem volna. De ő megfogta a kezemet, és magához rántott.
-Azt hittem hogy nála alszol.- mondta győzedelmes vigyorral.
-Nála is alszok!- vágtam vissza.- Csak a cuccaimért jöttem. Lent vár.
Miután kimondtam az utolsó mondatot, elkezdett sétálni a lépcső felé.
-Ja!- emelte fel a fejét, a mutató ujjával együtt.- Hányszor folytattatok nyálcserét?- kérdezte magabiztosan.
Muszáj lesz valahogy vissza vágnom.
-Sokszor!- ez az! Ez lesz a legmegfelelőbb győztes mondat.
Erre ő nem válaszolt, és idegesen le pattogott a lépcsőn. Mit sem törődtem vele, inkább kiválasztottam a tökéletes pizsit és holnapi ruhát. Persze elvittem a sminkes táskámat, meg a fürdőszobai cuccaimat. Mikor tökéletesnek találtam a "bőröndöt", lesiettem a fiúkhoz.
Mikor leértem, láttam hogy mind a ketten feszültek. Kérdően néztem rá Cal-ra, de ő csak legyintett egyet. Mikor felállt, magához húzott, és erősen megölelt. Ránéztem a fali órára 21:32 -t mutatott.
-Menjünk.- suttogtam Cal fülébe. Ő csak bólintott egy picit.
-Holnap valamikor este felé fogok haza érni.- mondtam Justinnak szemkontaktus nélkül.
Kisétáltunk a házból, és beszálltunk a kocsiba. Na most megkérdezem Cal-t hogy mi történt addig amíg fent pakoltam.
- Mi történt lent, amiért annyira feszültek lettetek mikor megláttatok? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Semmi.- hazudott. De legalább megtudtam hogy eléggé szarul tud hazudni.
-Cal!- néztem rá.
-Azt mondta, hogyha megmerlek bántani, rám uszítja az itteni maffiát.- mondta komolyan, amire nekem el kellet magam röhögnöm.
-Maffia? -kérdeztem még mindig röhögve.
Felé fordult, majd még mindig komolyan megmondta nekem egy szóval. Egy szó, aminek a jelentésétől fel áll a szőr a hátamon.
-Igen.- majd újra az utat figyelte.
Az út többi része, kínos csöndben telt. De legalább volt arra időm, hogy átgondoljam a köztem és Justin közötti kapcsolatot. Mert ami köztünk van, eléggé bonyolult. És muszáj lesz egyszer átgondolnom. De hirtelen észbe kaptam. Most Cal-al vagyok, és nem fogom azzal elrontani a dolgot, hogy Justin-on gondolkozok.
Mikor oda értünk, egy szürkés 2 emeletes házat láttam. Az ajtók, és az ablakok fehér színben pompáztak. Egy kis kert volt a ház előtt, ami tele volt Nefelejcs virágokkal. A ház előtt 2 motort láttam. Egy aprilia 50- es, és egy krémszínű Vespa-t láttam. Majd biztos ráveszem hogy vigyen el egy körre.
Mikor leállította a kocsi motorját, hirtelen fel kaptam a fejem. Ki szerettem volna szállni, de ő megelőzött, és ki nyitotta az ajtómat. Mikor kiszálltam, bele ütköztem Cal-ba. Majdnem elestünk, de ő egy pimasz vigyorral az arcán elkapott. Halkan megköszöntem neki ezt a kedves gesztust. Kikerültem, de hirtelen elkapta e kezem, össze kulcsoltuk ujjainkat, majd elindultunk a ház felé.

Ennyi lenne ez a rész.. Köszönöm az előző résznél a komikat, nagyon jól esnek!!! Bocsi hogy későn hoztam ezt a részt, csak nem működött a blogger a telefonomon, ezért nem nagyon tudtam írni... De most végre gép közelbe kerültem, és írtam egy picit... Viszont a kövi részt, szerintem már holnap ki tudom tenni, mivel egész nap gépezni fogok (elvileg). Imádlak titeket! <3
xoxo Csengusz

10. Rész ~ A "lökés"

-Ajaj! Ez rosszul hangzik!- nézet rám Vic.
Egy nagyot röhögünk, és utána szúrós szemmel néznek rám.
-És ma még megtudjuk hogy mi az? Vagy nem?- kérdezi Hi.
-Nos..- kezdtem bele.-Először is,  megkel beszélnünk Josh-al, hogy tegyünk úgy mintha járnánk.- hangsúlyoztam ki a tegyünk szócskát.- Aztán meg csak simán kínozzuk. Úgy ahogy jön.
A lányok figyelmesen hallgattak, de aztán hirtelen értetlen fejet vágtak.
-Ki az a Josh?- kérdezte Vic.
-Ja! Hupsz! Ti nem tudtok róla.- mosolyodtam el.- Az egyik legjobb barátom. A másik Jenna, csak most ő túl elfoglalt, és mostanában nem nagyon találkoztunk.
-Aha!- most már értették.
Utána beszélgettünk és megtudtam, hogy Hi nagyon szeret úszni, de csak a tengerben. És a pasija (Vic bátyja) Brian, nagyon szeret kosarazni, és a legjobb barátja Justin. De hogy én erről mért nem tudtam!?
Idő közben meghallottam Justin lépdelését a a lépcsőn. Arra számítottam hogy majd betör a szobámba, és leordítja a fejem. De ehelyett egy nagyon kellemes csalódás ért. Hisz csak a szobájába ment be. A lányok rengeteg érdekes dolgot mondtak magukról, de persze néha-néha rólam is esett szó.
-Amúgy... -kezdett bele a mondandójába Vic.- Halottunk rólad pár pletykát.
-Igen?- néztem rá a nagy bociszemeimmel.
-Igen. Tudod mióta Justin nálad lakik, azóta mindenféle pletyka hallható rólatok. Szerintem az egyik legviccesebb közöttük az, hogy jártok!- mondta az utolsó mondatot röhögve.
-Hát igen!- feleltem rá gyorsan, zökkenő mentesen.
Mivel nem szerettem volna erről beszélni, gyorsan bevágtam egy mondatot a beszélgetésbe.
-Maradjatok, én elmegyek fürödni!- mondtam, miközben felkaptam a rövidnadrágból és egy pólóból összeállított pizsamámat a polcról.
Válasz helyett csak bólintottak egy kicsit. Mikor kiléptem a szobából hatalmas megkönnyebbülés ért, hisz bent nagyon feszült volt a hangulat. Én azt hittem hogy majd hülyülünk, de ehelyett komoly kérdéseket tettek fel, és nekem mindvégig komoly válaszokat kellett adnom.
Befáradtam a fürdőbe, és fáradtan bekapcsoltam a gázt, mert agyon hideg volt. Mikor bekapcsoltam a telefonom azért, hogy elindítsak egy zenét, meg akadt a szemem az időn. Az óra pontosan 22:20-at mutatott. Mikor beléptem a fürdőkádba, hogy le tudjak tusolni, nagyon megnyugtató volt az, ahogy az apró vízcseppek végig szántják a hátam. Egy halk zene szólt. Egy nagyon halk zene. Túl halk. Kezembe kaptam telefonomat, és beindítottam a Fura Csé-től a Nem bánom-ot.  Tudom hogy fura, de egyszerűen imádom a rappet! Megnyugtató az, hogy az érzéseiket úgy öntik ki hogy közben művészkednek. Ez jó ötlet! Én is művészkedni fogok! Csak mondjuk nem most. Inkább tovább lazítottam, majd mikor rá jöttem hogy a lányok már rám várnak 8 perce, gyorsan kiléptem a kádból. 2 percig még rendezgettem magam, majd 22:30-kór ki fáradtam a fürdőszobából.
Mikor sétáltam a szobám felé, Justin szobája elé is oda léptem. Halk gitár hangja csendült a fülemben. Gondoltam megnézem mit csinál, ezért halkan tágra nyitottam az ajtót. Justin még 5 másodpercig játszott a hangszeren utána, hirtelen felnézett. A gitár eddig a kezében volt a térdére rakva (mivel Jus ült), de mostanra csak a térdén feküdt a hangszer. Gyorsan ránéztem az órámra, 20:32-t mutatott.
-Szia! -köszöntem rá félve, mert nem tudom hogy milyen kedvében van.
-Hali. -köpte ide nekem a szót.
A "beszélgetésünk" után, ismét elkezdett gitározni.
De mivel tudtam hogy nem szólhatok hozzá, kinyitottam hátam mögött az ajtót, és már készen álltam a szoba elhagyására. Mikor kiléptem Justin az előzőleg bemutatott számát kezdte el énekelni és gitározni. Gondoltam hogy vissza lépek, és hallgatni fogom a számot, de mint mondtam, nem szólhatok hozzá.
Vissza siettem a szobámba, ahol a lányok még mindig beszélgettek, és röhögcséltek.Észrevétlenül leültem melléjük, és én is csak úgy nevetni kezdtem. Mivel a lányok megfürödve jöttek át hozzám, ők eddig zavartalanul beszélgettek. Fél 12 lehetett, mikor ágyba bújtunk. Már fáradtak voltunk, ezért hamar elaludtunk.
*Másnap*
Mikor felkeltem, még senki sem volt fent. Ezért gondoltam csinálok reggelit. Direkt úgy készítettem el a kaját, hogy mindenkinek jusson, kivéve Justinnak. De ha a szívemre hallgattam volna, akkor neki is csináltam volna. Bár ha azt nézzük hogy miken mentem át miatta, akkor mégsem.. De mivel nem akarok ezen túl sokat gondolkodni, inkább elkezdem csinálni a svédasztalt.
Reggelire bacont, paprikát, és sok paradicsomot terveztem, forró kávéval.
Mikor végeztem még senki sem kelt fel, ezért kénytelen voltam felkelteni őket. A tervem az volt, hogy bekapcsolok egy Dubstep-et. De tudom milyen rossz arra kelni hogy dübörög alattad az ágy, ezért csak a We Onw it remix-et raktam be. Elsőre csak Hi kelt fel, de mikor jött T. Mills rappje, hirtelen mindenki lerohant a lépcsőn, és a lányok üvöltő reggeli hangjai már fel is csendültek.
-Jesszusom Lily kapcsold már ki! Mindjárt széthasad a fejem!- mondta Vic.
Justin egyszerűbben megoldotta a problémáját. Oda lépett a hangfalba dugott telefonomhoz, és kihúzta a dübörgő tárgyból. A lányokkal mind ezt tátott szájjal néztük. Mikor Justin észre vette hogy őt bámuljuk, egy széles mosoly jelent meg az arcán. De ez a mosoly gyorsan lefolyt az arcáról mikor meglátta hogy neki nincsen terítve kaja. Egyből felrohant a szobájába dübörögve, és ezt is ugyan úgy figyelmesen figyeltük.
Mikor becsapta maga mögött az ajtót, felcsattanat az első kérdésem a lányokhoz.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem, a válaszra várva.
A lányok viszont nem tudták megválaszolni a kérdésem.Inkább úgy döntöttünk hogy leülünk reggelizni. Vic többször is megdicsérte a kaját. Miután végeztünk felmentünk a szobámba, és ott folytattuk az este elkezdett tracs partit. Fél óráig csak dumáltunk, és dumáltunk. De végül a lányoknak el kellett menniük, mert Vic-nek össze kell pakolnia, Hi-nek meg kezdődik a suli (magán suliba jár).
Sokáig gondolkoztam azon, hogy fel öltözzek-e. De végül is fel kellett, mert Justin előtt nem fogok pizsiben mászkálni. Így hát kénytelen voltam felvenni egy szellősebb ruhát, mert nagyon meleg volt. A választásom erre a szettre esett:

De mivel nem akartam itthon unatkozni, elmentem egyet sétálni a közeli parkba. Miközben sétáltam, betértem egy Starbucksba. Rendeltem egy Passion jeges teát. Mikor kikaptam az italt, eltöprengtem azon, hogy bent maradjak-e a kávézóba és üljek le egy asztalhoz, vagy mennyek ki sétálni. Inkább sétáltam, ezért egy kis füves úton elkezdtem sétálni. Miközben sétáltam megpillantottam egy hirdető táblát, elé léptem és elkezdtem olvasni az "ajánlatokat". Mikor az 5. hirdetésnek a felét olvastam, hirtelen valaki meglökött, és rám dőlt az egész tea.
-Úristen! Sajnálom! Nem akartam!- mondta a nagyon helyes fiú, aki ezek szerint az elkövető volt.
-Semmi baj!- mondtam neki a lehető legnyugodtabban.
-De igen is baj... Nagyon sajnálom! -mondta.
-Nyugi nincs tényleg semmi baj.
-Ki tudnálak engesztelni egy kávéval?- kérdezte.
Erre én csak nagyot bólintottam.
Miközben vissza sétáltunk a Starbucksba, beszélgettünk egy picit, és oda adta a pulcsiját, hogy ne nagyon látszódjon a folt a felsőmön. Mikor beértünk, megrendelte mind a kettőnknek a kávét. Leültünk egy ablak melletti asztalhoz, és ott tovább fecsegtük. Telefonszámot cseréltünk.
-Ja! Még be se mutatkoztam.- mondta.- Calum vagyok.- nyújtotta az asztal felett a kezét.
-Lily.- mondtam, és gondoltam majd kezet rázunk, de helyette rá csókolt a kézfejemre. Persze erre én egyből elpirultam, próbáltam valamennyire takarni.
Ezek után még maradtunk sötétedésig, de aztán gondoltam haza kéne mennem. Mégsem hagyhatom otthon Justint egyedül.
-Cal bocsi de haza kell mennem.-mondtam neki.- Justinra kell vigyáznom.
-Az öcséd?
Megráztam a fejem.
-Jaj ne már! A fogyatékos pasid?- kérdezte röhögve.
-Valami olyasmi...- mondtam neki mosolyogva.- Eléggé gyerekes, és bunkó... De nem a pasim... Inkább a "lakótársam". Csak nem akarom egyedül otthon hagyni, mert még dühében felgyújtja a lakást.
-Okééé.- mondta.- Haza kísérhetlek?
-Persze! -mondtam, hisz sötétben, ilyen kis ruhában nem nagyon lett volna kedvem egyedül sétálni a kis utcákban.
Mikor oda értünk a házhoz, Cal meglepődött.
- Szép ház! -mondta.
-Köszi.
Cal egyet felém lépett, ezért már alig volt köztünk hely. Én is elkezdtem közeledni, ilyenkor már egymás száját és szemét néztük felváltva. És Cal hirtelen megcsókolt. Az ajkai pont rá illetettek az enyéimre. Lassú és szenvedélyes csók volt. Ő átfogta a derekam, és pedig a nyakába tettem a kezem. Mikor elváltunk össze érintettük a homlokunkat, és úgy álltunk ott a teraszon.
-Mennem kell.- mondta.
-Nem akarsz bejönni?- kérdeztem tőle kedvesen.
Egy nagyot mosolygott, és elhúzta a homlokát az enyémtől.
-Most nem.-mondta, amire egy nagyot sóhajtottam, és fejemet lehajtva szomorkodtam. Mire ő megfogta az állam, és megnyugtatólag csak ennyit mondott.- De majd bepótoljuk.- majd az orromra nyomott egy puszit.- Jó éjt!
-Neked is!- majd bezártam magam mögött az ajtót. Felszaladtam a szobámba, gyorsan letusoltam, és vacsora nélkül lefeküdtem aludni.


Tudom bocsi hogy csak most hoztam, csak nagyon elfoglalt voltam... De remélem ez tetszett <3
xoxo Csengee

9.rész ~ Van egy tervem!

-Úgy nézek ki, mint aki komolytalan?- röhögött. És csak akkor vettem észre, hogy alkohol szaga van. Mivel láttam hogy a kezét a szája elé teszi, gyorsan belöktem a fürdőszobába.
-Justin jól vagy?- kiabáltam az ajtó mögül.
Nem jött válasz. Ennyire rosszul lenne?Na jó! Meg kéne néznem hogy van. Lassan és óvatosan benyitottam a fürdőszobába. Nem hittem a szemeimnek! Jus bent aludt a fürdőkádban. Sosem képzeletem, hogy valaha is ilyet fogok látni. Főleg nem Justintól!
-Justin!- kezdtem el bökdösni a mutató ujjammal.- Justin! Kelj már fel!- löktem meg erősebben.
Mikor nem reagált, kivettem a fogkeféket az öblítős pohárból, és megtöltöttem vízzel. Mikor ráborítottam Justinra, semmi sem történt. Még meg sem moccant. Ezek szerint kénytelen leszek, durvább módszerhez nyúlnom. Ez pedig a tusolófej volt. Megnyitottam a jéghideg vizet, és erősen rá engedtem Justinra. Mikor láttam hogy az első cseppek elérik, el akartam zárni a csapot. De arra gondoltam, hogy megérdemelné, ha megfázna.
Mikor már 10 másodperce folyt rá a víz, hirtelen felugrott, és kilépett a kádból. Így az egész padló, tiszta víz lett.
-Justin! Justin! -vágtam pofon, mikor láttam hogy még nincs teljese magánál.- Hahó!
-Jaj istenem! Ne kiabálj már a fülembe! Nem látod hogy fáradt vagyok?- fordult felém.- Chh! Szajha!
Meghallottam, a sértő szót. De hagytam hogy elsuhanjon a fülem mellett. Rájöttem, hogy arra sem méltatom többet, hogy miatta sírjak. Vagy várjunk csak! Még jobb ötletem van! Hozzá se fogok mostantól érni. Ja, és pár napig húzom az agyát azzal, hogy nem szólok hozzá. És majd akkor milyen jó lesz hallgatni azt, hogy könyörög, hogy szóljak hozzá. És minél többet könyörög, annál kevesebbet fogok hozzá beszélni.
Felmentem a szobámba, és felvettem az egyik fehér kardigánomat.
-Elmentem Josh-hoz! Ne várj meg! Nála alszok!- kiabáltam be a szobájába.
Nem hallottam választ, de nem érdekelt. Inkább átsétáltam a barátomhoz, és beszélgettünk. Mikor oda értem arra lettem figyelmes, hogy Josh  terminátor lépésekkel hagyja el a házat. Maga mögé becsapta az ajtót. Gondoltam hogy elmegyek, de miután rájöttem hogy az a bunkó nálam lakik, inkább Josh után szóltam.
-Josh! -kiabáltam neki. Mikor eljutott a füléhez hátrafordult, és egy mosolyt húzva a szájára, elindult felém.
-Szia Lily!- mondta. Megöleltük egymást, de nem akartam elengedni. Örökre ott tudtam volna ölelni az út közepén. -Mi történt?
-Ju...-mondtam volna tovább, de belevágott a mondandómba.
-Ne! Ne mond el! Ki akarom találni...- vakarta meg az állát. -Aha!- csattant fel!- Justin.
Még jobban elkezdtem ölelni. Láttam egy árnyékot, a fák között, az út szélén. De nem figyeltem rá. Inkább csak hagytam hogy Josh meleg (?) teste, átadja a meleget. Mert így estefelé, azért már eléggé hideg van.

*Justin szemszöge* (5 perccel a történtek előtt)

Mikor felmentem a szobámba, leültem az ágyamra, és elkezdett kattogni az agyam azon, hogy most mit is mondtam. Tényleg bunkó vagyok. De nem baj! Én ez vagyok! Ha így nem tud elfogadni, akkor ne tegye.
-Elmentem Josh-hoz! Ne várj meg! Nála alszok!- kiabált be az ajtómon. Ezt nem hagyhatom! Utána kellene mennem. De hogy? Ülni is alig tudok, nem az hogy járni! Na de mit rinyálok? Inkább indulnom kéne.
Követtem Lilyt egy házig, és ott elbújtam egy fa mögé. Láttam ahogy Josh becsapja maga mögött az ajtót, és elindul a sarok felé. Lily még mindig csak ott áll, és várja a csodát. Várja azt, hogy Josh oda menjen, és megölelj, és várja azt, hogy kilépjek az életéből. De nem! Nem fogok neki eleget tenni. Mikor Josh után kiabált, Josh megfordult, és elindult felé. Mikor oda ért, csak annyit mondott hogy "Szia Lily!", és már egymás karjába is borultak. Látom azt, hogy szegény Lily majdnem össze esett. És ez mind miattam. De mióta vagyok én ilyen érzelmes típus? Inkább csinálok újra egy kis balhét. Mer mi az hogy Josh megölelheti őt, én meg nem?

*Lily szemszöge*

Az alak a fák mögül, elindult felénk. Még túl távol volt ahhoz hogy kitudjam venni azt, hogy ki az. De mikor már közelebb jött, láttam azt, hogy az Justin. Justin? Mit keres itt? Nem otthon kéne tombolnia? Úgy ahogy a szokása?
Mikor megláttam, hogy az arca fortyog a dühtől, ellöktem magamtól Josh-t hogy ő is lássa.
-Josh! Az ott Jus? -kérdeztem tőle kétségbe esve.- Mond hogy nem!
-Lily! Most hazudjak?- kérdezte újra felém fordulva.- Igen! Az ott Justin!- tolt a háta mögé.
Nagyon féltem. Hisz Justin, dühösen közeledett felénk. De mit akar?
Mikor oda ért Josh elé, akkorát ütött az arcába, hogy vérzett tőle az orra. Aha! Szóval féltékeny! Így már minden világos!
-Normális vagy?- ordítottam neki, miközben leguggoltam Josk mellé.- Ezt most miért kellett? Egyáltalán mit keresel itt?
-Várj! Először te válaszolj!- fordult felém.- Miért csókoltál vissza?
-Tényleg ez a kérdésed?- néztem fel rá.- Inkább nekem lenne az a kérdésem, hogy miért kellett engem megcsókolni? Na erre válaszolj!
Tudtam hogy nem fog válaszolni, ezért gyorsa hozzá tettem egy mondatot, a mondandómhoz.
-És majd én is akkor fogok válaszolni, amint erre lesz TŐLED válaszom.- mondtam a szemébe sírva, és vissza fordultam Josh-hoz.
Látom hogy nagyon rosszul van. Rettenetesen nagyot esett, szóval nem lennék meglepve, ha a bordája is el lenne törve. Justin, mintha mi sem történt volna, elkezdett sétálni. Éreztem, hogy Josh hirtelen megmozdul. Felállt, és el indult Justin után. Tudtam hogy mi fog történni, de nem akartam visszatartani.
És igen... Megütötte Justint. Aki CSAK azért, hogy a méltóságát ne veszítse el, vissza ütött. És a fiúk már egymást lökdösték, és sértő szavakat vágtak egymás fejéhez. Mikor meghallottam, hogy Justin szájából kifut, egy rólam szóló mondat.
-Na nehogy már neked álljon feljebb! Te bármikor megkapod őt, én meg még meg sem ölelhetem.- lökte meg utoljára Josht.
Én az összes ütést tátott szájjal néztem, de nem értettem hogy most akkor Justin tényleg féltékeny Josh-ra? Ez király! Legalább így jobban tudom kínozni. És hirtelen eszemben jutott egy brutálisan jó terv, és ha véghezviszem, biztos hogy vissza kapja azt a fájdalmat amit nekem okozott.
Elővettem a telefonom, és tárcsázni kezdtem Vic-et. 3-szór csörgött ki, mire felvette.
-Szia Vic! Lily vagyok! Nincs kedved nálunk aludni, van egy tervem.- suttogtam, hogy Josh ne hallja meg.
-Öm..Szia Lily! Hát.. Oké! De akkor át vinném az egyik barátnőmet, mert itt van nálunk, és nem akarom itt hagyni, mert csajos napot tartunk.- mondta barátságosan.
Lediktáltam neki a címet, és már indultak is. Megkérdeztem Josh-t hogy itt hagyhatom-e. Mikor rá bólintott haza ballagtam a sötétben. Éreztem, ahogyan a bőrömet átjárja a hideg levegő, ettől libabőrös lettem. Mikor a házam ajtajához értem, láttam hogy már ott áll valaki. Vic és a barátnője volt az.
-Sziasztok!-mondtam. -Lily vagyok!- nyújtottam a kezem Vic barátnője felé.
-Szia! Spohie vagyok! De szólíts csak Hi-nek!- mondta barátságosan.
Pár percig még beszélgettünk az ajtó előtt, de hirtelen Hi egy nagyon nagyot hapcizott.
-Lányok, nem megyünk be?- néztem Hi-re.
-De! Jó lenne.- mosolygott rám Hi, a piros nózijával.
Ki nyitottam az ajtót, és hagytam hogy a lányok menjenek be először. A lányok mikor beértek, ledermedve nézték a házat.
-Mutatós! -mondták kórus módjára.
Vártam egy kicsit hogy körbe nézzenek, de utána kénytelen voltam megtörni a csendet
-Felmegyünk? -kérdeztem ideges hangon, hisz még Hi-t nem nagyon ismerem.
Bólintottak, és felvezettem őket a szobámba. Mikor beértünk, a lányok lehuppantak az ágyamra. -És mi volt annyira sürgős?- kérdezte Vic. -Van egy tervem!- ültem le eléjük a földre.