12. Rész ~ A búcsúlevél

*Justin szemszöge*

Igen, tudom. Hülyeség volt megfenyegetni Calumot, de nagyon fel dühített. Érzem hogy befog árulni Lily-nél. És hát sz eléggé szuper lenne, mert már csak ez hiányzik a "kapcsolatunkból". A munkám. Tudtam hogy egyszer meg fogja tudni, hogy még mindig a maffiánál dolgozok, de nem gondoltam hogy így. Hamarosan amúgy is elkel majd hagynom. És ha utál, sokkal könnyebben fog majd elengedni. Elfog majd felejteni. És olyan lesz, mintha soha sem lettem volna. Mintha sohasem okoztam volna neki fájdalmat. Mintha, sosem lettem volna. De addig is, bunkónak kell hozzá lennem. Hogy a távozásom föl se tűnjön majd neki.
Jó, tudom hogy, ezzel a fenyegetéssel kicsit túl lőttem a célon. De mit tehetnék? Csak nem lehetek hozzá kedves. És ő ezt sohasem fogja megérteni. Ő túl naiv ahhoz. Ő túl jónak látja a világot.
De kinek is játszom a hülyét?! Most elmegyek innen, és többet vissza se jövök.
Ezzel hozzá is kezdtem a cuccaim összepakolásával. Semmit sem szerettem volna itt hagyni, mert ha ránéz én fogom az eszébe jutni, és én el akarok tűnni. Nem hagyok majd semmit itt, ami rám fogja emlékeztetni. Bár azért kicsit rosszul érzem magam hogy olyankor megyek el mikor nincs itt, de így talán mindkettőnknek könnyebb. Sokáig gondolkoztam azon hogy hadjak-e neki levelet, és végül úgy döntöttem hogy ez a minimum amit tőlem érdemel.
Mikor végeztem az üzenetemmel, leraktam a konyhapultra. Egy utolsót vissza néztem a házra, majd beültem a kocsimba és ott hagytam a házat.

*Lily szemszöge*

Mikor beértem Cal házába, hirtelen rossz érzés fogott meg. Nagyon rossz. De nem szerettem volna elrontani a közös napunkat, inkább körülnéztem a házban. Nem volt nagy puccos. A bútorok különféle színekben pompáztak -gondolom festékszóróval lefújta őket-. Amúgy az egész házban a falak fehérek voltak. Így nagyon jó hangulata volt.
-Gyere menjünk fel! -húzott fel a szobájába.
A szobája is nagyon jól nézett ki. Na de térjünk vissza a jelenbe.
-Öm.. Cal szerintem én most elmegyek letusolni.- mondtam. Mikor belenyúltam a táskába a telefonomért nem találtam. Kiborítottam az előbb említett tárgyat, de még mindig nem volt meg a telefonom.
-Mit keresel? -kérdezte Cal, mikor látta hogy kezdek kiborulni.
-A telefonomat.- mondtam a számat harapdálva idegességem miatt.- Haza tudnál vinni egy pillanatra?
-Hát ha nagyon fontos neked az a telefon, akkor igen.- mondta egy picit dühösen.
Gyorsan bepattantunk a kocsijába, és már száguldottunk is a házam felé. Mikor oda értünk mondtam Cal-nak hogy várjon meg a járgányába, mert mindjárt jövök.
Mikor benyitottam a házba, üresség fogott el. Hiányoztak Justin cuccai. Lehet hogy összepakolt? Mindegy is. Inkább felsiettem a szobámba, ahol egyből megtaláltam a telefonomat. Mikor leértem, kifulladtam, és gondoltam iszok egy gyümilevet. Mikor a konyhapultra raktam a poharat, észre vettem egy kis levelet. Rajta volt, hogy az illető nekem szánta.:

Lily!

Elmegyek. Itt hagylak. Egyedül. Vagy hát miről is beszélek?! Calummal. Éljetek boldogságban. Én addig is élem tovább az életem egy haveromnál. Szóval elmegyek tőled. Nem bírtam már ki azt, hogy egyfolytában rinyálsz. Azt hogy akaratoskodsz. Bele őrültem már a játszmáidba. Már nincs szükségem rád. Se az unalmas életedre. Bár azt azért sajnálom, hogy egy ilyen jó házat el kell hagynom. Mert ennél jobb szállást már nem fogok találni. Törölj ki az emlékeidből. Tegyél úgy mintha soha nem lettem volna. Mert én gyorsan ki tudlak majd törölni.

XoXo Justin :)

  

Mikor végeztem e borzalmas Búcsú Levél elolvasásával, a földre rogytam. Azt írja hogy töröljem ki az emlékeimből? Ezt nem hiszem el. A medencézést, a filmezést, és azt hogy ápolt? Lehetetlen ez a tevékenység számomra. Egyáltalán hogyan kérhet tőlem ilyet? Most utálatot érzek iránta. Nagyon nagy utálatot. Én meg azt hittem hogy majd lehet valami közöttünk? Most már akkor se éreznék iránta többet a gyűlöletnél, ha az élete múlna rajta.

De nem fogok miatta tönkre menni. Ha ő eltud engem felejteni gyorsan, akkor én is. Egyszer csak azt éreztem hogy egy könnycsepp halad végig az arcomon. Mielőtt még elérte volna az államat, dühösen letöröltem a bal kezemmel, és felálltam. 

Most mit mondjak Calumnak? Már nincs kedvem semmiféle ott alváshoz. De nem mondhatom meg neki, hogy Justin miatt, mert akkor biztos "szakítana" velem. Ő ezt nem értené meg. Áhá, ki is találtam a legmegfelelőbb indokot. Ami nem más mint az hogy, Jennának megígértem hogy ma nála alszok. Kisiettem Calhoz, és már be is meséltem neki bocsánat kérően. Megértette, mert mégiscsak a legjobb barátnőm Jenna, és az ígéret szép szó. De be is kell tartani. 

Calum gyorsan vissza hozta a táskámat, és egy-egy puszival elváltunk egymástól. Már akkor éreztem hogy egy borzalmas este elé nézek. Egyedül, egy ilyen nagy házban. Gondolkoztam azon, hogy áthívjak-e valakit, de aztán rájöttem, hogy nekem most magányra van szükségem. Így hát magamra zártam a szobám ajtaját, lekapcsoltam a villanyt, és csak néztem magam elé. Eltöprengtem azon, hogy én valaha valamit számítottam-e Jus-nak?! A levél alapján nem, de ha a megérzéseimre hallgatok, akkor érzem hogy köztünk van, vagyis volt valami kötelék. De ő elszakította azt a köteléket. És én ezt soha nem tudom neki megbocsájtani. 

Hirtelen öntudatlanul felálltam, és átsétáltam az ő szobájába. Inkább régi szobájába. Mikor beértem, megcsapott az a Justin illat. Ott is magamra zártam az ajtót, és le ültem az ágya sarkába. Össze húztam magam, és már megint Justinon elmélkedtem. Vajon érzek valami iránta? Vagy miért nem bírom "elengedni"? Ezernyi kérdés kavarog a fejembe, de egyikre sem tudok konkrét választ adni. Van amire azt a választ adom hogy "talán,, és van amelyik a "nem tudom,, kategóriába kerül. De legbelül tudom, hogy nem érdemli meg hogy ennyi energiát pazaroljak rá. 

Egész este rajta gondolkodtam, és az ágyában aludtam el. Olyan hajnali 3 körül, zaj hallottam "Justin erélyéről". Kómásan felálltam, és oda sétáltam az ajtóhoz. Körül néztem az erkélyről, de senki sem volt ott, csak egy rózsaszín kis cetlit találtam a földön. Amire ez volt ráírva; Figyellek! Remélem hogy majd a Justinkád meg fog védeni! (Tőlem)

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rövidke rész. Sajnálom hogy rövid lett, csak mostanában a sulikezdés miatt elfoglalt vagyok, ezért csak ennyit tudtam írni. Csak hogy tudjátok hogy nagyon szeretlek titeket, és ennek a résznek a vége, a szívemből jött. Na de mindegy. 

Puszillak titeket;* 

xoxoCsengeee<3

11. Rész ~ Calummal.

Reggel 10:32 -kor keltem fel. Semmihez nem volt kedvem. Csak úgy lenni. Mikor megnéztem a telefonomat, 1 értesítésem volt. Még hozzá egy üzenet Cal-tól.:
-Szia! Ma egy mozi? 
Persze egyből vissza írtam.
-Oké:)) Mit nézzünk, és mikor?
-Távozz tőlem sátán? 
-Öhm... Oké! 
-Érted megyek 18:30-ra jó?
-Oksi:)) -ide szerettem volna írni egy szívecskét, csak lehet hogy túl korai lett volna.
Ezek után lementem a konyhába reggelit készíteni. A konyhát meglátva, előtörtek bennem a régi emlékek. Mikor Justinnak is csináltam kaját, és után együtt reggeliztünk. Vagy mikor filmet néztünk, és oda bújtam hozzá. És mondjuk mikor kidíszítette az udvart, és gyertyákkal kirakta a medence szélét, és úgy medencéztünk.
De elment az étvágyam. Nem az undortól, hanem egyszerűen nem kívántam az ételt a gyomromba. Majd hirtelen minden elhomályosodott. Az utolsó emlékem az az volt, hogy Justin fütyürészve lépked le a lépcsőn, majd mikor meglátja hogy a földön fekszek, a fejemet a ölébe teszi, és úgy kiabálja a nevem. Itt egy nagyon hosszú kép szakadás van.
Mikor felkeltem, arra számítottam hogy a kórházban vagyok. De a szobámban a kényelmes ágyikómon feküdtem. Hát az biztos hogy kényelmesebb a kórházi ágyaknál. Nagyon fáj a fejem. Csak erre tudok gondolni. Hallom hogy valaki lassan föl jön az emeletre. De nem úgy mint egy kommandós, vagy egy ninja, hanem inkább mint ha nem akarna valamit elejteni. Mikor nyílt a ajtó, Justin lépett be egy tál kajával.
-Hali!- mondtam komás fejjel.
-Ohh szia.- jött oda hozzám.- Jól vagy?
-Persze, csak egy picit fáj a fejem.- hirtelen eszembe jutott, hogy ma nekem találkozom van Cal-al.- Te jó ég! -csaptam oda a homlokomhoz.- Hány óra van?
- 15:24. -nézett rá az órájára.- Mert?
- 18:30-ra jön értem... Semmi!
-Ki jön érted? -kérdezte egy kicsit idegesen.
-Ja... Cal el visz moziba. Szerintem én elkezdek készülődni.- álltam fel az ágyamból.
-Szerintem ne nagyon erőltetsd meg magad! Sőt! Az lenne a legjobb ha el sem mennél! -lökött óvatosan vissza az ágyamba.
Hirtelen teljesen be dühöngtem, hisz mi az hogy most itt félt, pár nappal ezelőtt meg oda "csapott" a falhoz?!!
-Várj! Mi az hogy most féltesz? Emlékszel a pár nappal ezelőtti dühöngésedre? -kérdeztem idegesen, és közben a szemét fürkéztem.-Mikor oda löktél a falhoz?! Emlékszel?
-Igen emlékszem! -kiabálta nekem, majd a tálcát ledobva az asztalra, ki ment. Az ajtót maga után olyan erővel csapta meg, hogy azt hittem leesek az ágyról.
Úgy éreztem hogy Justint soha sem fogom megérteni. Akkor még élvezte az hogy bánthat, most meg mikor felhozom egyből lecsesz? Nekem ez már túl sok. De erre nem is akarok többet gondolni. Inkább azon gondolkozok hogy mit vegyék fel. Úgy gondolom hogy az lenne a legjobb ha nem öltöznék ki annyira. Felálltam, és a szekrényemhez sétáltam. Kinyitottam, és így betekintést kaptam a ruha táramba. 10 percen keresztül csak nézegettem őket, de végül a választásom erre a picit kihívó ruhára esett:

Szerintem ez tökéletes lesz. Bementem a fürdőszobába, és ott gyorsan megmostam a hajam. Mikor végeztem, kifésültem, majd be göndörítettem. A sminkem nem volt nagyon különös.: Szemem: Kihúztam cica szemre, és ki spitáloztam. Arcom: Tettem fel egy kis alapozót, majd szokásomnak eleget téve, tettem föl pirosítot. Szám: Epres szájfény. (Ez a kedvencem.) Mikor végeztem az óra 18:17 -et mutatott. Telepakoltam a kis táskám, majd felvettem a cipőm. Egy utolsó igazításra még a tükör elő álltam. És mikor késznek nyilvánítottam magam, Justin kocogott le a lépcsőn. Alaposan végig mért tetőtől-talpig, majd mikor "végzet" elmosolyodott.
-Jól ki csípted magad. -mondta, majd elfordult előlem. Megnéztem az órát, ami pont 18:30-at mutatott. Már kezdtem félni hogy elfelejtett, de hirtelen csöngettek. A tűsarkúmban oda sétáltam az ajtóhoz, és lassan kinyitottam. Mikor az ajtó széttárta szárnyát, megláttam hogy Cal ott áll a lépcső utolsó fokán. A kezében egy gyönyörű rózsa csokor. Átnyújtotta a darab számra 50 rózsát. Csak a csokrot tudtam nézni. Majd éreztem ahogy Cal a keze segítségével felemeli az államat. Látta rajtam hogy én mindjárt elsírom magam.
-Szeretlek! -majd közelebb jött, és megcsókolt. A csókja nagyon lágy volt. Az ajkaink annyira össze barátkoztak, hogy el sem akarták engedni egymást. De persze minden jónak egyszer vége van. Mikor elváltak ajkaink egymástól, elmosolyodtam.
- Ez gyönyörű! Köszönöm! -mondtam, a virágra utalva.
- Ne köszönd meg! Hisz tudod! Virágot a virágnak! - majd nyomott egy puszit az orcámra. Pont a szemét csodáltam, mikor Cal megszólalt. -Indulni kéne. -suttogta az arcomba. Kicsit fáziskéséssel, de vettem a lapot.
-Elmentünk! -kiabáltam Justinnak.- Ne várj haza! Nem biztos hogy ma itthon alszom. Mikor Cal ezt magához szorított, és felkuncogott. A virágokat gyorsan beletettem egy vázába, és már indultunk is. Calnak egy eléggé mutatós járgánya volt. Több százzal lehetett volna menni, de Cal mint úri ember betartotta a szabályokat. Az út közben volt időm azon gondolkozni, hogy én normális vagyok-e. Most tényleg az este közepén betegen, egy fiúval elmegyek megnézni a Távozz Tőlem Sátánt?! Biztos izgalmas lesz az éjszaka. Mikor oda értünk, Calum beállt a mozi előtti parkolóba. Mikor kiszállt, futott az én oldalamhoz. Mikor ide ért, kinyitotta a kocsi ajtót mint egy hercegnőnek. és kezét nyújtotta segítségnek.
-Köszönöm!- mondtam, picit halkan.Cal erre csak egy széles mosollyal reagált. Mikor besétáltunk a moziba, azt hittük hogy nagy lesz a pezsgés. De kellemesen csalódtunk. hisz rajtunk kívül max. 10-en lehettek. Cal megmutatta a jegyeket a pénztáros lánynak, majd ő elmondta hogy melyik teremben leszünk. Indultunk volna is a terembe, de eszünkbe jutott hogy kéne venni popcorn-t, és kolát. Cal illendően fizetett helyettem is. Erre csak átöleltem, és mikor elváltam tőle, szorosan megfogta a kezem. Nagy nehezen bejutottunk az 5-ös terembe. Beültünk a leghátsó terembe, és ott próbáltuk nézni a filmet. Ez egy eléggé ijesztő film volt, bár az biztos hogy nem fogok tőle rosszat álmodni. Eléggé sokszor csak hunyorítva mertem nézni a filmet, mert azért ebbe is, mint minden horrorban voltak ijesztő részek. Egész végig Cal jobb kezét szorítottam. De a végén teljesen kibuktam. Egy horrornak szerintem egyáltalán nem ilyen befejezés kell. Mikor vége lett, gyorsan szaladtunk ki a teremből, csak mert egy "picit" kiborítottuk a popcorn-t. Mikor kiértünk egészen hangosan elkezdtünk röhögni, és szinte minden szempár ránk szegeződött. Majd Cal oda húzott magához.
-Remélem tetszett.- a kezét a derekamra tette, én pedig a vállán pihentettem a karomat. Olyan közel voltunk voltunk egymáshoz, hogy egy lapot sem lehetett volna be préselni közénk, de már azt sem akartuk hogy 1 centi legyen köztünk. Csak néztük egymás szemét. Calnak gyönyörű csoki barna szemei vannak.
- Cal. -néztem a csillogó szemébe.- Szeretlek!
- Én is szeretlek. - mondta, miközben a számat nézte. Majd megcsókolt. Ez egy eléggé szenvedélyes csók volt, aminek soha nem kellett volna vége lennie. Teljesen beleszerettem ebbe a srácba. Legszívesebben mindig vele lennék. Egy percre sem szakadnék el tőle. De mikor elváltunk, egyből rákérdeztem.
- Haza vinnél?- kérdeztem. Láttam hogy teljesen elszomorodik. - Cal! Figyelj! Csak annyira hogy össze szedjem a cuccomat. Hisz csak kéne valamilyen pizsamában ott aludnom nálad.
Egyből felcsillant a szeme.
- Persze. Már azt hittem hogy nem... -mondta volna, de félbe szakítottam.
- Azt hitted, hogy ezek után nem alszom nálatok? -mondtam neki őszintén.
- Lily. Igazából csak nálam. Mivel van egy külön kis házam.- mondta vigyorogva. Wow! Ez eléggé meglepő. Ilyen fiatalon saját ház? Biztos gazdagok a szülei. De ez nem számít. Azt sem érdekelne ha szegények lennének. Nagyon szeretem Cal-t, és ezen semmi/senki sem tud változtatni. Na szóval. Térjünk vissza a jelenbe. Beszálltunk a kocsiba, és Cal már nyomta is a gas pedált. Mikor a ház elé értünk, leparkolt a parkolónkba. Igen, van egy 6 kocsis parkolónk, mert anyáék gyakran tartottak nálunk rendezvényeket. Össze kulcsolt kezekkel léptünk be a házba. Mondtam Cal-nak hogy üljön le a nappaliban a kanapéra, mindjárt jövök. Egy csókkal elváltunk egymástól, és már rohantam fel a lépcsőn. Mikor felértem, szemben találtam magam Justinnal a folyosón.
-Ó! Hali.- mondtam anélkül hogy a szemébe néztem volna. De ő megfogta a kezemet, és magához rántott.
-Azt hittem hogy nála alszol.- mondta győzedelmes vigyorral.
-Nála is alszok!- vágtam vissza.- Csak a cuccaimért jöttem. Lent vár.
Miután kimondtam az utolsó mondatot, elkezdett sétálni a lépcső felé.
-Ja!- emelte fel a fejét, a mutató ujjával együtt.- Hányszor folytattatok nyálcserét?- kérdezte magabiztosan.
Muszáj lesz valahogy vissza vágnom.
-Sokszor!- ez az! Ez lesz a legmegfelelőbb győztes mondat.
Erre ő nem válaszolt, és idegesen le pattogott a lépcsőn. Mit sem törődtem vele, inkább kiválasztottam a tökéletes pizsit és holnapi ruhát. Persze elvittem a sminkes táskámat, meg a fürdőszobai cuccaimat. Mikor tökéletesnek találtam a "bőröndöt", lesiettem a fiúkhoz.
Mikor leértem, láttam hogy mind a ketten feszültek. Kérdően néztem rá Cal-ra, de ő csak legyintett egyet. Mikor felállt, magához húzott, és erősen megölelt. Ránéztem a fali órára 21:32 -t mutatott.
-Menjünk.- suttogtam Cal fülébe. Ő csak bólintott egy picit.
-Holnap valamikor este felé fogok haza érni.- mondtam Justinnak szemkontaktus nélkül.
Kisétáltunk a házból, és beszálltunk a kocsiba. Na most megkérdezem Cal-t hogy mi történt addig amíg fent pakoltam.
- Mi történt lent, amiért annyira feszültek lettetek mikor megláttatok? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Semmi.- hazudott. De legalább megtudtam hogy eléggé szarul tud hazudni.
-Cal!- néztem rá.
-Azt mondta, hogyha megmerlek bántani, rám uszítja az itteni maffiát.- mondta komolyan, amire nekem el kellet magam röhögnöm.
-Maffia? -kérdeztem még mindig röhögve.
Felé fordult, majd még mindig komolyan megmondta nekem egy szóval. Egy szó, aminek a jelentésétől fel áll a szőr a hátamon.
-Igen.- majd újra az utat figyelte.
Az út többi része, kínos csöndben telt. De legalább volt arra időm, hogy átgondoljam a köztem és Justin közötti kapcsolatot. Mert ami köztünk van, eléggé bonyolult. És muszáj lesz egyszer átgondolnom. De hirtelen észbe kaptam. Most Cal-al vagyok, és nem fogom azzal elrontani a dolgot, hogy Justin-on gondolkozok.
Mikor oda értünk, egy szürkés 2 emeletes házat láttam. Az ajtók, és az ablakok fehér színben pompáztak. Egy kis kert volt a ház előtt, ami tele volt Nefelejcs virágokkal. A ház előtt 2 motort láttam. Egy aprilia 50- es, és egy krémszínű Vespa-t láttam. Majd biztos ráveszem hogy vigyen el egy körre.
Mikor leállította a kocsi motorját, hirtelen fel kaptam a fejem. Ki szerettem volna szállni, de ő megelőzött, és ki nyitotta az ajtómat. Mikor kiszálltam, bele ütköztem Cal-ba. Majdnem elestünk, de ő egy pimasz vigyorral az arcán elkapott. Halkan megköszöntem neki ezt a kedves gesztust. Kikerültem, de hirtelen elkapta e kezem, össze kulcsoltuk ujjainkat, majd elindultunk a ház felé.

Ennyi lenne ez a rész.. Köszönöm az előző résznél a komikat, nagyon jól esnek!!! Bocsi hogy későn hoztam ezt a részt, csak nem működött a blogger a telefonomon, ezért nem nagyon tudtam írni... De most végre gép közelbe kerültem, és írtam egy picit... Viszont a kövi részt, szerintem már holnap ki tudom tenni, mivel egész nap gépezni fogok (elvileg). Imádlak titeket! <3
xoxo Csengusz