-Khm... Josh! Egy picit idefigyelnél? - köhécseltem neki.
-Ja bocsi. Mi az?- nézett rám unott fejjel. Pár perc múlva leesett neki hogy a ruha a lényeg. Elkezdett ábrándozni hogy milyen szép vagyok meg minden. De én láttam rajta! Láttam hogy ez a ruha borzalmas.
Ezt úgy 20-szóe megismételtük, míg végül a 21.-re esett a kiválasztás.:
Utána segített befonni a hajam szálka fonásba. Furcsa nem? Egy fiú tud fonni. Miután ezzel is végeztünk, raktam fel egy kis sminket. Meg utána beszélgettünk mert még korán volt. Egy-két óra múlva átsétáltunk Josh-ékhoz. Ő is tartott divatbemutatót.
De végül ezt választottuk... Inkább én választottam.
-Oké!- mondta szomorúan mert nagyon élvezte az hogy egyfolytában leestem a székről.- Akkor hölgyem. Megtisztelne avval a nemes kitüntetéssel hogy velem fárad el az éjszakai szórakozás helyére?- a végére már ő is szakadott a röhögéstől.
Persze belementem a játékba. Így együtt szinészkettünk.
-Kérem ne hozzon zavarba Mr.Hill! Ha önnek is jó mulatság lesz az "éjszakai szórakozás", akkor megtisztel avva hogy elkísér!- na mivel már tényleg belejöttük, egész úton így beszélgettünk. Átkaroltam a karját, és úgy sétáltunk. Sokat. Egyre többet. Már azt hittem meg fogom kérni Josh-t hogy üljünk le valahova pihenni. Mikor egy saroknál voltunk, hallottam hogy az egyik ház kertjéből jön a Tuc-tuc zene. Ránéztem Josh-ra aki tovább figyelte az utat. Mintha meg se hallotta volna. De egy idő után mikor már szinte ott voltunk előtte, észre vettem rajta hogy megint ideges. Mint reggel. Mikor oda értünk a ház elé, láttam hogy egy lány sír az ajtó előtt. Intettem Josh-nak hogy menjen be.
-Szia! Lily vagyok! Miért sírsz? Bántottak?- guggoltam le elé.
-Szi-szi-szia! É-én meg Jenna...- szípogta. Mikor tovább mondhatta volna, közbe vágtam.
-Na jó! Szerintem menjünk el innen. Ide már szerintem amúgy se fogunk többet bemenni.
Ezzel felsegítettem ,,Jenna-t". Csak azt nem tudtam hogy hogy hova menjünk. Mert itt még nem jártam egyszer se.
-Öm... Hova menjünk?-kérdeztem kuncogva.
-Mondjuk hozzánk.-mutatott a sarkon lévő ház felé.
Elindultunk a ház felé. Nem tudtam hogy Jenna hogyan képes, abban a tősarkúban járkálni. Nagyon hosszú volt a sarka.
Mikor oda értük meglepődtem. Bieber házától nem látszódott ennyire szépnek. De most hogy ide értünk, látom hogy gyönyörű! A táskájából előhúzta a házhoz tartozó kulcsot. Lassan elfordította a zárban a kulcsot, és belökte az ajtót a könyökével.
-Wow! Szép ház!-mondtam röhögve.
Ennyi lenne ez a rész :/ Remélem tetszett!Lécci komizzatok. Ha valami nem tetszik, vagy ha igen. Kellene egy kis bíztatás... Csak mert csomóan mondják hogy nagyon sz*r.. És ez nagyon rosszul esik :c
Kedves Csenge!
VálaszTörlésEz a blog szárnypróbálgatásnak tökéletes. Gyakorolj sokat és majd meglátod, hogy fejlődik az írásod. Gyakorlat teszi a mestert!
Szia!
VálaszTörlésA blogodat olvastam, miután a szavazás révén sikerült rátalálnom, és láttam, hogy írtad, hogy írjunk, hogy mi a jó vagy a rossz benne. Így gondoltam, egy építő jellegű kritikát nem vennél zokon. Szögezzük le előre, hogy csak neked szeretnék segíteni, semmi sem bántásként mondok.
Hát akkor jöjjön a fekete leves. Kezdetben a prológusról. Ha új történetet kezdesz, célszerű valami ütőssel kezdeni, nem feltétlenül az események egyhangú leírásával, mert így nem kelti fel a figyelmét.
A szereplőértékelésnél már alaposabb hibák látszanak. Először is, nem kellene a történetet már itt elárulni. Gondolok ezalatt a szüleivel kapcsolatos dologra, vagy hogy Jennával jó barátok lesznek. Az olvasó csak rájön, ha olvassa a történetet, nem? Elég, ha azt írod, hogy a szüleivel hirtelen változás következik be a kapcsolatukban (ha feltétlen meg akarod említeni), Jennáról pedig azt, hogy jelentős szerepe lesz Lily életében. Érted mire gondolok, ugye? Emellett, itt már jó pár helyesírási hiba megmutatkozik. Például Canada-ba. Mi Kanadának hívjuk, ha valaminek van magyar neve, nevezd úgy, és azt ragozd.
Pár problémám a történettel, amiket egyszerűen tudsz orvosolni, hogy ne legyenek benne logikai bakik: Ott van a nővére, akiről leírtad, hogy a legjobb lánytestvér, de aztán pedig elmondtad, hogy nem bírta a húga sírását, így Kanadába költözött. Nekem van nővérem, és habár nem mindig vagyunk a legjobb viszonyban, ha valaki összetöri a szívemet, vagy akár csak meg is sért, kiáll mellettem. Így írhatnád helyette azt, hogy habár szerette volna vigasztalni a húgát, egy fontos munka Kanadába szólította.
Aztán a szülei, akik minden ok nélkül lelépnek. Értem én, hogy ki akarod őket iktatni a képből, de nem hinném, hogy ez lenne a legjobb módja. Ismét felhasználhatnád az üzleti út kártyát, vagy például, hogy valamelyik szülő édesanyja/édesapja beteg lett és őt kell ápolni, de a lányt nem vihetik magukkal, hogy ne hiányozzon annyit az iskolából. Aztán meg Lily leírásánál elmondtad, hogy nem hiányoznak neki a szülei. Hacsak nem volt velük olyan rossz kapcsolata (és a történetből nem úgy tűnt), akkor hiányoznának neki. Ahogy az a történetben valamilyen szinten meg is jelenik. Ezt a szálat a helyedben kidolgoznám, mert úgy sokkal életszerűbbek lesznek a karaktereid, amit az olvasók rettentőmód tudnak értékelni.
(egy következő kommentben folytatom)
(előző kommentem folytatása)
VálaszTörlésTovábbiakban a történetről, meg a fejezetekről szólnék pár szót, csak úgy általánosan. Először a helyesírásodat és az elgépeléseidet kell megemlítenem. Tudom, hogy a nyelvtanóra szörnyen unalmas, én magam sem szeretem, de azért időnként nagyon hasznos tud lenni. Ha már az túl sok is lenne, akkor a gépeknek van szövegszerkesztő programja, amiben automatikus helyesírás-ellenőrző van. Nagyon praktikus, én is ki szoktam használni. De még ez sem véd az olyan hibák ellen, amikor az elírás is értelmes szó, csak a szövegkörnyezetbe nem illik bele, pl. „-Fél hát van.”. Mert a hát is értelmes, csak ebben a mondatban nem. Tehát mindig nézd át a szöveget, ha van időd, többször is, mielőtt publikálod. Ha már itt járunk, jön a kritikusok újabb vesszőparipája: a központozás. Ez még nehezebb, mint a helyesírás, saját bőrömön tapasztaltam. Nekem ez a honlap nyújtott benne nagy segítséget: http://karcolat.hu/kozpontozas . Itt szerintem minden szépen és érthetően le van írva.
A történet kezdetnek egész jó. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek tetszeni fog. Mert a stílusodon még bőven van mit javítani és a történetvezetésednek sem ártana fejlődnie. Ezen ismét könnyen segíthetsz. Egyrészt olvasnod kell. Minél többet, annál jobb. Ennek hála nőni fog a képzelőerőd és a szókincsed illetve a stílusod is jelentősen fejlődhet. Emellett írnod kell tovább. Nem szabad elbizonytalanodnod, ha azt látod, van, akinek nem tetszik, vagy negatív kritikával illeti, mert ennyi erővel azonnal fel is adhatnád, sőt, el sem kellett volna kezdened. Mert az írásnak első sorban az a lényege, hogy te élvezd. Hogy kiadhasd magadból a gondolataidat, hogy szabadra engedhesd a fantáziád. De ha te ezt nem élvezed, teljesen felesleges tovább folytatnod, mert így nem leszel képes túllépni a kritikákon, vagy javítani a problémákon. Tudom, hogy milyen nehéz az, hogyha senki sem értékeli a művedet, te pedig teljesen elszomorodsz ettől. Legalább annyira rossz érzés, mint amikor valami olyat kritizálnak, amibe te beleadtad szívedet, lelkedet. Meg kell tanulnod ezen túllépni és arra koncentrálni, hogy talán tényleg van valami igazság abban, amit a másik mondott, aminek hála javíthatsz magadon. Viszont garantálom neked, hogy amikor már megfogadod mások tanácsait, bebizonyítod, hogy igenis, tudsz te valamit, az olvasók ezt pedig értékelik, az minden út közbeni veszteségért kárpótol.
Végezetül, ha eljutnál idáig, összefoglalnám, hogy mi is a fontos, ha elveszett volna a hosszú szövegben, amit remélem, azért elolvastál. Olvass és írj sokat, ne vedd sértésnek más véleményét, próbálj javítani magadon, mindig használj helyesírás-ellenőrzőt és magad is olvasd át a szöveget. Ha ezeket betartod, biztos vagyok benne, hogy képes leszel fejlődni, és közel sem kell bezárnod a blogot.
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és remélem, nem sikerült a lelkedbe gázolnom.
U.i.: Ha az általam átélt konkrét élményekre, történetekre vagy kíváncsi, csak nyugodtan szólj.