Mikor beértünk, az arcomat megcsapta a forró levegő. Láttam Jenna-n hogy ha nem ültetem le arra a szakadt fotelba, ami előttem ékeskedett, a kezem között fog elájulni. Így hát óvatosan le tettem a fotelba. Egy puha takarót rá tettem, és egy párnát tettem a feje alá.
-Jenna! Merre van a konyha? -kérdeztem suttogva. Mikor válaszolhatott volna, hirtelen lecsukottak a szemei.
Elaludt-gondoltam magamban.- Muszáj lesz feltalálnom magam.
El indultam egy folyosón. A véget nem láttam mert nem volt felkapcsolva a villany, ezért csak a telefonom halvány fehér fényével tudtam megvilágítani, az előtte álló utat.
Lassan lépkedtem, mert a padló tiszta víz volt. Mellettem sorra sorakoztak a díszesebbnél-díszesebb ajtók. Mindegyik ajtón volt egy felirat: raktár, kamra, ebédlő, konyha...
Á a konyha-gondoltam magamban. Mikor benyitottam egy gyönyörű fa berakásos pult bökte ki a szemem. Mikor egy teás kanna mellett észre vettem egy dobozt oda rohantam hozzá. Tudtam hogy mi van benne hiszen nekünk.. Szóval nekem is ilyenem van otthon. Kivettem a kis piros dobozból egy zöld teát, és már kezdtem is forralni a vizet. Mikor készlet, kirohantam Jennahoz.
Mikor kiértem Jenna a kandalló mellett ült.
-Szia! Jobban vagy már?... Hoztam neked egy kis teát.- mondtam neki a lehető legkedvesebben.
-Hali! Köszi a teát. De utálom a teát! És mondjuk megvagyok. De el tudnád nekem mesélni hogy mi történt? Mert semmire sem emlékszem... Vagy de! Arra még emlékszem hogy beszélgettem Jus egyik barátjával. Aztán Jus megfogott és kidobott.-mondta, és közben elmutogatta a jelenetet.
Miután ki végezte az általa utált teát, beszélgettünk még egy kicsit.
Egy óra múlva megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt.
-Szia cicám! Nem látlak a bulimon! Hol vagy? -hallottam, de az első mondatból levettem hogy ez Justin.
-De egy gyökér gyerek vagy te! Ja és utoljára is elmondom hogy ne hívjál a cicádnak! És azért nem találsz a bulidon, mert a lányt akit kidobtál, én kapartam össze a földről! Most már biztos hogy nem megyek, de még veled se többet. Hiszen egy bunkó szemétláda vagy!- ordibáltam rá.
-Te nem beszélhetsz velem így! -kiabált.- Ha valamit akarsz nekem mondani, gyere ide és mond a szemembe. Még mindig jöhetsz! Várlak!- ezzel letette a telefont.
Én csak bambán néztem, mikor rájöttem hogy most azonnal oda kell mennem, és fel kel pofoznom. Gyorsan elköszöntem Jennatól, és már rohantam is a buli helyszínére. Mikor oda értem egyből észrevettem Justint, hisz ott ordibált egy ártatlan lánnyal. Egyből elgondolkoztam rajta, hogy én azt a fiút akarom felpofozni. De nem hátráltam meg. Oda siettem futólépésbe, és megálltam előtte. Nagy balszerencsémre pont akkor akartam megpofozni a csajt, és így a pofon engem ért. Egyből elájultam. Már csak annyit hallottam hogy megy a tuc-tuc zene.
*Justin szemszöge*
Pont mikor felakartam pofozni Emilyt, elém lépett Lily. De ekkor már nem bírtam megállítani a kezem, így az ütés őt érte.
-Srácok! Nyugodjatok meg! Ezt én majd elintézem! Te, te és te!-mutattam rá a fiúkra.- Segítsetek nekem bevinni a házba!
Már jöttek is az embereim, és segítettek. Mikor beértünk intettem nekik hogy menjenek ki. Sokáig csak Lily arcát néztem, mert olyan gyönyörű hogy ki látszódnak az arc csontjai. A feje az ölemben volt, így jól tudtam piszkálni a haját.
-Miért kellet belépnie elém? Miért nem tudott volna még várni egy kicsit? -gondolkoztam.- Hisz én csak meg akarom óvni a többi embertől. De ő ezt nem veszi észre. De miért? Az a baj hogy ha kedves lennék vele egyszer, azt várná el hogy mindig kedves legyek... És az nem én vagyok. Úgy fáj, hogy előtte nem lehetek önmagam. És a legrosszabb az lesz majd mikor felébred. Elkezd velem cirkuszolni, hogy milyen egy szemét alak vagyok. És az a baj hogy igaza van. Egy undorító ember vagyok, de most már nem tudom vissza forgatni az időt. Pedig jó lenne.
A gondolkodás menetemet megzavarta az, hogy Lily felkelt.
-Szia! Hogy vagy? -kérdeztem tőle kedvesen. Várj mi? Nem lehetek hozzá kedves. Egyből el is löktem magamtól.- Látod! Ha nem lettél volna annyira liba hogy elém lépsz mikor a dolgomat végzem, akkor most nem ott tartanánk hogy az arcodat borogatom.
-Micsoda? Neked áll feljebb? Hisz te voltál az aki kidobott egy csajszit az utcára! Ja és arról ne is beszéljünk, hogy ezt a csajt is megverted! És akkor én vagyok a liba? Te pedig egy bunkó paraszt vagy! Akinek csak az számít hogy saját maga jól érezze magát! Az gondolom nem számít, hogy csak ezen az estén 2 lányt ütöttél meg? Ja bocs nem. Hisz te vagy Justin Bieber! A nagy király! Akit mindenki megcsodál!- grimaszolt nekem.- Csak ennyit akartam mondani. Na de én megyek, hisz egy ilyen emberre nem akarom pazarolni az időm. Te is tudod! Az idő gyorsan lepereg.
-Ne! Várj! Lily! Bocsáss meg nekem hogy ilyen paraszt vagyok! De ha te tudnád hogy miket éltem át.. Nem így tekintenél rám. Nem fogom magamat sajnáltatni, szóval csak egy kérdésem lenne. Hozzád költözhetek?- kérdeztem már megnyugodva.
-Mi van? Most kiabáltuk le egymás fejét! És te most hirtelen bocsánatot kérsz, és hozzám akarsz költözni? De miért?
-Néz körül! Ha a szüleim haza érnek és meglátják a partyból maradt üres sörös üvegeket, biztos hogy elküldenek. Csak én ezt a folyamatot fel szeretném gyorsítani. Na! Kérlek Lily!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése