2.Rész ~ Josh?

Mikor felhúzott megpillantottam...

Justin-t. Ő épp úgy meg volt lepődve mint én. Nem tudtam hogy most megöleljem, vagy lökjem el magamtól. A második mellet döntöttem mert igaz hogy még mindig szeretem, de az undorodásom iránta nagyobb.
-Szia drágám! Annyira hiányoztál! Hogy-hogy itt vagy?- kérdezte, egy undorító mosollyal az arcán.
-Először is ne hívj a drágádnak, te szemét láda! Másodjára, nem hiszem hogy hiányoztam. Harmadjára, mi az hogy én mit keresek itt? Mindenki tudta hogy ide jövök!- mondtam neki egészen nyugodt hangon. Utána csak álltunk és néztük egymás szemét. Egy idő után meguntam és egy pofonnal köszöntem meg ezt a váratlan eseményt. Nagyon nagyot csattant, és még utána is ott maradt a kezem helye az arán. Persze ezt ő is viszonozta azzal hogy megfogta a csípőmet és közelebb jött felém az arcával, sajnálatos módon belementem a játékba, és én is közeledtem felé. Majd erősen a falhoz szorított.
-Az a baj hogy én nem vagyok benne a mindenkibe. Még van esélyed hogy el menj ebből a városból is, de persze ennek van ellentéte. Ha maradsz, tönkre fogom tenni az életedet!- suttogta a fülembe.
-Előre szólok hogy nem fogok megfutamodni. Főleg nem miattad.- suttogtam vissza neki.
-Akkor kezdődjön a harc. Ez akkor is az én területem marad!- mondta, és hirtelen el engedte a csípőmet és tovább sétált anélkül hogy vissza nézett volna.
-Szánalmas vagy!- ordítottam neki, persze halkan mert tanórák voltak a körülöttem lévő termekben. Mikor meghallotta a fejét hátra fordította és ismét egy undorító vigyort csalt az arcára. És a száján egy Pff hangot lehetett leolvasni. És megszólalt az az idegtépő hang. A csengő. A diákok üvöltözve rontottak ki a termekből. Josh amint meglátott engem a radiátornak támaszkodva, oda rohant hozzám. 
-Lily! Mi történt?- emelte fel a fejemet.
-Majd el mesélem. Csak legyünk minél hamarabb túl ezen a napon.- mondtam neki remegő hangon.
-Oké! Na akkor gyerünk menjünk, mi előtt a többi osztálytársunk is ide jön. Gondolom nem akarod magad sajnáltatni?- kérdezte megnyugtató hangon.
Nem válaszoltam neki, csak megfogtam a kezét és elrángattam a 2. óra termébe. Ugyan az a látvány fogadott mint először.
Körülöttem egy fojtában beszélő lányokat és fiúkat láttam. A lányoknak kinézetük, eléggé meleg időre való ruha volt. Hisz mindenkin V nyakú felső volt, de a fiúk eléggé eltértek ettől a stílustól. Ők inkább deszkás cuccokban nyomultak. Nevetve Josh-al beléptünk a terembe. Sok mindent megtudunk egymásról. Például Josh-nak van egy húga, aki 10 éves és nagyon szereti a One Direction-t. Mikor ez megtudtam nagyon nagyot felröhögtem, hiszen én régen imádtam őket, csak egy idő után kezdett ciki lenni, hogy csak én szeretem őket.
-Biztos nagyon jóba leszek vele.- mondtam neki röhögve.Még pár percig beszélgettünk, de ismét becsöngettek. A földrajz tanár, a kopogós cipőjébe suhant be hangtalanul az osztályterembe. -Gyerekek! Kezdjük is az órát! -mondta kedves hangon. Az óra felénél jártunk, mikor Justin és a haverjai berontanak a terembe.
-Szerbusztok! -mondta a tanár, és nagy meglepődésemre nyugodtan.
Az egész nap, ugyan ilyen szitúáciokal volt tele. Mikor az utolsó óráról is kicsengettek, diákok százai futkostak az iskolába.
-Haza kísérjlelek? -kérdezte fáradt szemekkel. 
-Nem. Nem kell. Haza találok.-mondtam neki csodálkozva.
-Nem leszel nagyon egyedül...-fojtatta volna de közbe szóltam.
-Fülhallgató! Na megyek. Majd még hívlak. Szia!- köszöntem el tőle.
-Szia!- mondta, majd megfordult és elkezdett menni a másik irányba.
Egy fojtában Rebecca-I Hope -ot hallgattam. Most hirtelen megszerettem ezt a számot. Láttam hogy egyre jobban sötétedik, de én csak mentem tovább. Mivel csak a cipőmet néztem meg a telefonomat, eltévedtem. Egy nagyon sötét utcában voltam. Mikor meghallottam hogy mögöttem lévő emberek nekem kiabálnak.
-Szia cica! Gyere ide! Nem fogunk bántani.- mondta az egyik, de már innen hallottam hogy nagyon be vannak csípve. 
Csak mentem tovább, egyre jobban kapkodtam a lábaimat. De még mindig ott voltak mögöttem. Egyre közelebb lettek hozzám. Már-már egy gyors sprint és már itt lennének. De hirtelen meghallottam egy fékező autó hangját előttem. Megijedtem! A benne ülő személy, kinyitotta nekem belűről az ajtót. Persze meg se nézve ki volt benne, beültem. Az én balszerencsémre a világ legnagyobb bunkója mellet ülök. Na ki is lehet más, mint Justin?
-Várj! Honnan tudtad hogy itt vagyok? Mert ez így nagyon para!- mondtam neki, válaszra várva.
-Az mindegy! Hol laksz? Mert akkor kitennélek ott.- mondta komolyan.
El mondtam neki, a bentlakásos iskola címét. Justin nagyon gyorsan ,,haza" vitt.Amint kiszálltam, el is húzott onnan. Meg se tudtam köszönni. Na de mivel ,,haza" értem végre, ebből a borzalmas iskolából, aludni szeretnék. Mikor beértem a szobámba láttam egy kis cetlit, amin ez állt:
,, Szia drágám! Egy nagyon fontos hírt szeretnék veled közölni! Én és apád elköltöztünk. Borzalmas szülők vagyunk. A házat a te nevedre átírattuk. Ha akarsz élj ott. Nem kell ebben a borzalmas bentlakásos suliban élned. És szerintem átfogsz költözni. A telefonszámunkat, és a email-unkat is megváltoztattuk így nem tudsz velünk kapcsolatba lenni. Így nekünk is könnyebb. Mi előtt elmentünk, szóltunk az ofő-nek hogy mostantól, a szomszéd fogja aláírni. De ha ő sincs otthon akkor TE! Ez nagyon fontos! Na de most már sietünk, mert lekéssük a gépünket. Puszi! Nagyon szeretünk téged. Szia!
xoxo Anya & Apa."
Már a zokogást kezdtem volna, mikor Justin benyitott a szobámba.
-Csak gondoltam ezt odaadom!-nézte a földet. Mikor odakaptam érte hallotta hogy sírok.-Lily! Mi történt?
-Semmi. Kérlek haza vinnél?-mondtam neki tóvábra is zokogva.
Vissza se kérdezve, megvárta míg gyorsan össze pakolok. Gyorsan lediktáltam neki a címet, majd haza vitt. De most nem hagyott ott. Bekísért, és behozta az ÖSSZES bőröndömet.
-Na mond már! Mi törtét? Hogy-hogy most már itt laksz?- kérdezte izgatottan, de mégis szomorúan. Talán eggyütérző lett hirtellen? És mért pont velem kezdi, az eggyütérző feeling-jét? 
-Szerintem semmi közöd nincs hozzá! Aranyos vagy hogy elhoztál, de kérlek menj el!- mondtam neki, már egy kicsit nyugottabban.
-De nem szeretnélek ilyen állapotban egyedül hagyni!
-Justin! Így csak rosszabb lesz! Menj el! Velem ne foglalkozz!-mondtam neki kiabálva.
Jus se szó, se beszéd kiviharzott az ajtón. Talán át hívhatnám Josh-t. Bepötyögtem a számát a telefonomba, és már tárcsáztam is.
-Hallo! Ki az?-kérdezte, hiszen biztos nem ismerte fel a számomat.
-Szia! Lily vagyok! Tudod az új osztálytárs!- mondtam neki.
Megbeszéltük hogy átjön, fél óra múlva. Mikor ideért elmeséltem neki a történteket. És ő is szomorú lett. Szuper! Szóval most egymást vigasztaltuk. Neki mennije kellet, ezért kiengedtem. Este még gyorsan megcsináltam a leckéket, aztán gyorsan felléptem facebook-ra. Nagy meglepődésemre rengetegen jelöltek be a suliból. Mikor megnéztem Justin ismerőseinek a számát! Dobtam egy hátast! 5000 ismerős & 2000 követő. Ez mi ez? Az hogy lehet hogy egy ilyen bunkónak ilyen sok ismerőse és ismerőse van?  Na de a legérdekesebb az hogy Josh is köztük van...

Sziasztok! Kicsit hosszú lett, de csak azért mert 3 napot kellet rá várnotok. Kicsit furcsa lett a közepe, de remélem tetszik! Lécci komizzatok!
xoxo Csenge