9.rész ~ Van egy tervem!

-Úgy nézek ki, mint aki komolytalan?- röhögött. És csak akkor vettem észre, hogy alkohol szaga van. Mivel láttam hogy a kezét a szája elé teszi, gyorsan belöktem a fürdőszobába.
-Justin jól vagy?- kiabáltam az ajtó mögül.
Nem jött válasz. Ennyire rosszul lenne?Na jó! Meg kéne néznem hogy van. Lassan és óvatosan benyitottam a fürdőszobába. Nem hittem a szemeimnek! Jus bent aludt a fürdőkádban. Sosem képzeletem, hogy valaha is ilyet fogok látni. Főleg nem Justintól!
-Justin!- kezdtem el bökdösni a mutató ujjammal.- Justin! Kelj már fel!- löktem meg erősebben.
Mikor nem reagált, kivettem a fogkeféket az öblítős pohárból, és megtöltöttem vízzel. Mikor ráborítottam Justinra, semmi sem történt. Még meg sem moccant. Ezek szerint kénytelen leszek, durvább módszerhez nyúlnom. Ez pedig a tusolófej volt. Megnyitottam a jéghideg vizet, és erősen rá engedtem Justinra. Mikor láttam hogy az első cseppek elérik, el akartam zárni a csapot. De arra gondoltam, hogy megérdemelné, ha megfázna.
Mikor már 10 másodperce folyt rá a víz, hirtelen felugrott, és kilépett a kádból. Így az egész padló, tiszta víz lett.
-Justin! Justin! -vágtam pofon, mikor láttam hogy még nincs teljese magánál.- Hahó!
-Jaj istenem! Ne kiabálj már a fülembe! Nem látod hogy fáradt vagyok?- fordult felém.- Chh! Szajha!
Meghallottam, a sértő szót. De hagytam hogy elsuhanjon a fülem mellett. Rájöttem, hogy arra sem méltatom többet, hogy miatta sírjak. Vagy várjunk csak! Még jobb ötletem van! Hozzá se fogok mostantól érni. Ja, és pár napig húzom az agyát azzal, hogy nem szólok hozzá. És majd akkor milyen jó lesz hallgatni azt, hogy könyörög, hogy szóljak hozzá. És minél többet könyörög, annál kevesebbet fogok hozzá beszélni.
Felmentem a szobámba, és felvettem az egyik fehér kardigánomat.
-Elmentem Josh-hoz! Ne várj meg! Nála alszok!- kiabáltam be a szobájába.
Nem hallottam választ, de nem érdekelt. Inkább átsétáltam a barátomhoz, és beszélgettünk. Mikor oda értem arra lettem figyelmes, hogy Josh  terminátor lépésekkel hagyja el a házat. Maga mögé becsapta az ajtót. Gondoltam hogy elmegyek, de miután rájöttem hogy az a bunkó nálam lakik, inkább Josh után szóltam.
-Josh! -kiabáltam neki. Mikor eljutott a füléhez hátrafordult, és egy mosolyt húzva a szájára, elindult felém.
-Szia Lily!- mondta. Megöleltük egymást, de nem akartam elengedni. Örökre ott tudtam volna ölelni az út közepén. -Mi történt?
-Ju...-mondtam volna tovább, de belevágott a mondandómba.
-Ne! Ne mond el! Ki akarom találni...- vakarta meg az állát. -Aha!- csattant fel!- Justin.
Még jobban elkezdtem ölelni. Láttam egy árnyékot, a fák között, az út szélén. De nem figyeltem rá. Inkább csak hagytam hogy Josh meleg (?) teste, átadja a meleget. Mert így estefelé, azért már eléggé hideg van.

*Justin szemszöge* (5 perccel a történtek előtt)

Mikor felmentem a szobámba, leültem az ágyamra, és elkezdett kattogni az agyam azon, hogy most mit is mondtam. Tényleg bunkó vagyok. De nem baj! Én ez vagyok! Ha így nem tud elfogadni, akkor ne tegye.
-Elmentem Josh-hoz! Ne várj meg! Nála alszok!- kiabált be az ajtómon. Ezt nem hagyhatom! Utána kellene mennem. De hogy? Ülni is alig tudok, nem az hogy járni! Na de mit rinyálok? Inkább indulnom kéne.
Követtem Lilyt egy házig, és ott elbújtam egy fa mögé. Láttam ahogy Josh becsapja maga mögött az ajtót, és elindul a sarok felé. Lily még mindig csak ott áll, és várja a csodát. Várja azt, hogy Josh oda menjen, és megölelj, és várja azt, hogy kilépjek az életéből. De nem! Nem fogok neki eleget tenni. Mikor Josh után kiabált, Josh megfordult, és elindult felé. Mikor oda ért, csak annyit mondott hogy "Szia Lily!", és már egymás karjába is borultak. Látom azt, hogy szegény Lily majdnem össze esett. És ez mind miattam. De mióta vagyok én ilyen érzelmes típus? Inkább csinálok újra egy kis balhét. Mer mi az hogy Josh megölelheti őt, én meg nem?

*Lily szemszöge*

Az alak a fák mögül, elindult felénk. Még túl távol volt ahhoz hogy kitudjam venni azt, hogy ki az. De mikor már közelebb jött, láttam azt, hogy az Justin. Justin? Mit keres itt? Nem otthon kéne tombolnia? Úgy ahogy a szokása?
Mikor megláttam, hogy az arca fortyog a dühtől, ellöktem magamtól Josh-t hogy ő is lássa.
-Josh! Az ott Jus? -kérdeztem tőle kétségbe esve.- Mond hogy nem!
-Lily! Most hazudjak?- kérdezte újra felém fordulva.- Igen! Az ott Justin!- tolt a háta mögé.
Nagyon féltem. Hisz Justin, dühösen közeledett felénk. De mit akar?
Mikor oda ért Josh elé, akkorát ütött az arcába, hogy vérzett tőle az orra. Aha! Szóval féltékeny! Így már minden világos!
-Normális vagy?- ordítottam neki, miközben leguggoltam Josk mellé.- Ezt most miért kellett? Egyáltalán mit keresel itt?
-Várj! Először te válaszolj!- fordult felém.- Miért csókoltál vissza?
-Tényleg ez a kérdésed?- néztem fel rá.- Inkább nekem lenne az a kérdésem, hogy miért kellett engem megcsókolni? Na erre válaszolj!
Tudtam hogy nem fog válaszolni, ezért gyorsa hozzá tettem egy mondatot, a mondandómhoz.
-És majd én is akkor fogok válaszolni, amint erre lesz TŐLED válaszom.- mondtam a szemébe sírva, és vissza fordultam Josh-hoz.
Látom hogy nagyon rosszul van. Rettenetesen nagyot esett, szóval nem lennék meglepve, ha a bordája is el lenne törve. Justin, mintha mi sem történt volna, elkezdett sétálni. Éreztem, hogy Josh hirtelen megmozdul. Felállt, és el indult Justin után. Tudtam hogy mi fog történni, de nem akartam visszatartani.
És igen... Megütötte Justint. Aki CSAK azért, hogy a méltóságát ne veszítse el, vissza ütött. És a fiúk már egymást lökdösték, és sértő szavakat vágtak egymás fejéhez. Mikor meghallottam, hogy Justin szájából kifut, egy rólam szóló mondat.
-Na nehogy már neked álljon feljebb! Te bármikor megkapod őt, én meg még meg sem ölelhetem.- lökte meg utoljára Josht.
Én az összes ütést tátott szájjal néztem, de nem értettem hogy most akkor Justin tényleg féltékeny Josh-ra? Ez király! Legalább így jobban tudom kínozni. És hirtelen eszemben jutott egy brutálisan jó terv, és ha véghezviszem, biztos hogy vissza kapja azt a fájdalmat amit nekem okozott.
Elővettem a telefonom, és tárcsázni kezdtem Vic-et. 3-szór csörgött ki, mire felvette.
-Szia Vic! Lily vagyok! Nincs kedved nálunk aludni, van egy tervem.- suttogtam, hogy Josh ne hallja meg.
-Öm..Szia Lily! Hát.. Oké! De akkor át vinném az egyik barátnőmet, mert itt van nálunk, és nem akarom itt hagyni, mert csajos napot tartunk.- mondta barátságosan.
Lediktáltam neki a címet, és már indultak is. Megkérdeztem Josh-t hogy itt hagyhatom-e. Mikor rá bólintott haza ballagtam a sötétben. Éreztem, ahogyan a bőrömet átjárja a hideg levegő, ettől libabőrös lettem. Mikor a házam ajtajához értem, láttam hogy már ott áll valaki. Vic és a barátnője volt az.
-Sziasztok!-mondtam. -Lily vagyok!- nyújtottam a kezem Vic barátnője felé.
-Szia! Spohie vagyok! De szólíts csak Hi-nek!- mondta barátságosan.
Pár percig még beszélgettünk az ajtó előtt, de hirtelen Hi egy nagyon nagyot hapcizott.
-Lányok, nem megyünk be?- néztem Hi-re.
-De! Jó lenne.- mosolygott rám Hi, a piros nózijával.
Ki nyitottam az ajtót, és hagytam hogy a lányok menjenek be először. A lányok mikor beértek, ledermedve nézték a házat.
-Mutatós! -mondták kórus módjára.
Vártam egy kicsit hogy körbe nézzenek, de utána kénytelen voltam megtörni a csendet
-Felmegyünk? -kérdeztem ideges hangon, hisz még Hi-t nem nagyon ismerem.
Bólintottak, és felvezettem őket a szobámba. Mikor beértünk, a lányok lehuppantak az ágyamra. -És mi volt annyira sürgős?- kérdezte Vic. -Van egy tervem!- ültem le eléjük a földre.