Így hát kipattantam az ágyból, és lementem kajálni. Gondolkoztam rajta hogy csináljak-e Jus-nak is kaját, de rájöttem, hogy elment. Itt hagyott. Egyedül. De mivel hamarosan elkezdődik a suli, ezért így is úgy is fogom látni. Csak most már nem tudom eldönteni hogy örülök-e annak hogy látni fogom, vagy inkább utáljam, és vegyem isteni csapásnak a találkozásunkat?
Na de mindegy. Nem szeretnék ezzel foglalkozni. Nem szeretnék VELE foglalkozni. Semmire sem szeretnék gondolni. Csak ülni, és mosolyogva a félhomályba meredni. Senkinek sem vagyok kíváncsi az életére. A tökéletes életére. Nem szeretném azt mondani, hogy a világ legrosszabb érzelmi pontján vagyok, mert ennél biztos fogom magam rosszabbul is érezni.
De rá jöttem hogy többet nem szeretnék a szemébe nézi. Nem szeretnék több üzenetet tőle. Nem szeretném a kábító illatát érezni. Nem szeretném látni a csoki barna szemét. Soha többé nem szeretném látni! Sem azt, ahogy csajozik, sem azt ahogy idétlenül röhögcsél a "spanjaival".
Gondolkodás menetemből a korgó hasam "ébresztett" fel. Csináltam jó pár nutellás palacsintát, majd egyenként tömtem magamba őket. Mikor végeztem, eldöntöttem hogy egész nap filmeket fogok nézni. Úgy gondoltam hogy online filmet fogok nézni, de azért megnéztem a CD-ket. Mikor nézegettem őket, észre vettem a Fekete Ruhás Nő-t és a Paranormal Activity-t. Emlékszem mikor Jus-sal néztem ezeket a fantasztikus filmeket.
Nagyon féltem, hisz ezek a filmek azért eléggé ijesztőek. Én már szinte oda se néztem, de Justin rezzenéstelen arccal nézte végig a filmeket. Bár a Paranormal Activity-nél már egy picit reszketett, de persze ő ezt tagadta. Aztán kimentünk, és bele ugrottunk a medencébe.
A "vissza emlékezés" közben, észrevettem hogy egy sós könny csepp fut végig az arcomon. Egy ideig csak az az egy "mászkált" rajtam, de aztán elkezdtem érezni még egyet. Meg még egyet. Meg még egyet. És végül száz meg száz könnycsepp szánta fel az arcomat.
Nem akartam sírni. Erős szerettem volna maradni. Nem akartam megtörni, főleg nem úgy, hogy ő biztos nem gondol rám.
*Justin szemszöge*
Nem kellett volna eljönnöm. Vigyáznom kéne rá. Nem szeretném hogy fájjon neki, de ha csak így fog elfelejteni, akkor emlékezzen rám úgy mint egy köcsög vad baromra. Többet biztosan nem szeretne a közelemben lenni. És az ő érdekében remélem hogy a sors nem fogja magát megismételni. Nem bírnám neki újra leírni azt a sok hazugságot. De hát ebből áll az élet. Hazugságokról, és titkokról, amiknek semmi értelmük nincsen.
Csak hát az a baj, hogy a suliban biztos fogjuk egymást látni, mivel ma jött meg az SMS a diritől, hogy holnaptól suli. Szerencsére elhoztam a sulis cuccomat is, már csak abban reménykedek, hogy nem fogunk össze futni. Bár ennek az esélye 1 az 1000-hez, és hát ez nem valami jó arány. De mire is számítottam, hisz egy osztályban vagyunk. Isten nagyon nem szerethet engem, hisz nem elég hogy egy órarendben "élünk", de az ofő átküldte az új ülés rendet, és nagyon úgy tűnik hogy mindegyik órán mellette ülök. Ja nem! Matekon Sonia mellett ülök. Hát mondhatom szuper!
*Lili szemszöge*
Nem hiszem el! Nem tudom kiverni a fejemből Őt. Felkeltem a kanapéról, és a konyhába sétáltam. Megfogtam azt az üveg poharat amiből mindig Justin ivott, és egy nagy lendülettel a padlóhoz vágtam. Egyre jobban sírni kezdtem, így hát megfogtam minden tányért és poharat, és egyszerre dobtam le őket a csempe kőre. Majd felszedtem a földről egy tenyér nagyságú tányér darabot, és a hegyét egyenesen a karomba szúrtam. Eleinte féltem, de végül túlzott önbizalmam lett, így hát egyre jobban nyomtam a karomba a darabkát. "Szerencsére" nem volt annyira hegyes hogy elvéreztek, de azért rendesen fröcskölt a vérem. Nem terítettem kezemre egy árva rongyot se, inkább oda ballagtam a kanapéhoz, és nyugodtan helyet foglaltam rajta. Aztán csak néztem a lehalkított tv-t. Végül beraktam egy Justin Bieber lemezt, és azt hallgattam a könnyeimmel kűzködve.
*Justin szemszöge*
Hirtelen egy rossz érzés fogott el. Féltettem Lilyt. Tudtam hogy túlságosan is hirtelen hagytam őt egyedül. Hirtelen felültem az ágyon, és elkezdtem össze kapni magam, a holmijaimmal együtt. Később már csak arra eszmélten fel, hogy ott állok régi otthonom előtt. Pontosabban Lily háza előtt. Tudtam hogy mindig az ereszen van egy pót kulcs, ezért felnyújtózkodtam érte, és nagy sikerrel sikerült leszednem onnan. Gyorsan és szerencsétlenül helyeztem be a zárba a kulcsot, de végül elérte a megfelelő pozítciót, és kinyitotta nekem az ajtót. Hirtelen meghallottam az üvöltő albumomat, ami max-on ment a hi-fin. Bezártam magam után az ajtót, majd futni kezdtem a nappali felé. Mikor oda értem nem várt dolog történt. Lily csendben véres kézzel hallgatta a zenémet. Arról nem is beszélve, hogy a konyhába nem lehetett belépni se, mert mindenhol üveg szilánkok hevertek.
-Lily! Jólvagy? -kezdtem el rángatni. Nem reagált semmit, de a harmadik próbálkozásomnál rám nézett, és a gyönyörű boci szemeit egy ideig rajtam pihentette.
-Jus? -nézett rám értetlenül.
-Igen itt vagyok. Soha többé nem hagylak el. -mondtam neki suttogva. -Sajnálom.
"Menyasszony fogásba" felkaptam a kanapéról, és felvittem a szobájába. Lefertőtlenítettem a kezét, utána bekötöttem. Befektettem az ágyába, és szép lassan kilépkedtem az ajtón. Mikor a lépcső felénél jártam, rájöttem hogy most van rám igazán szüksége, és nem hagyhatom cserben. Szóval vissza rohantam a szobájába, és befeküdtem mellé. Ez után még minimum 2 órán át néztem ahogyan alszik. Meg se mozdult alvás közben. Egész végig háton feküdve felfelé nézett. A haja össze vissza állt, de így volt tökéletes. Mint mindig.
*Reggel*
*Lily szemszöge*
Reggel mikor felkeltem, jó érzés fogott el. Egy nagyon jó érzés. Tudtam hogy ez a nap sem lesz kiváló, de szinte kötelességemnek éreztem hogy felkeljek az ágyból. Mikor kiléptem a szobámból, csak azt hallottam hogy valaki terít lent az asztalon. Szaporábbra vettem a lépteimet, így hamar észrevettem a szorgoskodó illetőt. Vagyis inkább úgy mondom hogy Justin-t.
Egyszer csak egy nagyot zörrent a lépcső, így Jus felém fordult. Még mindig ugyan úgy nézett ki mint amikor utoljára láttam. Lassan oda bukdácsoltam felé, majd leültem az egyik székre. Egymáshoz se szóltunk egészen addig, ameddig meg nem kérdezte hogy, hogy vagyok. Nem volt kedvem a bájcsevejhez, szóval csak egyszerűen azt mondtam neki hogy szarul.
-Figyelj Lily... -mondta volna Jus, ha nem vágok közbe.
-Ne! Inkább te figyelj! -mondtam neki eléggé kómásan. -Mi a francért mentél is el? Mert hát én úgy tudtam hogy semmi bajunk nincsen egymással. Azon kívül hogy te bunkóztál velem.. Meg hogy csomószor leakartál rázni.. Meg le picsáztál. -mondtam neki őszintén.
-Sajnálom. -nézett le rám, de mikor látta hogy még mindig őt okolom, kicsit feljebb emelte a hangját.- Sajnálom jó? Utálom magam. De most ezt a pár órát nem bírtad ki nélkülem? Ugyanis még egy napja se mentem el. De várjunk csak! Miért lettem hirtelen ennyire fontos neked? Hiszen én úgy tudtam hogy mindenkinek meséltél rólam minden butaságot. Szóval Lily! Mond csak! Miért vagyok neked fontos? Miért nem akartad hagyni hogy lelépjek? Ha? -szinte már ordított. De láttam rajta hogy nem akar rosszat, hanem inkább magát hibáztatja.
-Mert féltem.. Féltem hogy majd találkozol egy olyan lánnyal akiben meglátod azt ami bennem nincs.
E mondatom után, oda rohant hozzám, és leguggolt velem szembe. És csak nézett. Nézett azokkal a nagy mogyoró barna szemeivel. Végül egy 20 másodperccel később megszólalt.
*Justin szemszöge*
-Te maga vagy a tökéletesség. -mondtam neki. -De csak mint barát.
Borzalmas volt kimondani hogy köztünk "csak" barátság van. Hisz még a vak is látja hogy több van köztünk. Azt nem merem kimondani hogy szerelem, hanem inkább a szerelem és a barátság közé betuszkolva állunk mi. Azok akik nem tudják hogy mit éreznek egymás iránt. Inkább csak úgy lebegnek a semmibe.
-Ja persze! -mondta derülten, de mégis láttam benne ezt a rosszalló csillogást. -Én is úgy gondoltam! Csak barát..
Mintha az utolsó mondatot inkább magának suttogta, mint se nekem.
-Sajnálom Lily de iparkodnunk kell, mivel ma suli van. Már össze pakoltam a cuccodat, már csak arra várok hogy megkajálj és felöltözz. -mondtam neki, gyorsan eltérve a témától.
-Tényleg! Te jó Isten! Hisz ma suli van.- pattant fel a székből, és már szaladt is a lépcsőn fel.
-De a reggelidet nem... -kiabáltam utána, de miután észre vettem hogy már nem hallja amit mondok, értelmetlennek tartottam hogy tovább mondjam.
Pár perc múlva egy szédületes ruhában jött le. Annyira gyönyörű volt, hogy legszívesebben oda fütyültem volna ha az utcán lennénk. De nem. Ő nem olyan lány. Ő nem fordulna meg, hanem inkább rá se rántva tovább sétálna azokkal a szédületesen sexy lábbakkal.
Én persze lefagytam egy pár másodpercre, de mikor az órára tévedt a tekintetem, láttam hogy 07:49 van. Gyorsan feleszméltem, és még gyorsabban rohantam ki Lily-vel a kocsimhoz. Láttam hogy értetlenül néz, én meg csak gyorsan próbáltam tisztázni a dolgokat miközben beültük és melegítettem a motort.
-Gondolom nincs kedved sétálni, hisz akkor biztosan elkésnél. És buszozni sincsen kedved hisz a sulibusz már fél órája elment. Szóval maradt ez az opció, miszerint elfurikázok a sulihoz. -mondtam neki minél gyorsabban csak hogy eltudunk már végre indulni.
Ő csak megrántotta a vállát, és bekötötte magát.
Mikor oda értünk, már csak az elsősök kosaraztak az udvar közepén. Megfogtam Lily kezét, és gyorsan felszaladtunk a lépcsőn egészen a 3. emeletig, ugyanis osztály főnöki az első óránk. Helyet foglaltunk a leghátsó sorban a haverjaim mellett, és mikor elkezdtünk volna duncsizni, becsöngettek, és Mrs.Pitt a prada cipőjében betotyogott a terembe.
-Jó napot, jó napot!- mondta szinte már énekelve.
Megköszörülte a torkát, és erre mindenki felállt. És már kezdődött is a felesleges duma. Valamit papolt az ofő, csak elvonta a figyelmemet az hogy Ryan-nel chat-eltem:
-Na mi van?Össze jöttél már azzal a lotyóval, vagy megkaphatom? :DD
-Figyu már! Minden este meg van! ;$$
-Azért majd én is kaphatok belőle?
-Talán.
Majd elraktam a telefonomat, és Lily felé fordultam. Csak bámultam mint a vadállat a prédáját. Persze ez sokkal több volt mint holmi megszerzés. Ez már több volt minden eddigi kapcsolatomnál.. De nem is gondolkodtam. Csak néztem. A formás arcát. A dús ajkait. És az, hogy már azért eléggé régen érezhettem ízét, borzalmas volt.
Na jó. Most egy picit figyelek, csak hogy ne legyen annyira feltűnő. De pont akkor kapcsolódtam be az órába, mikor jött a legizgalmasabb rész.
-Szóval arról beszélgettem a szülőkkel, hogy elmehetnénk valamilyen osztálykirándulásra csak hogy össze kovácsoljuk picit a csapatot. Szavazással döntjük el hogy megyünk-e. Szóval aki szeretné hogy megtörténjen ez a kirándulás, az rakja fel a kezét. -mondta Mrs. Pitt. Meg se számolta, hisz mindenki felrakta a kezét. -Szóval itt vannak a papírok, ezeket csak a szülő vagy a gondviselő írhat alá.
Hirtelen ránéztem Lily-re, hisz neki ki fogja alá írni? Vagy majd ezt is a szomszéd? De most a hangsúly a szülőn és a gondviselőn volt. Hisz ezeket nagyon kiemelte Mrs.Pitt. És ilyenkor már tudtam. Tudtam hogy baj lesz, de biztos segítek Lily-nek, és valahogyan közösen de biztos megoldjuk.
Órák után vártam Lily-re a parkolóban, de láttam hogy Josh-al jön ki a suliból. Azt is láttam hogy Lily rám se néz, egész végig Josh-al kacarászik. Egy idő után meguntam a várást, szóval inkább leléptem.
Mikor haza értem, arra gondoltam hogy egy picit vissza emlékezhetnénk a múltra, és ismét megcsinálom Lily-nek a medencés story-t. Ez annyira jó tervnek tűnt, hogy úgy éreztem ezt muszáj lesz újra megvalósítanom. És már neki is láttam díszíteni. Mikor végeztem, oda sétáltam az ablakhoz, és már csak azt vártam hogy megjöjjön Lily.
*Lily szemszöge*
Olyan jó volt újra Josh-al lenni. Végre vissza térhettem mint az igazi Lily.
-Ne vigyelek haza? -mondta még mindig nevetve.
-Hát kérlek szépen. -vihogtam vissza.
Út közben beraktunk egy régi Arctic Monkey-es lemezt, és egész úton azt bömböltettük. Mikor a házunk elé értünk, Josh udvariasan kinyitotta előttem az ajtót, és hagyott kiszállni. Elköszöntem tőle, de ő hirtelen magához rántott, és megcsókolt. Vissza csókoltam. Jól esett. Bár nem ezt vártam el Josh-tól. Nekem ő csak egy barát. A csókunkat levegő hiány szakította meg. Őszintén én annyira nem bántam, mert már egy kicsit sok volt. Adtam neki a szája szélére a egy puszit, és ismét elköszöntem tőle.
Mikor beértem a házba, hallottam hogy valaki nagyon feldúlt, és pakolász valamit. Gyorsan felsiettem Justin szobájába, és egy huzamba kinyitottam az ajtót. Csak azt láttam hogy Justin idegesen pakolja össze a cuccait.
-Te meg mit csinálsz? -kérdeztem egy pici megbánással.
-Hogy én mit csinálok? -üvöltött rám. -Inkább te meg Josh mit csináltatok a ház előtt?
Én mondtam volna, de nem hagyta hogy belekezdjek a mondani valómba.
-De tudod nem is érdekel. Emlékszel mikor azt mondtad hogy azért nem akarod hogy elmenjek mert félsz hogy találok valakit aki jobb nálad? -kiabálta miközben pakolt. De hirtelen megállt, és normál hangnembe hozzám szólt.- Nálad csak jobbak vannak.
Majd ismét elkezdett pakolni a 3. bőröndjébe. Mikor megunta elkezdte ütlegelni az ágyát, majd ismét dúl-fúlva nekilátott pakolni.
-Justin Drew Bieber! Nyugodjál már le! Azt hiszed azzal mindent megtudsz oldani ha elfutsz a problémák elöl? -néztem rá. -Csak hogy tudd. A futás nem szabadság. Azzal hogy mindig cserbenhagysz, aztán vissza jössz babusgatni engem, nem oldódott meg minden. A problémák még mindig megvannak.
Hirtelen magállt a pakolással, és közelebb jött hozzám. Még mindig láttam a düht a szemében, ezáltal elkezdtem félni. De mikor elém ért, nemvárt 180fokos fordulatot vett az életem. Megcsókolt.
-Jus? -nézett rám értetlenül.
-Igen itt vagyok. Soha többé nem hagylak el. -mondtam neki suttogva. -Sajnálom.
"Menyasszony fogásba" felkaptam a kanapéról, és felvittem a szobájába. Lefertőtlenítettem a kezét, utána bekötöttem. Befektettem az ágyába, és szép lassan kilépkedtem az ajtón. Mikor a lépcső felénél jártam, rájöttem hogy most van rám igazán szüksége, és nem hagyhatom cserben. Szóval vissza rohantam a szobájába, és befeküdtem mellé. Ez után még minimum 2 órán át néztem ahogyan alszik. Meg se mozdult alvás közben. Egész végig háton feküdve felfelé nézett. A haja össze vissza állt, de így volt tökéletes. Mint mindig.
*Reggel*
*Lily szemszöge*
Reggel mikor felkeltem, jó érzés fogott el. Egy nagyon jó érzés. Tudtam hogy ez a nap sem lesz kiváló, de szinte kötelességemnek éreztem hogy felkeljek az ágyból. Mikor kiléptem a szobámból, csak azt hallottam hogy valaki terít lent az asztalon. Szaporábbra vettem a lépteimet, így hamar észrevettem a szorgoskodó illetőt. Vagyis inkább úgy mondom hogy Justin-t.
Egyszer csak egy nagyot zörrent a lépcső, így Jus felém fordult. Még mindig ugyan úgy nézett ki mint amikor utoljára láttam. Lassan oda bukdácsoltam felé, majd leültem az egyik székre. Egymáshoz se szóltunk egészen addig, ameddig meg nem kérdezte hogy, hogy vagyok. Nem volt kedvem a bájcsevejhez, szóval csak egyszerűen azt mondtam neki hogy szarul.
-Figyelj Lily... -mondta volna Jus, ha nem vágok közbe.
-Ne! Inkább te figyelj! -mondtam neki eléggé kómásan. -Mi a francért mentél is el? Mert hát én úgy tudtam hogy semmi bajunk nincsen egymással. Azon kívül hogy te bunkóztál velem.. Meg hogy csomószor leakartál rázni.. Meg le picsáztál. -mondtam neki őszintén.
-Sajnálom. -nézett le rám, de mikor látta hogy még mindig őt okolom, kicsit feljebb emelte a hangját.- Sajnálom jó? Utálom magam. De most ezt a pár órát nem bírtad ki nélkülem? Ugyanis még egy napja se mentem el. De várjunk csak! Miért lettem hirtelen ennyire fontos neked? Hiszen én úgy tudtam hogy mindenkinek meséltél rólam minden butaságot. Szóval Lily! Mond csak! Miért vagyok neked fontos? Miért nem akartad hagyni hogy lelépjek? Ha? -szinte már ordított. De láttam rajta hogy nem akar rosszat, hanem inkább magát hibáztatja.
-Mert féltem.. Féltem hogy majd találkozol egy olyan lánnyal akiben meglátod azt ami bennem nincs.
E mondatom után, oda rohant hozzám, és leguggolt velem szembe. És csak nézett. Nézett azokkal a nagy mogyoró barna szemeivel. Végül egy 20 másodperccel később megszólalt.
*Justin szemszöge*
-Te maga vagy a tökéletesség. -mondtam neki. -De csak mint barát.
Borzalmas volt kimondani hogy köztünk "csak" barátság van. Hisz még a vak is látja hogy több van köztünk. Azt nem merem kimondani hogy szerelem, hanem inkább a szerelem és a barátság közé betuszkolva állunk mi. Azok akik nem tudják hogy mit éreznek egymás iránt. Inkább csak úgy lebegnek a semmibe.
-Ja persze! -mondta derülten, de mégis láttam benne ezt a rosszalló csillogást. -Én is úgy gondoltam! Csak barát..
Mintha az utolsó mondatot inkább magának suttogta, mint se nekem.
-Sajnálom Lily de iparkodnunk kell, mivel ma suli van. Már össze pakoltam a cuccodat, már csak arra várok hogy megkajálj és felöltözz. -mondtam neki, gyorsan eltérve a témától.
-Tényleg! Te jó Isten! Hisz ma suli van.- pattant fel a székből, és már szaladt is a lépcsőn fel.
-De a reggelidet nem... -kiabáltam utána, de miután észre vettem hogy már nem hallja amit mondok, értelmetlennek tartottam hogy tovább mondjam.
Pár perc múlva egy szédületes ruhában jött le. Annyira gyönyörű volt, hogy legszívesebben oda fütyültem volna ha az utcán lennénk. De nem. Ő nem olyan lány. Ő nem fordulna meg, hanem inkább rá se rántva tovább sétálna azokkal a szédületesen sexy lábbakkal.
Én persze lefagytam egy pár másodpercre, de mikor az órára tévedt a tekintetem, láttam hogy 07:49 van. Gyorsan feleszméltem, és még gyorsabban rohantam ki Lily-vel a kocsimhoz. Láttam hogy értetlenül néz, én meg csak gyorsan próbáltam tisztázni a dolgokat miközben beültük és melegítettem a motort.
-Gondolom nincs kedved sétálni, hisz akkor biztosan elkésnél. És buszozni sincsen kedved hisz a sulibusz már fél órája elment. Szóval maradt ez az opció, miszerint elfurikázok a sulihoz. -mondtam neki minél gyorsabban csak hogy eltudunk már végre indulni.
Ő csak megrántotta a vállát, és bekötötte magát.
Mikor oda értünk, már csak az elsősök kosaraztak az udvar közepén. Megfogtam Lily kezét, és gyorsan felszaladtunk a lépcsőn egészen a 3. emeletig, ugyanis osztály főnöki az első óránk. Helyet foglaltunk a leghátsó sorban a haverjaim mellett, és mikor elkezdtünk volna duncsizni, becsöngettek, és Mrs.Pitt a prada cipőjében betotyogott a terembe.
-Jó napot, jó napot!- mondta szinte már énekelve.
Megköszörülte a torkát, és erre mindenki felállt. És már kezdődött is a felesleges duma. Valamit papolt az ofő, csak elvonta a figyelmemet az hogy Ryan-nel chat-eltem:
-Na mi van?Össze jöttél már azzal a lotyóval, vagy megkaphatom? :DD
-Figyu már! Minden este meg van! ;$$
-Azért majd én is kaphatok belőle?
-Talán.
Majd elraktam a telefonomat, és Lily felé fordultam. Csak bámultam mint a vadállat a prédáját. Persze ez sokkal több volt mint holmi megszerzés. Ez már több volt minden eddigi kapcsolatomnál.. De nem is gondolkodtam. Csak néztem. A formás arcát. A dús ajkait. És az, hogy már azért eléggé régen érezhettem ízét, borzalmas volt.
Na jó. Most egy picit figyelek, csak hogy ne legyen annyira feltűnő. De pont akkor kapcsolódtam be az órába, mikor jött a legizgalmasabb rész.
-Szóval arról beszélgettem a szülőkkel, hogy elmehetnénk valamilyen osztálykirándulásra csak hogy össze kovácsoljuk picit a csapatot. Szavazással döntjük el hogy megyünk-e. Szóval aki szeretné hogy megtörténjen ez a kirándulás, az rakja fel a kezét. -mondta Mrs. Pitt. Meg se számolta, hisz mindenki felrakta a kezét. -Szóval itt vannak a papírok, ezeket csak a szülő vagy a gondviselő írhat alá.
Hirtelen ránéztem Lily-re, hisz neki ki fogja alá írni? Vagy majd ezt is a szomszéd? De most a hangsúly a szülőn és a gondviselőn volt. Hisz ezeket nagyon kiemelte Mrs.Pitt. És ilyenkor már tudtam. Tudtam hogy baj lesz, de biztos segítek Lily-nek, és valahogyan közösen de biztos megoldjuk.
Órák után vártam Lily-re a parkolóban, de láttam hogy Josh-al jön ki a suliból. Azt is láttam hogy Lily rám se néz, egész végig Josh-al kacarászik. Egy idő után meguntam a várást, szóval inkább leléptem.
Mikor haza értem, arra gondoltam hogy egy picit vissza emlékezhetnénk a múltra, és ismét megcsinálom Lily-nek a medencés story-t. Ez annyira jó tervnek tűnt, hogy úgy éreztem ezt muszáj lesz újra megvalósítanom. És már neki is láttam díszíteni. Mikor végeztem, oda sétáltam az ablakhoz, és már csak azt vártam hogy megjöjjön Lily.
*Lily szemszöge*
Olyan jó volt újra Josh-al lenni. Végre vissza térhettem mint az igazi Lily.
-Ne vigyelek haza? -mondta még mindig nevetve.
-Hát kérlek szépen. -vihogtam vissza.
Út közben beraktunk egy régi Arctic Monkey-es lemezt, és egész úton azt bömböltettük. Mikor a házunk elé értünk, Josh udvariasan kinyitotta előttem az ajtót, és hagyott kiszállni. Elköszöntem tőle, de ő hirtelen magához rántott, és megcsókolt. Vissza csókoltam. Jól esett. Bár nem ezt vártam el Josh-tól. Nekem ő csak egy barát. A csókunkat levegő hiány szakította meg. Őszintén én annyira nem bántam, mert már egy kicsit sok volt. Adtam neki a szája szélére a egy puszit, és ismét elköszöntem tőle.
Mikor beértem a házba, hallottam hogy valaki nagyon feldúlt, és pakolász valamit. Gyorsan felsiettem Justin szobájába, és egy huzamba kinyitottam az ajtót. Csak azt láttam hogy Justin idegesen pakolja össze a cuccait.
-Te meg mit csinálsz? -kérdeztem egy pici megbánással.
-Hogy én mit csinálok? -üvöltött rám. -Inkább te meg Josh mit csináltatok a ház előtt?
Én mondtam volna, de nem hagyta hogy belekezdjek a mondani valómba.
-De tudod nem is érdekel. Emlékszel mikor azt mondtad hogy azért nem akarod hogy elmenjek mert félsz hogy találok valakit aki jobb nálad? -kiabálta miközben pakolt. De hirtelen megállt, és normál hangnembe hozzám szólt.- Nálad csak jobbak vannak.
Majd ismét elkezdett pakolni a 3. bőröndjébe. Mikor megunta elkezdte ütlegelni az ágyát, majd ismét dúl-fúlva nekilátott pakolni.
-Justin Drew Bieber! Nyugodjál már le! Azt hiszed azzal mindent megtudsz oldani ha elfutsz a problémák elöl? -néztem rá. -Csak hogy tudd. A futás nem szabadság. Azzal hogy mindig cserbenhagysz, aztán vissza jössz babusgatni engem, nem oldódott meg minden. A problémák még mindig megvannak.
Hirtelen magállt a pakolással, és közelebb jött hozzám. Még mindig láttam a düht a szemében, ezáltal elkezdtem félni. De mikor elém ért, nemvárt 180fokos fordulatot vett az életem. Megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése